A mai görög konyha csak nyomokban hasonlít ősére, akkoriban ugyanis még sehol sem voltak a ma oly fontos alapanyagok, a burgonya, a paprika, a paradicsom, a rizs vagy a cukor. Ami azonban több ezer éve ma is ott van az asztalokon: az olaj, az olajbogyó és persze a bor. Az évezredek során rengeteg hatás érte a görög konyhát, több étel mutat rokonságot az arab, a török, a perzsa vagy az olasz fogásokkal; összeségében a görög sok tekintetben hasonlít a Mediterráneum más országainak konyhájára.  

Az egykor nagy sertés és marhakedvelő görögök ma inkább a könnyű bárány- és halhúst részesítik előnyben. A ropogós báránysült igazi ínyencség, melyet gyakran nyárson (souvlaki) készítenek mentás joghurt vagy citromos-tojásos mártással. Ugyancsak bárányból készül a mi fasírtunkhoz nagyon hasonló keftedhes, mely elnevezés fűszeres húsgolyókat takar. A bárány mellett a csirke (kotopulo) a másik leggyakoribb húsféle. Sokféleképpen készítik, például  citrommal (kotopulo limonato) vagy akár sajttal (koto saganaki) is. A tenger gyümölcseinek szerelmesei a halak és herkentyűk egész tárházát kóstolhatják végig Hellászban járva. A görögök kedvelik a polipot, melyet köménnyel, paradicsommal és olivabogyóval készítenek a vörösboros polip (oktapodhi krasato) esetében, de nem ritka tányérukon a tintahal (kalamari) sem, melyet gyakran rántva tálalnak.

De persze nem csak húsételekből áll a görög konyha! Sőt! A ropogós zöldségekből készült ételek széles választéka a vegetáriánusok igazi paradicsomává avatja! A legtöbb tavernában előételként olivaolajjal és fűszerekkel ízesített kenyeret kínálnak a vendégeknek – ha egy könnyű ebédre vágyunk, ne is rendeljünk mást mellé, mint az idehaza is népszerű joghurtos-fokhagymás uborka-(tzatziki) és a sós juhsajttal (feta) kínált görög salátát (horiatiki). Természetesen megannyi más zöldségételből is választhatunk. A padlizsánkrém (melitzano salata), a babsaláta (fasolia salata) vagy a szőlőlevélbe töltött rizs (dolmades) egyaránt lehet előétel, köret vagy a főétel maga. A zöldségek természetesen húsokkal kombinálva is megjelennek. Az egytálételek közül mindenképpen ki kell próbálnunk a rizzsel töltött paprikát (piperies yemistes), illetve a padlizsánnal és burgonyával készülő muszakát (mousakas).

Egy fenséges ebéd vagy vacsora nem lehet teljes desszert nélkül! Az édességek gyakori összetevői a gyümölcsök, az olajos magvak, a fűszerek, a búzadara és a méz. Igazi kedvenc a darasüteményt (revani), a réteslapok közé töltött tejjel gőzölt vaníliás gríz (bugatsa vagy galatopita), a környező országokban is fogyasztott szezámos-mézes édesség (halva) és az olajos magvakkal és cukorral, mézzel töltött rétestészta (baklava).

Természetesen az evéshez az ivás is hozzátartozik. Nyitásként – és van ahol zárásként is -  a görögök nemzeti italát, az ánizs-pálinkát, azaz egy ouzót kell legurítanunk. Az étkezés során a többi mediterrán országhoz hasonlóan Görögország is a bort preferálja a sörrel szemben. Semmiképpen se menjünk el kóstolás nélkül a jellegzetesen gyantás ízű száraz bor, a retsina, és a fűszeres, vörös desszertbor, a mavrodaphne mellett. Nem maradhat el a kávé sem: mind a zaccos kávét, mind pedig a habosan könnyű frapét érdemes megízlelni mielőtt visszasétálunk a tengerpartra.

Molnár Kata Orsolya- Nikos Boti Attila