Zakynthos történelme
A sziget - a Gerakas, Vasilikos, Alykes és a Laganasi Öböl környékén előkerült emlékek alapján tudjuk - a neolitikum óta lakott. Első ismert lakói az árkádiai hős, Yrieas és népe voltak. Krisztus előtt 1500-1600 táján Psofidaból (Árkádia) érkezett Zakynthos - a trójai Dardanos király fia, Zeusz és Elektra unokája. Uralkodott itt még Amphitrionas (Perseus unokája), Kefalos, Arkeisios (kefalloniai király), Leortis és Odüsszeusz is. Később 650 év függetlenség és demokrácia köszöntött az itt lakókra - elsőként a hellén világban. Stratégiai pozíciójának és termékenységének köszönhetően lakói olyan gazdagságban éltek, hogy megengedhették maguknak különböző kolóniák létrehozását és támogatását Krétán, Pároszon, és még a messzi Spanyolországban is (Zakantha, Paranassia). Elsőként Homérosz említi Zakynthost (Iliessa néven); Stravonos gyümölcsökben gazdag, Plinius termékeny szigetként írja le.
A perzsa háborúk alatt Zakynthos semleges maradt, míg a peloponészoszi háború alatt az athéniak szövetségeseként tartották számon. Mikor a Szicília elleni hadjárat során az Athéni Szövetség felbomlott, a szigeten időlegesen megszűnt a demokrácia, de azt végül visszaállították a felkelő szigetlakók. A római uralom kezdetén prokonzul képviselte a birodalmat, de később adókért és katonákért cserébe kisebb autonómiát kapott Zakynthos: saját törvénykezése, parlamentje és pénze volt. Ez az időszak mind gazdasági, mind kultúrális szempontból felemelkedést hozott. A kereszténység i.sz. 34-ben jelent meg a szigeten - mikor Mária Magdaléna Rómába tartván megállt (bizonyos források szerint hajótörést szenvedett) Zakynthos partjainál -, majd a III. század közepére a bizánci birodalom fennhatósága alatt dominánssá vált. Más történet szerint a kereszténységet Agia Veatriki hozta a szigetre.
A következő századok során - hasonlóan a környékbeli szigetekhez - Zakynthoson is megjelentek a frankok, a velenceiek, majd a nápolyi király és a firenzei herceg. Az Ottománok Görögországot sújtó XV. századi uralma alatt - a többi jón-tengeri szigettel együtt - Zakynthos is velencei terület maradt a maga durva, arisztokratikus, oligarchikus politikai berendezkedésével. A társadalmat négy rétegre osztották: az Arany Könyvben felsorolt nemesekre, valamint polgárokra, parasztokra és munkásokra. 1797-ben francia republikánusok érkeztek a változás ígéretével. A változás elmaradt, viszont jöttek az oroszok és a törökök. Végül a franciák mégiscsak birtokba vették a szigetet, majd 1814-ben az angolok hozták meg a fellendülést: megújították az államigazgatást, fejlesztették az infrastruktúrát. 1864 május 21-én Zakynthos is az új Görögország részévé vált.
Zakynthoson született Dionysios Solomos, a Himnusz a szabadsághoz című vers, a későbbi görög himnusz szerzője. Solomos a verset, a fővároshoz közeli Lofos Strani hegyen írta.
Zakynthos neve az idők során volt már Fioro di Levante (= Kelet virága), Iliessa, Yria, Zante, Iakynthos, Diakynthos, Zakyta, Jacinthum, Jantes, Lesante, Levanta. A mitológia szerint Zakynthosról, a nyelvészek szerint a za-kynthos (sok hegy) szóösszetételről kapta a sziget a nevét, de van aki a szigeten egykor dúsan termő vadjácint korabeli nevéből származtatja azt.
A sziget
Zakynthos a harmadik legnagyobb, és a messzi Kythirat nem számítva a legdélebbi jón-tengeri sziget. A rengeteg téli esőnek és nyári napsütésnek köszönhetően dús növényzet takarja hegyes-völgyes tájait - elsősorban fenyő. Legmagasabb hegye a Vrachionas 758 méterrel. Nyugati és dél-nyugati partjai bővelkednek kisebb-nagyobb tengeri barlangokban. Sok itt az olajfa és citrus ültetvény, a mandula, a pisztácia és persze a szőlő is.
Hozzá tartoznak a tőle 65 km-re délre fekvő Strophades szigetek, Arpina és Stamvanio is. Csak tíz méterre emelkednek ki a vízből, olyan hatást keltve, mintha úsznának annak felszínén. A nagyobbik szigeten lévő monostorban élt az 1546-ban született Szent Dionysios - Zakynthos védőszentje -, kinek földi maradványait a folyamatos kalóztámadások elől 1717-ben Zakynthosra vitték. Nem messze ezektől a kis szigetektől található a Földközi tenger legmélyebb, 5000 méter mély árka. A szent egy darabig a velencei uralkodó osztály tagja volt, de később elvetette a társadalmi helyzetéből adódó előnyöket és könyörületessé, jótevővé, csodatévővé vált.
A sziget fővárosa a keleti oldalon fekvő Zakynthos (Zante). A városképet egészen az 1953-as nagy földrengésig a velencei, francia és angol behatásokat tükröző épületek határozták meg, melyekből mára már csak kevés maradt. Az újváros az antik romokra épült, de a hagyományokat csak néhány épület esetében sikerült megőrizni a Solomos tér környékén. A téren áll a Dionysios Solomos szobor. A város legzsúfoltabb helye az Agios Dionysios templomig húzódó parti rész, a Strata Marina. A sziget védőszentjének maradványait ezüst ereklyetartóban őrző, 1708-ban épült templom a bizánci és a nyugati építészeti stílusokat ötvözi. A bejáratot gyönyörű orthodox festmények díszítik, a belsőt arannyal díszítették. Ikonjait Koutouzis és Doxaras - híres szentképfestők - festették. Ezen a részen áll az Agios Nikolas tou Molou templom. A Dionysios Solomos múzeum a Agiou Markou tér közelében, a Bizánci Múzeum a Solomos téren, a Grigorios Xenopoulos Múzeum pedig az Agios Dionysios templomnál található. Érdemes betérni a Tengerészeti Múzeumba is, ha a városban járunk. A velencei erődből mára csak a kapu és a külső falak maradtak meg. A Solomos tértől a város belseje felé vezető utcák egyikén sétálva eljuthatunk a Szent Markos térig. Itt áll a Szent Markos katolikus templom és a múzeum, melyet Solomosnak, Kalvosnak és más neves zakynthosiaknak állítottak. A város egykori központja a tértől induló Alex Romas utca.
A sziget második legnagyobb városa a fővárostól 10 km-re nyugatra fekvő Maherado. Az itt álló XIV. századi Agia Mavra templom freskói és ikonjai valamint a velencei harangtorony teszik különlegessé. Ha harangjai megkondulnak, az egész szigeten hallani lehet. Az Agia Mavra ikont csodatévőnek tekintik, körülötte megszámlálhatatlan adományt helyeztek el - közöttük található Olga királynő ékköve is. Zakynthostól 20 km-re délre találjuk Kerit szűk utcáival és hagyományos építésű kőházaival. Főteréről csodálatos látvány nyílik a Jón-tengerre. A város alatt álló Panagia Keriotissa templom ikonjáról azt tartják, hogy csodát tesz. Az öböllel szemben fekszik a kis lakatlan sziget, Marathonisi. Exo Chora, a Zakynthostól 36 km-re elterülő település az egyike azon keveseknek, melyeket nem rombolt földig az `53-as földrengés, és amelyben sok hagyományos építésű ház látható. A falu Agios Nikolaos templomának ikonjai csodálatosak. Volimes tipikus példája a nagy hegyi falvaknak. Ano (Felső) Volimes és Kato (Also) Volimes a fővárostól 30 km-re észak-nyugati irányban található. Az Agia Paraskevi templom ikonjait és freskóit érdemes itt megnézni. Nem messze innen Anafotiriaban áll a XVI. században épült Agios Georgios Gremon monostor, mely több fontos egyházi személynek, közöttük Gerassimos Notarasnak (Szent Notarasnak, Kefallonia védőszentének) is otthont adott. Plemonariou közelében találjuk a XV. században épült Anafotiria monostort. A XV. század közepén épült Panagia Vrefokratoussa tiszteletére, de nevét a Konstantinápolyból hozott ikonról kapta. Több épületből, és a ma harangtoronyként működő, akkoriban védelmi célokat szolgáló toronyból áll. Szent Dionysios itt töltötte utolsó éveit, testvére gyilkosának itt bocsátott meg. A zakynthosi templomok egyik leghíresebbike, az Agios Georgios Filikon templom egy domb tetején áll Bohalinál. Annak az ikonnak ad otthont, mely előtt a Filiki Eteria titkos forradalmi társaság tagjai esküt tettek: segítik a forradalmat és harcolnak a törökök ellen. A társaság tagjainak névsora az ikon mellett olyan neveket tartalmaz, mint Kolokotronis, Fotomaras, Nikitaras. Katastari közelében áll a Keresztelő Szent János monostor. A XVI. században épült monostor gyönyörű XVII. századi ikonoknak és csodálatos fafaragásoknak ad otthont. Szép innen a kilátás Kefallonia és a Peloponészoszi félsziget felé. Az 1897-ben felfedezett Kék Barlangokat nem szabad kihagyni, melyek a sziget északi partján találhatók, nem messze a Skinari Foktól.
Zakynthos talán a teknőseiről a leghíresebb. A csak a Földközi-tengerben élő veszélyeztetett Caretta Caretta előszeretettel jön a sziget partjaira lerakni tojásait júniustól augusztusig, majd két hónappal később számtalan kis teknős indul neki a tengernek. 20-30 évvel később az itt született teknősök visszatérnek, és közel 13.000 fészekből újabb generációt indítanak útnak elsősorban a Laganasi Öböl homokos partjairól. Sajnos a turizmus terjedése, a lerakóhelyek közelében épült repülőtér, a motorcsónakok, a halászhálók és a felelőtlen nyaralók tömegesen veszélyeztetik őket, ellenére annak, hogy a sziget déli partja természetvédelmi terület. Zakynthoson járva a következő szabályok betartásával magunk is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a teknősök háborítatlanul - vagy legalábbis békésebben - szaporodhassanak:
- A Laganasi Öböl és Gerakas strandait naplemente és napfelkelte között ne látogassuk!
- A védett strandokon ne szúrjunk napernyőket a homokba!
- Ne szemeteljünk!
- Ne gyújtsunk lámpát, fáklyát, gyertyát a strandok közelében éjszaka!
- Ne hajtsunk be a védett strandokra autóval, motorral!
- Ne ássuk ki a fészkeket!
- Ne vegyük fel a frissen kikelt kis teknősöket, ne vigyük őket a tengerbe!
- Ne használjunk motorcsónakot és más motoros vízijárművet a Laganasi Öbölben!
Múzeumok
Fesztiválok
- Május 3-án tartják Agia Mavra névnapját Maheradoban.
- Augusztus 24-én ünneplik három napig Agios Dionysios, a sziget védőszentje testének átvitelét a Strofadia monostorból az Agios Dionysios templomba.
- Augusztus utolsó és szeptember első napjaiban tartják a bor ünnepét szerte a szigeten.
- Szeptember 8-a Spiliotissa ünnepe Orthoniesben.
- December 17-én ünneplik Agios Dionysios halálának évfordulóját három napon át.
Strandok
A sziget nyugati oldala sziklás, keleti oldalán találjuk a lenyűgözően szép homokos strandokat.
Agios Nikolaos A homokos strand a szélén álló kis kápolnáról kapta a nevét.
Alykes és Alykanas Zakynthostól 18 km-re észak-nyugatra találjuk Alykes gyönyörű homokos strandját. Nevét a falu mögötti só lelőhelyekről kapta. Tőle pár kilométerre, mintegy meghosszabbításaként nyúlik a kevésbé látogatott, nyugalmasabb alykanasi strand.
Argassi Zakynthostól 5 km-re található ez az aranyló homokos strand.
Navagio A leghíresebb zakynthosi homokos strand - képe a sziget védjegye lett mára. Anafotiria közelében a sziget keleti oldalán található. Eredetileg Agios Georgios volt a neve, de az 1983-ban itt partra került csempészhajó után ma már Navagionak hívják. 30 perces úttal, Porto Vromiból lehet megközelíteni motorcsónak taxin.
Kalamaki A fővárostól 7 km-re, a Laganasi Öböl keleti szélén húzódik ez a kis homokos strand.
Laganas A fővárostól 11 km-re fekvő, 9 km hosszú homokos strand mind a nyaralók, mind a teknősök körében a legfelkapottabb a szigeten. A stranddal szemben fekvő, fenyőkkel borított kis Agios Sostis szigetre egy fa hídon át juthatunk el.
Limni Keriou A sziget déli részén Keri mellett húzódik ez a homokos strand.
Tsilivi A fővárostól 6 km-re fekvő strand homokos.
Vassilikosi strandok
Porto Zoro Zakynthostól 17 km-re található homokos strand, mellyel szemben sziklák emelkednek ki a vízből.
Banana Beach Hosszú homokos strand, melyről azt tartják, hogy az egyik legszebb a szigeten.
Porto Roma Csendes, homokos strand.
Gerakas Sziklákkal övezett hosszú homokos strand. A teknősök kedvelt tojás lerakó helye.
Xygia Zakynthostól 20 km-re északra található ez a kis strand, mely kénforrásáról nevezetes. Sokan keresik fel reumatikus problémákkal.
További cikkek a jón-tengeri szigetekről: A jón-tengeri szigetek, Korfu, Paxi, Lefkada, Ithaki, Kefallonia, Kythira
|