Valószínűleg nem sokan ismerik Skyros szigetét, ami nem is csoda, hiszen igen nehéz a megközelítése és nem tartozik a híres turisztikai helyek közé. Pedig igazán szép szigetről van szó! Talán jobb is így, mert ezáltal a sziget lakosai meg tudták őrizni hagyományaikat és sajátos életformájukat.
A sziget Kimi városából (Evia szigetéről) komphajóval közelíthető meg, amely naponta 2, esetenként 3 alkalommal indul. A két órás hajóút hamar eltelik, főleg ha szerencsések vagyunk és delfineket is látunk. Megérkezve a sziget nyugati oldalán fekvő városkába érdekes élményben lehet részünk. A sziget lakosai minden egyes alkalommal hangos zenével fogadják az ideérkezőket, mely egyértelműen tanuskodik a görög vendégszeretetről. A kis városka neve Limani, ami görögül azt jelenti: kikötő. Megtalálhatók itt a különféle apartmanokon kívül a különböző ajándékboltok, a kimaradhatatlan görögös vendéglők, tavernák, uzerik és innen indul a kis hajó, amellyel körbejárhatjuk a szigetet, megnézve a csodálatos barlangokat.
A sziget érdekessége, hogy fele részét dús fenyő erdő borítja, másik része pedig teljesen kopár. Azt mondják, hogy ez azért van, mert régen két különálló sziget volt és az idő folyamán középen összeforrtak. Ezen rövid kis szakaszon lehet átutazni a sziget keleti oldalára. Átérve láthatjuk a végtelen tengert, a nagy semmit! Ez lenyűgöző élményt nyújt és ha az ember este utazik akkor szinte félelmetesnek is tűnhet, de egyben káprázatos is lehet a teljes sötétség!
Elérve Skyros városát két irányba is indulhatunk: fel a dombra, ahol a régi város található és le a partra, ahol a legtöbb apartman ház van. Skyros városa jellegzetes kis utcáiról, melyekkel igazi görög szigeti hangulatot teremt. Ezen kis utcácskák elvezetnek bennünket az ezer éves templomhoz, amely sajnos az idei földrengésben komoly károkat szenvedett. A templom több háborút és támadást is "átélt". A város főutcáin lévő kávézók, éttermek esténként megtelnek mind a helyiekkel, mind pedig a szigetre tévedt turistákkal.
E szigetet elsősorban az itt született emberek leszármazottai látogatják és legfőképpen a belföldi turismusból él. Így hát csak igen ritkán lehet külföldi turistákat látni. A sziget lakosságának több mint 80%-a a fővárosban lakik, elvétve találhatunk még egy-egy falucskát, ahol legfeljebb helyi pásztorok vagy esetleg halászok laknak.
Említésre méltó Atsitsa nevű falu, ahol a táj elbűvölő! Kis zárt öblében összesen két kis szállodára és egy éttermre bukkanhatunk. A parton egy kis csónak biztosítja a mindennapi friss tengeri finomságokat. Az éttermben mindig csak azt lehet kapni, amit éppen aznap sikerült kifogni a tengerből. Ezért a venédgek mindig kíváncsian várják az öreg halász visszatérését a tengerről.
A sziget lakosainak sok hagyományt sikerült megőrizniük az évezredek folyamán, ezek közé sorolhatjuk a híres skyrosi székeket (amelyet kézzel faragnak ki), a szigetre jellegzetes kerámiákat és azok motívumait, melyek generációról generációra öröklődnek! Ezen érdekességeken kívül sikerült megőriznie egyediségét az álllatvilág tekintetében is. A világon egyedül itt maradt fent egy különleges ló fajta, amit manapság már csak skyrosi lovaknak említenek. A lovakon kívül a szigeten nagyon sok kecske is legelészik, melyeknek a húsa igen különleges ízű, mivel igen gyakran isznak tiszta tengeri vizet. A sziget körül számtalan kis szigetecske fekszik, ahol a kecskepásztorok szabadon engedik nyájaikat. Ezért a kecsék félig vad kecskék!
A szigeten egyetlen egy út vezet végig, és miközben haladunk a kisebb faluk felfedesésére nagy meglepetésben lehet részünk. Felérve egy kis domb tetejére egy végtelen hosszú pusztást láthatunk, ahol egy hatalmas nagy katonai reptér tárul a szemünk elé! Érdekes látni, hogy a gépek, hogy jönnek ki a hegyoldalba rejtett bunkerekből.
Összefoglalva az emlékeket igaz, hogy csak 3 napig voltunk ott, de számtalan új élménnyel térhettünk vissza. Érdekes volt megismerni a régóta fent maradt hagyományokat és megkóstolni a sok helyi finomságot, mint a helyi kecskesajtot és a friss sülteket. Ez a sziget valójában mindenki számára örömet tud nyújtani, legyen az a nyüzsgős északai élet vagy akár a látvány a végtelen tengerre az ezer éves templom ablakából...
|