A g�r�g n�p, amely saj�t k�pm�s�ra teremtett isteneket adott a vil�gnak, megosztotta b�lcsess�g�t, k�t k�zzel pazarolta alkot�sait, befogad� is volt k�t vil�g tal�lkoz�s�n�l. A konyham�v�szetben is. B�r t�r�k eredet� a dolm�desz, a sz�l�lev�lbe tekert dar�lt h�s (ak�rcsak a magyar t�lt�tt k�poszta), ki ne tartan� g�r�gnek? Hol van p�rja a taramasz sal�t�nak, a halban gazdag tenger d�s v�laszt�k�ban is k�l�nlegess�gnek sz�m�t� olajos, citromos, f�st�lt halikr�nak?

Az itt b�ven term� citromot �ppen olyan kulin�ris hozz��rt�ssel haszn�lj�k fel, mint az ol�vabogy�t �s a sz�l�t, a paradicsomot �s a padlizs�nt, az ubork�t, a paprik�t �s az illatos f�szereket. Jellegzetesek a citrommal k�sz�tett �telek, a sal�t�k, a k�l�nlegesen �zes�tett halak – az �zes�t�k k�z�l szinte elmaradhatatlan a bor –, k�r lenne nem megk�stolni a messze f�ld�n h�res, t�bbf�le v�ltozatban k�sz�l�, savanyk�s h�slevest, az avgolemon�t, vagy a s�ltekhez k�n�lt toj�sos-citromos m�rt�st.

A g�r�g konyha igazi csemeg�j�nek tartj�k a b�r�nys�ltet, ami a F�ldk�zi-tenger vid�k�n – ahol pedig ebben nagy a k�n�lat – a legfinomabbnak sz�m�t. Ennek a magyar�zata mindenekel�tt – b�r az elk�sz�t�s m�dja is l�nyeges – a h�s min�s�ge. Az ezen a t�jon teny�szetett birk�nak a faggy�ja ugyanis nem oszlik el az eg�sz testen, hanem a faggy�mirigyben gy�lik �ssze, �gy nincs a b�r�ny- vagy birkas�ltnek sokak �ltal nem kedvelt „illata”. A hozz� k�n�lt ment�s joghurtm�rt�s m�r kicsit furcsa lehet a magyar �zl�snek, de a s�s feta, az oml�s juhsajt �nmag�ban vagy sal�t�ban igaz�n �lvezetes. Fet�val, spen�ttal, hagym�val, toj�ssal t�ltve k�sz�tik a kiad�s, �zletes r�tesf�l�t, a szpanakopitt�t, amit ugyancsak �rdemes megk�stolni.

Az italok k�z�l nem mindenkinek �zlik a G�r�gorsz�gban igen kedvelt aperitif, a v�zt�l megfeh�red� �nizsos p�linka, az ouzo, a borok, k�l�n�sen a v�r�s borok t�bbnyire szokatlanul �desek, tal�n a roz�szer� k�nny� asztali bor, a kokinelli felel meg legjobban a magyar �zl�snek. De ha szokatlan is, bizony�ra j�lesik valamelyik taverna �rnyas kertj�ben �lve, a kab�c�k muzsik�j�t hallgatva, m�g a meleg esti sz�l a nem is olyan t�voli Afrika �zenet�t hozza, egy poh�r feny�gyant�val �zes�tett �rm�sbor, a hamis�tatlanul g�r�g retszina, amelynek �lvezet�hez hozz�tartozik a k�tezer �ves bordalt�red�k Faludy Gy�rgy ford�t�s�ban: �nts�nk bort a garatra! Felkarik�zott az �gre a kutya-csillag. Rettent� melegem lett. Ny�r van, szomjas az ember. Szomjas a f�ld is. Fenn a falombban a t�csk�k sz�rnyuk al�l cirpelnek. �les a hangjuk. Minden szomjas �llat boldog �s a h�v napban kacar�szik… �nts�nk bort a garatra…

A k�t�nyes fogad�s j� est�t k�v�nva – Kaliszpera – fogadja vend�geit, beinvit�lja a ragyog�an tiszta konyh�ba, ahol az �tv�gygerjeszt� illatok gazdag v�laszt�kot �g�rnek. S maga is sz�vesen le�l vend�gei asztal�hoz, mert v�r�ben van Epikurosz tan�t�sa: „Bar�t n�lk�l enni-inni annyi, mint falni oroszl�n m�dj�ra.” S tudja, arra is tan�tott a g�r�g b�lcs: „�lvezd az �letet, �lvezd, de m�dj�val!” S tan�t�sa mindm�ig �rv�nyes G�r�gorsz�gban.