A következők során olyan fontos dolgokról fogunk szót ejteni, mint az étkezési szokásokról otthoni környezetben és természetesen a tavernákban. Mindenekelőtt azonban pár szóban a mai görög konyhában előforduló, néhány nálunk talán kevéssé ismert összetevőről is ejtsünk szót.
Fűszerek, ízesítők:
- Menta-féle (DYOSMOS)
- Görög bazsalikom
- Oregano (szurokfű vagy vadmajoranna)
- Majoranna-féleség (DENDROLIVANO)
- Babérlevél
- Kapribogyó
- Kamilla
- Zsálya
- Menta
- Eukaliptusz
- Ánizsmag
- Római kömény
- Szezámmag
- Píneamag
- Fenyőgyanta (Pínea fenyő)
- Masztik
- Szumak (szelíd szömörce)
- Szegfűbors
- Fahéj
- Szegfűszeg
Természetesen az elengedhetetlen fűszerek mint a hagyma, fokhagyma, zellerlevél, petrezselyem, só, bors külön nem érdemelnek említést, hiszen ezeket Magyarországon is használjuk, de a fent említettek olyan ételekbe kerülnek, amilyenekhez egy átlagos magyar háziasszony valószínűleg nem is merné használni. (Pl. darálthúshoz szegfűbors és fahéj!)
És most pár mondatban az étkezési szokásokról.
Azok akik már jártak Görögországban, talán tudják, tapasztalták, hogy a különböző tavernák esetlegesen előforduló étlapján rengeteg előételt, kevés főételt találnak és szinte soha nem találnak édességet. Ez a számunkra furcsa struktúra csak addig marad különös, amíg nem világítunk rá a miértjére a dolgoknak.
A görögök számára az étkezés a társadalmi élet egy formája, ezért általában "csapatosan" járnak tavernázni. Nem ritka jelenség, hogy 3-4 autónyi baráti társaságok veszik be magukat egy-egy tavernába és szinte otthonosan mozogva rendezgetik az asztalokat egységbe, hogy mindannyian együtt költhessék el az ebédet-vacsorát, miközben jókat beszélgetnek, iszogatnak és a velük levő gyerekek az asztal körül lebzselnek. Ez a baráti légkör szinte követeli azt, hogy az asztalra kerülő étkek is közösen kerüljenek használatba. A társaság méretétől függően rendelik az előételeket, salátákat és főételeket. Desszertet valódi görög tavernában nem találunk, vagy csak nagyon ritkán, ha a taverna háziasszonya bokros teendői ellenére is tud időt szakítani édesség készítésre, ezért a legtöbb helyen desszert helyett a szezonnak megfelelő gyümölcsöt hoznak az asztalhoz, a legtöbb esetben a ház ajándékaként.
Mivel a görögök beszélgetés közben esznek, -nem úgy mint Magyarországon, ahol szinte udvariatlanságnak számít némely családban evés közben beszélni- ezért olyan ételeket fogyasztanak, amiket csipegetni lehet. A választás az étlapról,- már ahol van ilyen- általában a férfiak dolga, figyelembevéve az asszonyok és gyerekek igényét is. A taverna pincérje általában a legtekintélyesebb férfihoz fordul a megrendelést felvenni. A legtöbb görög nem is kéri az étlapot, még ha van is ilyen, hanem visszakérdez -Mi van ma, amit ajánl ? - és a pincér szinte követhetetlen tempóban felsorolja a napi ajánlatot, ami a szezon és a piac fellelhető termékeiből, aznap vásárolt alapanyagaiból készült ételek sora. Ezért nem ritka, hogy két egymást követő napon, ha ugyanazt az ételt szeretnénk fogyasztani, a második napon már nem lesz belőle. Ezáltal a taverna mindíg változatos tud maradni, mindig alkothat valami újat, mást mint amit eddig. Ezért sok görög családnak van úgynevezett saját tavernája, ahol szinte otthon vannak, hiszen majd mindennap megfordulnak egy kis harapnivalóért, és ha a háziasszony fáradt ahhoz, hogy főzzön a családnak, nem ritkán letelefonálnak a tavernásuknak, hogy rakjon össze pár fogást, és majd a gyerek vagy a papa leszalad a kész kajáért, amit aztán otthon a háziasszony néhány saját gyártású aprósággal kiegészít. Régebben a városokban is, de vidéken a mai napig is megszokott dolog, hogy a háziasszony, hogy időt spóroljon meg a főzés-takarítás-gyerekgondozás nem kevés időt felemésztő munkája miatt, néhány olyan ételt, amit sütőben kell készíteni és sokszor kell odafigyelni, locsolgatni, forgatgatni előre tepsibe készítettek és a közeli pékségbe vittek át, ahol a pék kemencéjében - ami a reggeli kenyérsütés miatt amúgy is felfűtött állapotban volt - készresütött a pék. A pék a munkájáért és a hozzávaló olívaolaj, fűszerek, citrom hozzáadásáért és persze a kemence használatáért jelképes pár drachmát számolt fel, hiszen a szolgáltatása máshol - a kenyér eladása - térült meg. Persze, ennek a szolgáltatásnak más haszna is van, hiszen a háziasszony által áthozott étel elárulta azt is, hogy vendégség érkezik és ezáltal a pék általában a legjobban informált emberek egyike volt és maradt a mai napig is. Mondhatnánk azt is, hogy a pék kissé családtaggá is vált emiatt a görög családok egy részében. Sajnos mára, a technika fejlődésének köszönhetően ez a rendkívül rokonszenves szokás kihalófélben van, hiszen az egyre tökéletesebb sütést produkáló háztartási sütők-tűzhelyek, amelyek már közel azonos eredményt képesek elérni, mint a hagyományos kemencék, megadják a lehetőséget a háziasszonynak, hogy saját maga, a programozható, csilingelő, időjelző sütőjében készítse el az ételt. Igaz a munka nem lett ettől kevesebb, de a különböző háztartási gépeknek köszönhetően a házimunka lényegesen kevesebb időt emészt fel, mint annak előtte.
A görög családok étkezéseinek jellemzője, hogy reggelit csak a gyerekek kapnak, a szülők beérik a reggeli feketével és esetleg néhány apró, édes omlós süteménnyel, és a kávé sajnos egyre ritkábban a hagyományos zaccos kávét jelenti. Pedig a zaccos kávé - ellinikos vagy néhányan turkikosnak is hívják- valódi szertartás. Az eredeti elkészítési mód a következő : Egy magasított falú réz tepsibe homokot tesznek és a tepsit alulról felfűtik úgy, hogy a homok forróvá válik. Ebbe a forró homokba aztán belehelyezik a hosszúnyelű ibriket egy adagnyi vízzel forrni. Amikor a víz forrni kezd, a fogyasztó igénye szerint cukor nélkül (sketos), vagy cukorral félédesen (metrios), vagy édesen (glykos) és nagyon édesen (vari glykos) készítik el. Tehát először a cukrot, -ha kell- és aztán a púder finomságúra őrölt, pörkölt kávét teszik az ibrikbe, amit csak egyszer szabad kanállal megkeverni, és aztán hagyni, hogy forrni kezdjen. Amikor forrni kezd, hab keletkezik,amit azonnal leöntünk a findzsába (kávés pohárka)- csak a habot !- és visszatesszük egy újabb forrásig, amikor is a maradék kávét is ráöntjük a már a findzsában lévő habra (kaymaki).
|