Rövid italok, sörök, borok, kávék
Az emberi szervezetnek az élethez az egyik elengedhetetlen szükséglete a folyadék bevitel. Természetesen ezt főképp víz formájába kell bejuttatni a szervezetünkbe, de egy kis kényeztetésre ott is szükség van. Akkor mért pont az italok területén tegyünk kivételt Görögországi nyaralásunk alatt. Főképp, hogy a magyar szokásainkon sem kell (ha vannak ezen a területen) változtassunk, hiszen itt is megtalálható minden napszaknak megfelelő alkoholtartalmú ital. Némelyik íze-zamata egy kicsit furcsa elsőre, de mire a nyaralásunknak a végére érünk, egész jól megbarátkozunk az ízeivel. Sőt azon vesszük észre magunkat, hogy az ajándékoknak szánt dolgok között is megtalálható egy-egy kedvünkre való helyi ital is.
Rövid italok
Görögországban nagy hagyományai vannak a rövid italok fogyasztásának, legyen az Ouzo vagy a tradicionális Tsipuro. Ezért ne lepődjünk meg, ha már a kora délutáni órákban azt látjuk, haljuk, hogy üljünk be egy tavernába Tsipurozni. A görög emberek egy kis kancsó nemes nedű mellett szívesen elidőzgetnek és melléje különböző ételekből csipegetnek. Legyünk egy kicsit mi is görögök és hódoljunk e nagyszerű szokások egyikének.
Metaxa: A görögök talán erre – az 1888. óta létező - italra a legbüszkébbek. De mi is ez a csodálatos ital? Pontosan nem tudható, hiszen örökösei hétpecsétes titokként őrzik összetételét. Annyi bizonyos, hogy 7 különböző borpárlatnak a keveréke, melyet palackozásig tölgyfa hordókban érlelnek. A palackokon feltüntetett csillagok az érlelés évét jelölik. Három, öt és hét csillagos Metaxák a legelterjedtebbek, az ettől régebbi évjáratúakat neves alkalmakkor bocsátják piacra, korlátozott számban. Ilyen volt pl. a 2004-es Athéni Olimpia is. Palackozás előtt rózsaszirmokon keresztül szűrték át a Metaxát, ez adta az italnak csodálatos selymes színét. Ezt az italt a világ minden részén, a nap minden percében fogyasztják valahol.
Tsipuro: A görög nemzeti italok egyike. A tsipuro készítése állítólag az Athosz-hegyi XIV. századi kolostor szerzeteseinek kedvelt időtöltése volt. Mi, magyarok egyszerűen csak pálinkának neveznénk, elkészítése azonban kissé eltér a pálinkafőzéstől. A megérett szőlőszemeket szedik le, majd ebből készítenek pálinkát. Jellegzetes ízét a mentától és ánizstól kapja, amit eltérő arányban kevernek hozzá kifőzői. Vízzel vagy jégkockával szolgálják fel, melytől a színe tejfehér vagy opálos lesz. Alkohol tartalma akár az 56 fokot is elérheti. Fogyasztása étkezés előtt és közben is ajánlott.
Ouzo: A tsipuro ízesített változatából született a mai Ouzo. A modern ouzo-főzés nagyrészt a görög függetlenség kikiáltása után kezdődött meg a XIX. században. A termelés nagy része Leszbosz szigetén összpontosult, a helyiek onnan eredeztetik az italt. Ma már a modern gyártás folyamán etil-alkoholt párolnak újra rézüstökben, amit különböző fűszerekkel, ánizzsal és legfőképpen mentával ízesítenek, melyek aránya gondosan őrzött cégtitkok. A végeredmény egy ízes legalább 37,5% alkoholtartalmú pálinka. Fogyasztása vízzel vagy jéggel keverve történik, melynek hatására tejfehér színűvé változik, mivel az ánizs illóolaja csak alkoholban oldódik, vízben nem.
Borok
Az a mondás járja, hogy minden napszaknak meg van a maga itala. Ez valóban igaz, hisz az este leszálltakor semmi más nem kell, csak jó társaság és egy kedvünkre való kiváló bor. Görögországban az év 365 napjából 300 napon keresztül süt a nap, a napsütéses órák száma is igen magas. A szőlőszemekben fellelhető cukrot a napsugár érleli meg, majd hozzá értő kezek varázsolják jobbnál jobb nedűkké. Csupán meg kell találni a hozzánk és az ételekhez legjobban illőt. Ha egyedül nem menne, nyújtunk egy kis segítséget. Egészségükre!
Retsina: Sokan úgy tudják, hogy túl sok szőlő termett a földeken és nem volt elég hordó, ezért gyorsan a kádárok nekiálltak hordókat csinálni, de a fa nem tudott rendesen kiszáradni és a gyanta pedig véletlenül került bele. A valóság egy kicsit más, egy nagyon kedvelt fehér borról van szó, amit már az ókorban is fogyasztottak. A gyantát meg tartósítás céljára használták, na nem a bort, hanem az amforák tetejét zárták le vele, és így került a borba is. Napjainkba már nem a véletlenség, hanem az emberi kéz teszi bele a megfelelő mennyiséget. Amit ha megfelelően lehűtve fogyasztunk egy kellemes és érdekes íz világgal találjuk szemben magunkat.
Mavrodafni: Ez az a bor, amit nem hagyhatunk ki a kóstolásból, de ne arra számítsunk, hogy egy száraz és gyenge borral találkozunk. Egy igazán édes desszert borról beszélhetünk, aminek az alkohol tartalma is igen magas. A nevét maga a szőlőfajtáról kapta, érdekessége, hogy a lepréselt mustra mindig az előző év párlatát is hozzá adják, és úgy érlelik a palackozás folyamatáig. Izében felfedezhetjük a szilva, kávé és a csoki ízeit is. Mondák szerint egy német szőlősgazda telepedett le a Thessaliai síkságon, neki volt egy csodálatos szép, hosszú fekete hajú, Dafni keresztnevű lánya, ezért nevezte el az általa telepített szőlő fajtát Mavrodafninak.
Rapsani: Ezt a bor fajtát a helység nevéhez kapcsolták, és nem csak egy bor nevét, hanem többet is magába foglal (Stavroto, Krassato, Xinomavro stb.). A települést az Olymposzi és Ossa hegy között találjuk meg, annak is a keleti oldalán, sziklás hegyes területen. Nagyon kevés a csapadék, de mivel nagyon magas hegyek veszik körül az ott fokozatosan elolvadó hó táplálja a talajt vízkészlettel, ezért egy gazdag szőlőtermő területről beszélhetünk. A 18-dik században már ismert szőlőfajtákat nem csak a helyiek, hanem idővel a környék és a világ is a szívébe zárta, igazán testes vörösborokat ismerhetünk meg, aminek az ízvilágában felfedezhetjük a gyümölcsök és fűszerek harmóniáját is.
Apelia: Ennek a bornak az eredete egy görög ember Kleanthisz Misziosz kivándorlásához fűződik, aki az országot elhagyva először Románia majd Kanadába utazik, és telepszik le. Elhatározza, hogy olyan borral kerül a piacra, ami nem csak az olasz és a francia borok árával képes harcba szállni, hanem egy igazi különlegeségnek is fog számítani. Azt tudta, hogy itt a retsinát nem lehet eladni, ezért különböző szőlő fajták nedűit keverve adta el először görög tavernáknak, majd mikor már érzi a siker ízét a kanadai piacra is kiviszi. Görögországba csak az 1980-as évektől lehet kapni, ahol a becslések szerint szinte mindjárt a legkedveltebb borok közé került. Megkülönböztetünk, fehér, rose és vöröset, ezeken belül pedig a száraz és a fél édes borok közül válogathatunk.
Naoussa: Ennek a bornak a termőterületét észak nyugat Görögországba találjuk meg, a Makedonia területen. Sokan csak úgy ismerik a görögök gyümölcsös kertje, ez így is igaz, mert nem csak a jó minőségű vörös bort termő vidéket, hanem a gyümölcsös kerteket is felfedezhetjük. Ezt a jó minőségű sötétvörös bort a Nauussa kszinomavro szőlőfajtából termesztik, majd készítik a száraz és félédes változatát. Izében az érett gyümölcsök zamatát, illatában az olajfák termésének markáns jegyeit is felfedezhetjük.
Sörök
Napfény, tengerpart és gyöngyöző halánték. Mi hűsítene kiválóbban egy pohár görög sörnél? A helyi kínálat finom sörkülönlegességekkel is büszkélkedhet. Nincs is jobb annál, mint amikor a hűtött korsóba töltött jéghideg sör habjai a görög tenger habjaival felváltva simogatják a lelkünket!
Mythos: A Mythos Sörgyár Rt. Görögország második legnagyobb sörgyártója, legismertebb söre a Mythos. A gyár 1970-ben alakult, Henninger Hellas SA néven, aki akkoriban a német Henninger sör görög forgalmazója volt. 1992-ben a Boutari Pincészet felvásárolta a céget és 1994-ben névváltoztatáson esett át, Észak-görögországi Sörfőzde Zrt-re. Így Görögországnak valódi görög sörgyára lett. A sörgyár 1997-ben bevezette a Mythos-t, az első hivatalos görög sört, amely már az első években megnyerte a görög fogyasztókat, s gyorsan jött népszerűsége fellendítette a görög sörpiacot. Az új sör születése a legjelentősebb mérföldkő a cég történetében. Sikerének köszönhetően kapta meg a gyár a jelenlegi nevét.
A Mythos ma a három legnépszerűbb sörmárka egyike a görög piacon, 330 ml és 500 ml-es, üveges és dobozos kiszerelésben kapható.
Fix: A görög sörök talán legrégebbikére találtunk rá, 1864-ben Johann Karl Fuchs alapította. Apja a bajor serfőző király udvarában dolgozott, így tudását tőle leste el és sikeresen hasznosította görög földön. Több mint 100 éven keresztül egyed uralkodónak számított a piacon. De sajnos a rossz gazdálkodás következtében 1983-ban csődbe ment, nevét hogy életben tartsák a Nemzeti Bank birtokolja, egészen 2009-ig. Ebben az évben indították be ismét a sör gyártását, de most már Evia szigetén. Jelenleg Görögország legnagyobb sörgyára.
Megtalálhatunk még egy-két helyi sört a kínálatok között (Alfa, Vergina, Pics Hellas), de ezek már nem rendelkeznek akkora múlttal, mint a másik kettő.
Kávék
Kávézni Görögországban igazi kikapcsolódást jelent, helybelieknek és turistáknak egyaránt. A helyiek közül szinte csak férfiakat láthatunk hagyományos kávézókban (kafenio), akik szívesen elidőznek a kávézás bármelyik formája mellet. Az itallapon a meleg és a hideg kávék különböző változatait is megtalálhatjuk.
Frappé: Keletkezéséhez érdekes történet fűződik, ugyanis egy konferencián Dimitrios Vakondios nem tudta elkészíteni a kávéját, mert nem volt meleg víz. Ezért instant kávéját hideg vízben próbálta feloldani, de mivel nem sikerült, egy shaker-t használt segítségül. Az így keletkezett italt jeges kávénak, frappénak nevezték el. A frappe tehát nem más, mint kevés vízben shakerrel habosra felvert ízlés szerinti mennyiségű instant kávé, sűrített tej és cukor keveréke, melyet jeges vízzel engednek fel.
Görög kávé (ellinikósz kafész) = Török kávé: Eredetileg a törököktől vették át ezt a kissé zaccos kávét, de nemzeti öntudatuk miatt most már csak görög kávénak nevezik. Elkészítése igen egyszerű, egy vízforraló edénybe apróra őrölt kávét (kávéspoharanként egy kávéskanállal), ízlés szerinti cukrot és a csészék nagyságának megfelelő mennyiségű vizet öntünk, majd kávéscsészékbe töltjük és egy pohár hideg víz kíséretében felszolgáljuk.
Eszpresszó: A tökéletes eszpresszóról és annak elkészítéséről számtalan vélemény alakult ki. Sokan művészi szintre emelték az eszpresszókészítés műveletét, a kávé tárolásától kezdve a főzés megfelelő hőmérsékletéig. Ha valaki már megízlelte az eszpresszó csodálatos aromáját egy kávézóban az biztosan szeretné az ízhatást otthoni körülmények között is előállítani.
Az eszpresszó kb. 25-35 ml zamatos, krémes, cukor nélkül is édes kávé, vörösesbarna színű, bársonyos habbal a tetején, melyet cremának hívunk.
Egy igazi eszpresszó a kávé íz- és illatanyagait koncentráltan tartalmazza, melyek kinyeréséhez a forráspont alatti hőmérsékletű (90-96 °C) vizet a gép nagy nyomással (9 bar) préseli át a tömörített, finomra őrölt kávén. A jól elkészített eszpresszó kb. 20-22 mp alatt folyik le a gépből.
A jó eszpresszó crema nélkül elképzelhetetlen, tulajdonképpen a fekete ital ismertetőjegye.
Filteres kávé: A filteres kávéra, hosszú kávéra, vagyis a csöpögtetős eljárással készített kávéra sokan csak legyintenek, pedig ebben a műfajban is lehet nagyszerű minőséget produkálni. Természetesen itt is fontos, hogy tisztában legyünk a készítés helyes menetével. A számunkra legízletesebb kávét kell finomra őrölni, filterbe helyezni, majd arra a megfelelő hőmérsékletű vizet kell csepegtetni. Ma már nagyon sok kiváló minőségű kávéfőzőgép közül választhatunk.
Cappuccino: A krémes eszpresszó és a habosított tej tökéletes "házassága". A tökéletes cappuccino egy rész kávéból, egy rész 60-70°C-os tejből és egy rész tejhabból készül. A kávézási szokásaikról híres olaszoktól terjedt el Görögországban és a világon mindenütt. Gyakorlott készítői rétegenként elkülönítve jelenítik meg a tejet, a kávét és a tejhabot.