A Nap és a kecske
Kertész István 2005.01.26. 10:36
Az ókorban népszerű monda szerint Héraklész ükunokája, Perdikkasz alapította meg a makedón uralkodódinasztiát. Perdikkasz Argosz városában született, de később Felső-Makedóniába vándorolt. Két fivérével egyetemben az itteni király szolgálatába állt pásztorként. Naphosszat kecskéket meg juhokat legeltetett.
Antik makedón jelképek
Az ókorban népszerű monda szerint Héraklész ükunokája, Perdikkasz alapította meg a makedón uralkodódinasztiát. Perdikkasz Argosz városában született, de később Felső-Makedóniába vándorolt. Két fivérével egyetemben az itteni király szolgálatába állt pásztorként. Naphosszat kecskéket meg juhokat legeltetett. Reggelente a testvérek a királyné által sütött cipóval a kezükben indultak munkára, ám Perdikkasz elemózsiája minden alkalommal a kétszeresére dagadt. Elmondta ezt a királyné a férjének, aki azonnal megértette: veszélyt rejt uralmára nézve a három szolga, főképp Perdikkasz. Magához hívatta hát a király a testvéreket, és megparancsolta nekik, azonnal hagyják el országát. Csakhogy a fiatalemberek előbb követelték a kialkudott bért. A király, akinek Dionüszosz elvette a józan eszét, feldühödött, s a kéményen át házába sütő napra mutatva azt ajánlotta föl fizetségként. Míg a többiek döbbenten álltak, Perdikkasz késével a padlóba véste a napkorongot, majd jelképesen magához vette. Ezek után testvéreivel együtt sietve eltávozott.
A meglepett uralkodónak egyik tanácsadója magyarázta meg Perdikkasz tettének jelentőségét. Az ifjú a lerajzolt napkorong jelképes birtokbavételével jelezte, hogy a király házát és birtokát sajátjának tekinti, ráadásul mindehhez a Napot hívta tanúnak. A felbőszült király lovasokat küldött a fivérek után azzal a paranccsal, hogy öljék meg őket. Az ifjak azonban még idejében átkeltek egy folyón, amely megáradt, mihelyt az üldözők a partjához értek. Erre emlékezve a makedónok évszázadokon át áldozatokat mutattak be a folyam istenének, Berésznek, aki a mítosz szerint Makedón fia volt. Utóbb ezen a területen Perdikkasz megalapította a makedón királyságot.
A Nap kultusza
A makedón nép már etnogenezise korai időszakában keveredett thrák és illír elemekkel, és kultúrájára ezen népek csakúgy nagy hatással voltak, mint a déli görög szomszédok, akikkel a makedónokat az etnikai rokonság is összefűzte. A thrákoknál és több más, velük rokon népnél, így a makedónokkal utóbb összekeveredett paionoknál, a Nap kultusza összefonódott az uralkodó hatalmának isteni eredetéről vallott elképzelésekkel. Mindez magyarázza a Nap kiemelkedő fontosságát a makedón dinasztia eredetét magyarázó történetben.
A Nap kultusza a thrákoknál és utóbb a makedónoknál is kapcsolódott Dionüszosz tiszteletéhez, aki "szoláris istenség" volt, és mint ilyen, genealógiai kötelékben állott a királyi dinasztiákkal. A makedón uralkodók, akik magukat Héraklész leszármazottjainak tekintették, az istenné emelkedett hősnek a feleségét, Déianeirát mondhatták anyai ági ősüknek. Ő viszont egy igen népszerű mítoszváltozat szerint Dionüszosz leánya volt. A Napisten Dionüszosz tehát ott volt a dinasztia isteni ősének nászánál csakúgy, mint ahogy ő állt Perdikkasz karrierje hátterében is. Mindennek tudatában vált a Nap-csillag a makedón királyi hatalom jelvényévé, lett Dionüszosz kultusza olyan népszerű makedón földön, hogy Olümpiasz, majd fia, Nagy Sándor (ur. Kr. e. 336-323) is lelkes híve volt, sőt utóbbi egyenesen ezen istenség kegyeltjének és mintegy új megtestesítőjének tekintette magát. A királyi mulatozások, amelyek II. Philipposz (Kr. e. 359-336), majd Nagy Sándor szabad idejének nagy részét kitöltötték, sajátos módon szolgálták a hatalom forrásának tartott istenség tiszteletét.
"A kecskék szarva ragyog rád..."
A makedón királyok ősi nemzetsége Perdikkasszal vette kezdetét, és Nagy Sándorig, illetve fiatalon elhunyt gyermekéig maradt fenn. Ők a Napot hordozták címerükként, és Dionüszosz kegyeltjeinek tartották magukat. Ám népük saját önazonosságát egy kecske alakjába tömörítette. Ez az oka többek között annak, hogy a kecske a makedón pénzérmék jellegzetes figurája lett. A miértre megint csak egy mítosz adja meg a választ.
Perdikkasz király lett ugyan Dionüszosz védnöksége alatt, de uralma növeléséhez Apollóntól nyert segítséget. Az istenség delphoi jósdájától arra a kérdésére, hogyan gyarapíthatná birtokait, állítólag a következő választ kapta Diodórosz, a Kr. e. 1. században élt történetíró szerint:
"Témenosz ága dicső, ő bírja a földet a bőség / termőt, hisz neki aigiszt fenn emelő Kronidész ím / nyújtá. Ám ne henyélj, a butéiszi földön a sok nyáj, / ott legelész, s ha te látod, a kecskék szarva ragyog rád, / látod az álom mély odújában a kecskegidákat, / áldozz isteneinknek, fővárost alapíts ott."
(Kertész István fordítása.)
A jóslat egyértelműen a mai Thesszaloniki-öböl nyugati partja irányába, a Haliakmón folyótól északra fekvő "butéiszi földre" vezérelte a makedónok hódító kedvét. Oda, ahol ma a verginai királysírokat csodálhatjuk, és ahol az ókorban e rege szerint Perdikkasz megalapította az első makedón fővárost, Aigait.
A juhok mellett a kecskék tenyésztése jelentette hosszú ideig a makedón gazdaság alapját. Ezt tükrözi a Perdikkasz és fivérei pásztorkodását idéző monda is, amelyben az ifjak juhot és kecskét legeltettek. Mindezzel összhangban a jóslat olyan vidéket jelöl ki Perdikkasznak, ahol bőséges kecskenyájak legelnek. Emellett a kecske Dionüszosz jelképe is, akit gyakran ábrázoltak például kecskelábakkal. Ily módon a Dionüszoszra utaló Nap-szimbólum, a királyok jelvénye kapcsolódott a népet jelképező kecskealakhoz.
Egy másik, ugyancsak a delphoi Apollónnak tulajdonított jóslat szerint egykor az argoszi Karanosz, Témenosz leszármazottja vezette híveit makedón földre - utóbb az antik írók őt Perdikkasz egyik ősének tették meg -, és ő alapította meg Aigait:
"Ó, te dicső Karanosz, sose vétsd el e látnoki szókat!
Szép tüzes asszonyi néppel a hellaszi föld tele, hagyd el,
argoszi táj közeléből kék haliakmoni vízhez
vedd utad, és hol a dús legelőn kecskék legelésznek,
új haza ott vár, és ivadékok jó sora ott kél."
(Kertész István fordítása.)
Akárcsak az előbbi, ez az orákulum is a kecske görög neve és a főváros, Aigai elnevezése közötti kapcsolatra utal. Mi több, maga a Karanosz név is a karannosz szóból eredhet, amely ősi makedón nyelvjárásban kecskét jelent. Mindez meggyőzően bizonyítja, hogy az ókori makedón nép tudatába mélyen beágyazódott a kecske valódi gazdasági és kultikus jelentősége, amely végül is ezt emelte e nemzet címerállatává.
Historia
|