|
Thébai mondakör
Nikos 2004.09.22. 13:26
A thébai mondakör nem csupán Laiosz és Iokaszté nászával kezdődik, szerteágazó gyökerei visszanyúlnak más mítoszokig. Ahhoz, hogy teljesen tisztában legyünk Labdakosz leszármazottjainak, a Labdakidáknak sorsával, meg kell ismernünk családjuk teljes történetét. Ez a történet pedig Agénór, türoszi király szépséges leányával, Européval kezdődik.
- Egyik nap Europé és leánypajtásai kimentek a tenger partjára, a rétre virágot szedni. Meglátta ot Zeusz és rögtön belészeretett. Csakhogy a féltékeny Hérát nem könnyű kijátszani, így végül Zeusz bika alakjában próbált a királylány közelébe férkőzni. Europé fel is ült a hívogató bika hátára, aki mihelyst megtalálta azt, akit keresett, nekiiramodott egyenest a tengernek, s meg sem állt Kréta szigetéig. Ott aztán megülte a lakodalmat a türoszi királylánnyal, s nászukból nagy királyok születtek: Minósz, Szarpédón és Rhadamanthüsz.
Europé apja, Agénór király nem tudott belenyugodni lánya elvesztésébe és három fiát küldte annak keresésére. Ez a három királyfi volt Kadmosz, Phoinix és Kilix, valamint velük tartott anyjuk, Télephassza királyné is, aki úgy gondolta, ha már lányát elvesztette, legalább fiaival hadd maradjon együtt. Mivel a testvérek nem jutottak el Kréta szigetéig, így nem találták meg Europét sem. De mert húguk nélkül nem térhettek haza, új hazát kellett keresniük. Phoinix Afrikában megalapította az első föníciai gyarmatot, Kilix Ázsiában a Püramosz folyó vidékén telepedett le, Kadmosz pedig anyjával együtt Thrákiában keresett menedéket. Itt halt meg az öreg királyné, Kadmosz pedig tovább folytatta bolyongását. Elért Delphoiba is, ahol Apollóntól kért jóslatot további sorsa felöl. Az isten megnyugtatta.
Azt tanácsolta neki, hogy menjen el a pásztorok közé, válassza ki a nyájból azt a tehenet, amelyiknek a hold jele van az oldalán, és azt fogadja vezetőjének. Ahol a tehén leheveredik, ott építsen magának várost. Így is tett Kadmosz, és elérkezett arra a helyre, ahol utóbb Thébai városa épült. Most, hogy végre abbamaradt Kadmosz bolyongása, hálából fel akarta áldozni a tehenet Pallasz Athénénak. Csakhogy az áldozáshoz tiszta vízre volt szükség, a vidéken lévő egyetlen forrást pedig Arész kegyetlen sárkánya őrizte. Kadmosz Athéné segítségével legyőzte a sárkányt, és annak fogait elvetette a földbe. A sárkányfogakból óriások nőttek ki teljes fegyverzetben, és közülük öten - Ekhion, a Kígyóember, Udaiosz, a Talajbólnőtt, Kithoniosz, a Földből-lett, Hüperénor, az Emberfeletti és Pelórosz, az Óriás - segítették felépíteni Kadmosznak Thébai városát. Thébai őslakóinak öt törzse is ezektől vette eredetét.
Tehát Kadmosz alapította Thébait, ő volt az első királya a városnak. Zeusz feleségül adta hozzá Arész és Aphrodité gyönyörű lányát Harmoniát, aki négy leányt és egy fiút szült Kadmosznak. (Ez volt az első, halandók által rendezett lakodalom, melyen a halhatatlanok is részt vettek. Minden istentől kapott ajándékot az ifjú pár. Aphroditétól azt a híres aranyláncot kapta Harmonia, melyet Héphaisztosz kovácsisten készített, s mely ellenállhatatlan szépséggel ruházta fel viselőjét. Ez a lánc később sok bonyodalmat okozott a mitológia történelmében.) A négy leány volt: Autonoé, Inó, Szemelé és Agaué; a fiú pedig: Polüdórosz. Szemelé volt a legszebb a lányok közül, s magát a főistent, Zeuszt babonázta meg szépségével.
Csakhogy a háttérben mos is ott állt a féltékeny Héra, aki Szemelé dajkájának képében rávette a királylányt, kérje meg Zeuszt arra, hogy teljes isteni pompájában látogassa meg őt. Amikor aztán Zeusz égi szekerén villámokat szórva megjelent Szemelé hálószobájában, a királylány, aki már 5 hónapja Zeusz magzatát viselte a szíve alatt, rémületében szörnyethalt. Az isten a tűzből ragadta ki a még fejletlen magzatot, és saját combjába varrta. Amikor az ideje letelt, felvágta a varratokat, s így született meg az isteni gyermek: Dionüszosz. Az újszülöttet Inó királyné, Szemelé nővére nagy szeretetben nevelte fel, s ezért Héra dühe őt is utolérte.
Őrületet bocsátott Athamasz királyra, aki szarvasnak nézte idősebb fiát, Learkhoszt és halálra sebezte, majd eszébe jutottak korábban elvesztett gyermekei, akiket Inó üldözött el a háztól, így dühe a királyné ellen fordult. (Athamasz királynak Nephelé, a Felhő asszony volt első felesége. A monda szerint Nephelé egy árnyalak volt, akit Zeusz teremtett Héra hasonlatosságára. Athamasz király sosem szerette Nephelét, dühítette, hogy az asszony mindig lenézi őt. Két gyermeke született ettől a nőtől. Phrixosz, a fiú, és Hellé, a kislány. Egyszer aztán Athamasz elűzte Felső asszonyt, és másodjára Inót, Kadmosz lányát vette feleségül.
De Inó gyűlölte mostoha gyermekeit, és mindenáron meg akart szabadulni tőlük. Nephelé azonban az égből éberen figyelte gyermekeit, s amikor megtudta, hogy Inó az ártatlanok halálát akarja, leküldött egy aranygyapjas kost a földre, hogy megmentse gyermekeit. Az állat a hátára vette oket, és a tengeren keresztül Ázsia felé indult velük. De az út nagyon hosszú volt, a kislány nem bírt tovább kapaszkodni, és tengerbe merült. Azt a helyet, ahol a kis Hellé meghalt, ma is Hellészpontosznak, azaz Hellé tengerének nevezik.
Phrixosz célhoz ért Kolkhiszban, ahol a király szívesen fogadta, s hozzá adta feleségül az idősebbik lányát. Egészen a tengerig hajszolta őket, ahol Inó magához ölelve kisfiát, Melikertészt, a mélységbe vetette magát. De Dionüszosz nem feledkezett meg nevelőanyjáról. Új, isteni életre támasztotta Inót, s azóta Leukotheaként, azaz fehér istennőként ő a hajótöröttek védőistennője. Kadmosz gyermeke volt Aktaión is, Autonoé és Arisztaiosz fia. Ennek a királyfinak semmi másra nem volt gondja, csak a vadászatra.
Egyszer a Kithairón hegyén vadászott, ahol betévedt Artemisz istennő szent helyére, a Gargaphia völgybe. Itt volt az istennő szent barlangja, ahová ember még sosem merészkedett. Aktaiont a végzete hozta ide, hiszen amint belépett a barlangba, s meglátta az éppen fürdő, meztelen Artemiszt, a szűzi istennő kegyetlen haragra gyulladt. Mivel nyilai nem voltak keze ügyében, vízzel hintette meg az ifjút, aki menten szarvassá változott. Alig hagyta el a barlangot, saját vadászkutyái és szolgái rontottak rá, s örülvén a vadászszerencsének lenyilazták a szerencsétlenül járt királyfit, akit nem ismertek fel a szarvasban.
Amikor Kadmosz megöregedett, unokája, Pentheusz vette át a hatalmat. A fiatal király Szemelé testvérének, Agauénak volt a fia, s végzetes kalandba keveredett Szemelé fiával, Dionüszosszal. Egyszer az isten szatüroszok és bakkhánsnok kíséretében újra megjelent szülovárosában, Thébaiban, de halandó embernek, Dionüszosz papjának adta ki magát. Rövid ido elteltével bortól mámorosodott meg az egész város, minden ember szarvasbor kacagányt vett a vállára, és révületükben thürszoszt suhogtattak. Már jóformán csak Pentheusz volt józan Thébaiban, ekkor elhatározta, hogy helyreállítja a város rendjét. Elfogatta az ismeretlen ifjút, aki Dionüszosz papjának mondta magát, valamint börtönbe vetette az összes bakkhánsnot. Hiába figyelmeztette a királyt, a már akkor is öreg és vak Teiresziasz, hogy nem szabad megvetni Dionüszosz ajándékát, Pentheusz hajthatatlan maradt. (Az egyik monda szerint úgy vakult meg Teiresziasz, hogy egyszer igazságszolgáltatásra kérte fel ot Zeusz és Héra. Mint tudjuk, Zeusz folyton hűtlen volt feleségéhez, s azzal védekezett a főisten, hogy amikor Hérával hál, úgyis Héra élvez jobban, mivel a természet rendje szerint a nők sokkal jobban élveznek szeretkezéskor, mint a férfiak.
Ebbe Héra nem volt hajlandó belenyugodni, így Teiresziaszt kérték meg, hogy személyes tapasztalatai révén döntse el a vitát. El tudjuk képzelni, kinek a javára döntött, mivel Héra úgy megdühödött rá, hogy elvette Teiresziasz szeme világát, Zeusz viszont jóstehetséggel és hét emberöltőnyi hosszú élettel ajándékozta meg.) Csakhogy a tömlöcbe zárt bakkhánsnok csodával határos módon kiszabadultak, és az ismeretlen is eltűnt a fogságból. Ekkor már Pentheusz saját maga indult a keresésére, de az isten elébe ment. Felfedte neki kilétét s a még ekkor is hajthatatlan királynak azt tanácsolta, álruhában lesse meg a Kithairón hegyén ünneplo bakkhánsnoket. Így is tett a király, csakhogy felismerték őt a megmámorosodott asszonyok, akik között ott volt Pentheusz anyja, Agaué is. Nekiestek a szerencsétlennek, és ízekre tépték.
Feje saját anyja kezébe került, aki révületében vadászzsákmánynak nézte azt, és boldogan vitte haza a királyi palotába megmutatni az öreg Kadmosznak, hogy milyen nagyszeru tettet hajtott végre gyenge no létére. Óriási lett a jajveszékelés, mikor kijózanodott Agaué, s kétségbeesésében elbujdosott hazájából. Pentheusz tragikus halála után Polüdórosz, Kadmosz fia lett az új király, majd ot követte a fia, Labdakosz, aki korán meghalt, s egyszülött fiának nevelését és a királyi hatalmat Lükosz, Nükteusz testvére vette kezébe. Nagyon kegyetlen és gonosz ember volt ez a Lükosz, feleségével, Dirkével együtt. Volt Nükteusznak egy gyönyöru lánya, Antiopé, akit maga Zeusz szeretett meg. Mikor Nükteusz erre rájött, eluzte lányát az otthonából. Szegény lány Sziküonba menekült, de Lükosz haddal támadt Sziküonra, és Antiopét megbilincselve hurcolta vissza Thébaiba.
A szerencsétlen fogoly útközben, a Kithairón hegyén szülte meg Zeusz két fiát: Zéthoszt és Amphiónt, de nem vihette oket magával, így otthagyta a hegyen a két csecsemot. Késobb pásztorok találtak rájuk, és felnevelték Antiopé két fiát. Zéthosz minden munkára kész, bátor ifjúvá serdült, míg Amphión inkább csak Hermésztol kapott lantjával gyönyörködtette a pásztorokat. Telt-múlt az ido, s Zeusz nem feledkezett meg Antiopéról, bilincsei lehullottak tagjairól, s a szegény asszony kiszabadulva újra menekülni kezdett Lükosz és Dirké elol. Csakhogy a Kithairón hegyén utolérték, és egy elvadult bika szarvához kötötték, hogy az vonszolja halálra. Az utolsó pillanatban érkezett oda egy öreg pásztor, aki felismerte Antiopét, s szólt a fiúknak, hogy segítsenek az anyjuknak. Azok kiszabadították a sokat szenvedett asszonyt, és helyébe a gonosz királynét kötözték. Ezután bementek Thébaiba, és elfoglalták Kadmosz királyi székét.
A két testvér hatalmas fallal vette körül a várost, a falak építése közben bebizonyosodott a Hermésztől kapott héthúros lant bűvös ereje, a fal szinte magától felépült. Emlékezzünk csak vissza, hogy már a városalapító Kadmosz feleségét is Harmoniának hívták, az isteni összhangot most már a városfalak is tükrözték a hét kapuval, Amphión héthúros lantjának emlékével. A testvérek közül Amphión Tantalosznak a lányát, Niobét vette feleségül. Tantalosz volt az egyedüli halandó, aki részt vehetett az olimposzi istenek lakomáin. Arra vetemedett, hogy próbára tegye azok minden tudását, így amikor o látta vendégül a halhatatlanokat, Pelopszot, egyetlen fiát tálalta fel nekik. Az istenek elborzadtak e gaztett láttán, s megpróbálták összeilleszteni a fiú tagjait. Csakhogy Démétér istennő már lenyelt belőle egy darabot, a vállát, így elefántcsontot kellett a helyére illeszteni, végül életre kelt Pelopsz.
Ezért aztán Tantalosznak borzalmasan bunhodnie kellett az Alvilágban. Kielégítetlen szomjúság és örökös éhség kínozta mindörökké. Hát ennek a Tantalosznak volt lánya Niobé. A királyné éppoly elbizakodott volt, akár az apja. Mindenki tudta, hogy neki vannak az egész földkerekségen a legszebb gyermekei a halandó asszonyok között. De Niobé Létó istennovel akarta felvenni a versenyt. Létó egy titánnak a lánya volt, akit Zeusz szeretett meg. Délosz szigetén szülte meg gyermekeit: az isteni Apollónt és Artemiszt. De megszületésükig sokat kellett szenvednie a féltékeny Héra haragja miatt. Azt állította az elvakult, gogös királyné, hogy neki 14 gyönyöru gyermeke van, s külön-külön is mind szebbek, mint Létó két halhatatlan gyermeke.
Meg is haragudott erre Létó, és ment panaszkodni Déloszra Apollónhoz és Artemiszhez. A testvérek nem sokat tanakodtak. Kezükbe vették íjukat, és már indultak is Thébaiba. Eloször a hét fiúgyermeket nyilazták le a haragvó istenek, majd amikor Niobé azt találta mondani, hogy még így is több és szebb gyermeke maradt, mint a bosszúálló Létónak, az isteni ikerpár a megmaradt hét leányt is megölte. Ott maradt állva szerettei holtteste fölött, s lassan, mérhetetlen fájdalmában kové dermedt a thébai királyné. Állítólag könnyei máig sem álltak el, üres szemgödréből egyre hull a könnye, mintha verejtéket gyöngyözne a márvány. Amphión nem tudott beletörődni családja pusztulásába. Katonáival Apollón templomára támadt, s akkor a kegyetlen isten ot is megölte. Térjünk vissza egy pillanatra Tantalosz fiúgyermekéhez, Pelopszhoz, akit az istenek élesztettek újra.
Ennek a Pelopsznak egy nimfától született egy Khrüszippon nevu fia, aki együtt nevelkedett Pelopsz többi gyermekével, illetve Labdakosz fiával, Laiosszal is - azzal a Laiosszal, aki késobb Oidipusz apja lett. Pelopsz Khrüszippont szerette a legjobban gyermekei közül, s azt beszélték, hogy Laiosz volt az, aki késobb visszaélve a vendégjoggal, Khrüszippon halálát okozta. Ezért Pelopsz borzalmas átkot mondott Laioszra és egész családjára. Zéthosz és Amphión halála után Laiosz vette át az uralmat Thébaiban. Így helyreállt a Labdakidáknak, a városalapító Kadmosz vér szerinti utódainak az uralma. Csakhogy Pelopsz átka fenyegeto árnyékként borult az egész családra… S most érkeztünk el Laiosz és Iokaszté házasságához és a borzalmas jóslathoz, amely így szólt: Laioszt fia fogja megölni, majd saját édesanyját veszi feleségül. És bár ebbol kifolyólag a királyi pár nagyon önmegtartóztató életmódot folytatott, egyszer mégis megtörtént a baleset, a királyné várandós lett.
Csakhogy amint a gyermek megszületett, szülei egy aranyperecet fuztek át bokáján, és odaadták egy pásztornak, aki továbbadta a gyermektelen Polübosz királynak és Meropé királynénak. Ok sajátjukként nevelték fel a talált kisfiút, mit sem sejtve annak származásáról. Szépen fel is nott Oidipusz, egyszer azonban valaki felhánytorgatta homályos származását, így a királyfi elhatározta, hogy magától Apollóntól kér választ kérdésére. Delphoiban viszont nem tudta meg sem apja, sem anyja nevét, de a papno szájából újra elhangzott az a bizonyos szörnyu jóslat, miszerint megöli apját, és anyját veszi feleségül. Megrémült Oidipusz, és hogy elkerülje a végzetét, nem tért vissza Korinthoszba, hanem Thébai felé vette útját. Útközben összetalálkozott Laiosszal és annak fegyveres kíséretével, akik durva beszédjükkel megsértették Oidipuszt.
A királyfi ezért éktelen dühében megölte Laioszt, és kíséroi közül is csak egyetlen egyet hagyott meg hírmondónak. Nem sokkal késobb elérkezett Thébai városába, ahol nagy szomorúságot talált. A Szphinx (Tüphón, Gaia fia és Ekhidna, Tartarosz kígyólánya leszármazottja) oroszlántestu, madárszárnyú, leányarcú szörnyeteg szedte áldozatait a városban; aki nem tudott megfelelni találós kérdésére - miszerint mi az: négyláb, kétláb, háromláb? -, azt felfalta. Oidipusz azonban megfejtette a választ, ami nem volt más, mint maga az ember, így megmentette a várost, s elnyerte a jutalmat: átvette az uralkodást Kreóntól, és feleségül vette az özvegy királynét, Iokasztét. Ezáltal, igaz Oidipusz tudtán kívül, de beteljesedett a szörnyu jóslat.
Csakhogy itt nem áll meg a történet, sot a vizsgált drámák szempontjából most kezdodik igazán. Oidipusz igazságos király volt, uralkodása alatt a város békében és jólétben élt. A királyi párnak négy gyermeke született, két fiú: Polüneikész és Eteoklész, valamint két lány: Antigoné és Iszméné. Az istenek azonban megelégelték az idillt, mely a förtelmes bunök után virágzott ki, és bünteto járványt bocsátottak Thébaira. A király Kreónt küldte Delphoiba jóslatért, a válasz pedig így hangzott: meg kell torolni az elkövetett bunöket. Így aztán Oidipusz nyomozni kezdett - ezt vezeti végig Szophoklész az Oidipusz király címu drámájában -, végül eljutott a szörnyu igazsághoz. Ekkor önkezével kiszúrta szemeit, hogy többé ne kelljen látnia az elviselhetetlen igazságot.
Mindezek után Oidipuszt megfosztották trónjától, és számuzték Thébaiból. Saját két fia sem állt melléje, sot kigúnyolták a bujdosásra készülot. Ezért Oidipusz megátkozta oket, hogy ne uralkodhassanak békében Thébaiban, hanem testvérharcban, egymás kezétol essenek el. Egyedül Antigoné kísérte el számuzött apját, s Iszméné kereste fel néha oket Thébaiból hozott hírekkel. A megöregedett Oidipusznak Athén határában, Kolónosz szent ligetében értek véget szenvedései. Thészeusz, Athén királya fogadta be a bujdosót, hiszen "isteni kijelentés ígérte, hogy ismeretlen sírhelye áldást fog árasztani Athénre. (Thészeusz, Posszeidon tengeristen és Aithra, troizéni királylány fia volt. Igazi hos volt, szörnyekkel hadakozott, és óriásokkal vívott meg. Ő volt az, aki megszabadította Athént a szörnyu és kegyetlen emberáldozatokat követelo sarctól.
A krétai Minósz király követelt kilencévenként hét ifjút és hét lányt fiának, a félig bika, félig ember alakú lénynek, aki a Daidalosz által épített labirintusban lakott. A hos Thészeusz azonban megölte a minotauruszt, és Ariadné segítségével épségben kijutott a labirintusból is. Ugyanennek a Thészeusznak lett késobb a felesége Phaidra, aki beleszeretett mostohafiába, Hippolütoszba. Ezt a történetet késobb sokan feldolgozták az irodalomban.) És hogy mi történt Oidipusz fiaival? Miután rájuk szállt a királyság, elhatározták, hogy békésen, felváltva fognak uralkodni, egyik évben az egyikük, rá következo évben a másikuk.
Csakhogy Eteoklész megszegte a megállapodást, és nem adta át ideje leteltével a trónt. Így Polüneikész segítséget gyujtött, és hatalmas sereggel támadott Théba ellen. Teiresziasz a háború kimenetelével kapcsolatban azt jósolta a thébaiaknak, hogy csak akkor gyoznek, ha Kreon fiát, Megareuszt feláldozzák Árésznek, a háború telhetetlen istenének. Hiába tiltakozott Kreon, amikor Megareusz ezt meghallotta, önként vállalta a halált, megmentve ezzel a várost. Polüneikészen és Eteoklészen azonban beteljesült az apai átok, egymás kezétol estek el a harcban.
Minthogy Oidipusznak mindkét fia elesett, így a legközelebbi rokon jogán ismét Kreón lett a király. Az új király pedig úgy rendelkezett, hogy Eteoklészt, aki hazája védelmében halt meg, temessék el illo pompával, de Polüneikészt, aki hazája ellen támadt hagyják temetetlenül. Aki pedig parancsának nem engedelmeskedne, azt halállal fenyegette. Itt kezdodik az Antigoné címu dráma története.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
