1. Szamarak szigete A kétezres lélekszámú Firát alig kétszáz éve alapították, a szomszédos Szkarosz-hegy beomlása miatt ide költözködõk. A település történetére azonban ma már szinte csak az 1827-ben épült Panagia Ipapanti (Gyertyaszentelõ) ortodox katedrális meg az Archelógiai Múzeum utal. A városképet az elmúlt negyven évben épült szállodák, a kórház, a posta, a bank és a szolgáltatóházak sora határozza meg... no meg a gigantikus méretû, fekete sziklafal, melynek tetejére épült a sok apró hófehér ház, a jellemzõen kékre festett ajtókkal és ablakokkal.

Tipikusan kükládikus látvány a szorosan egymás mellé épült házacskák együttese, melyek egyike sem lehet háromszintesnél magasabb, mivel a földrengések miatt ez a maximálisan engedélyezett méret, mégpedig kötelezõen vasbeton alappal. Athinioszból, a sziget egyetlen komolyabb kikötõjébõl a fõvárosba vezetõ kanyargós szerpentinen bármikor találkozhatunk szamárháton haladó helybéliekkel vagy turistákkal. Míg az utóbbiaknak a szamaragolás érdekes program, a szantoriniaknak mind a mai napig ez a szokásos közlekedési módja.

A mondás szerint - persze az is lehet, hogy igaz -, a szigeten több a szamár és az öszvér, mint a férfi.

2. Sétálva látnivalók Ha egy napot rászánunk arra, hogy felhagyjunk a strandolással és a tenger hullámai által megformált, partra sodort kavicsok gyûjtögetésével, sorra látogathatjuk a mindössze 18 kilométer hosszú (az északi Mavropetra hegyfoktól a déli Exomitisz hegyfokig tartó) 2-6 kilométer széles sziget nevezetességeit. Sétálhatunk például néhány órát Imerovig-liben, a kanyargós utcácskákon, a természetesen hófehér házak között, ahol számos mûvészien kialakított teraszt fényképezhetünk, hogy a képek segítsék a késõbbi visszaemlékezést. A település templomában egy Málta közelébõl származó Mária-ikont õriznek.

(Megnézni elõzetes bejelentkezés nélkül sajnos nem mindig lehet, mert annak ellenére, hogy általában a görög szigeteken - és különösen igaz ez Szantorinire -, egyáltalán nem kell félteni értékeinket a tolvajoktól, a bérelt kocsi, motor, akár be-, illetve lezáratlanul is nyugodtan magára hagyható, a templomokat az utóbbi években zárják, éppen az idegenek fosztogatásai miatt.)

A katolikus Firasztefani mára teljesen összenõtt a szomszédos Imeroviglivel és Firával, így szinte észre sem vesszük, hogy átértünk. S ha már itt vagyunk, érdemes megkeresni a sziget legrégebbi, 1651-ben épült kolostorát, melyet Agiosz Nikolaosznak (igen, ez egy krétai városka neve is) szenteltek. Az egykori fõvárosnak, Szkarosznak ma már csak turisztikai a jelentõsége. Az 1700-as évek végén tengerbe omlott, a lakdera egyik legmeredekebb sziklájára épített vár romjaitól gyalogúton juthatunk el a szikla lábánál lévõ Theoszkepasz templomhoz.

3. Szerelmesek vérosa Egy kisebb autózással vagy buszozással, szerpentines úton érhetjük el Oiát, a szerelmesek városát. Az úton azonban érdemes egy-egy pillanatra megállni, hiszen a fekete, vörös és fehér hegyek látvá-nya és a hihetetlenül kék (hol mélykék, hol világosabb) tenger mindenkit rabul ejt. Ezen az útszakaszon kedves szokás, hogy a fiatalok apró kavicsokból kirakott szavakkal, jelképekkel üzennek egy-másnak és önmagukról a világnak. Annak ellenére, hogy a XIX. század virágzó városa 1956-ban egy földrengéskor teljesen elpusztult, a modern kükládikus építészet igazán ízlésesen, már a turizmus igényei szerint, számos kávéházzal, ta-vernával, kék kupolás templomokkal, a sziklafalról szinte a tenger fölé nyúló teraszokkal teremtette újra. Túlcsordulhat a szemlélõ szíve, könnybe lábadhat a szeme, ha a városka északi csücskénél a tenger és egy szemközti lakatlan sziget felé fordulva meg-várja a világ legszebb s leglátványosabb naplementéjét. Kinek mennyi az ideje sétára, attól függõen választhat a sziget városkái között. De Pirgoszt semmiképpen nem szabad kihagyni. Hiszen a sziget legmagasabb hegyének a lábánál fekszik, és 42 harangtornyáról kapta a nevét. A falu fontos terméke a mazsola és a csicseriborsó, no és persze az egész szigetre jellemzõ bor.

4. Borok és mítoszok Több a bor, mint a víz tartja egy másik görög mondás, s természetesen ennek is van igazság alapja. (A harmadikat is idézzük fel: több a templom, mint a ház.) Valóban így van, mivel a családok maguk is emelnek egy-egy fontosabb esemény emlékére, vagy a családot elkerült tragédia okán hálából kisebb-nagyobb kápolnákat.) Turistaszezonban Pirgosz fõterén (ne hatalmas teret, inkább terecskét képzeljünk el) a bolti árnál olcsóbban vehetünk a helybéliektõl az édes-savanykás borból, s ugyanitt, ha kedvünkre való, lefényképeztethetjük magunkat a mindig jókedélyû Vangelisz úrral és Marika nevû szamarával.

A látvány és a hangulat mellett a görög szigetek, így Szantorini fõ vonzereje is a hozzá kapcsolódó mítoszokban keresendõ. Bár némely tudósok merész feltételezésnek tartják, mások szerint elképzelhetõ, hogy Szpiridon Marinatosz, híres görög régész 1930-as években megkezdett s némi szünet után mind a mai napig folytatódó akrotiri ásatása valójában Platón elsüllyedt világát, Atlantiszt tárja fel. Lehet, hogy Platón története mégsem csak a fantázia szüleménye? Ami biztos, hogy az akrotiri ásatásokhoz el kell látogatni, hiszen a régészek többszintes házakat, kerámiákat, sõt bámulatosan konzerválódott fres-kókat hoztak a felszínre a néhol 15 méter vastag ha-muréteg alól (a freskók már nem láthatók, mivel az athéni múzeumokba kerültek). Egy több mint 3 000 éves bronzkori város került elõ, amely egy fejlett társadalomról, jómódú polgárokról tanúskodik. A hajdani város teljes terjedelmében csatornázott volt, a mai szantorini városkái csak harmadrészben azok. Ami különös, a régészek eleddig nem találtak sírokat, azt feltételezik, hogy a város lakossága meg-érezte, kitörni készül a vulkán, és így idejében el-menekült. No persze, a vulkán.

5. Vulkánok és források Régebbi útleírásokban Szantorinit szinte kizárólag a vulkán miatt említik, hiszen a melegvízû források és a talajból feltörõ kénes gázok folyamatosan jelzik az aktivitást. Ezért jelenleg is jó néhány mûszer figyeli a levegõ és a tengervíz összetételét, a talaj tektonikus és mágneses változásait. 1950 óta a kráterek nyugalomban vannak. Így aztán egy rövid hajózás után a csak úszva megközelíthetõ melegvízforrásoknál a kirándulók nyugodtan kenegethetik nyakukra s derekukra a gyógyító hatású iszapot. A kitartóbbak pedig - mit sem kockáztatva - bátran kaptat hatnak fel a kráterek közé (gyalog ötven percig tart az út). Akárha egy hatalmas szénkupac belsejében járnának, vagy egy sci-fi fõszereplõi lennének a föld élõvilágának megsemmisülése után...

6. Étekfogó A parton egymást érõ, a görög konyha specialitásait kínáló, hangulatos éttermekbe kedvesen invitáló pincérek második alkalommal már jó ismerõsként üdvözölik a betérõt. Csakúgy, mint az eladók a szintén egymásba érõ ékszerboltokban és butikokban, ahol például a nyaralásra késõbb visszautaló ajándéktárgyakat, az ókori kerámiákat másoló dísztárgyakat, tipikusan görög mintázatú ruhaanyagokat, kendõket, plüsscsacsikat, a görög népviseletre utaló sapkát, kést, pisztolyt, a sziget városkáit mintázó kerámiatálakat és fali díszeket, vagy akár kagylókat és tengeri szivacsot érdemes vásárolni.

S ha megéhezik? Az elmaradha-tatlan fetasajttal készített görög salátától és tzatziki (joghurtos, vékony csíkra vágott uborka, helyi jellegzetes fûszerezéssel) bátran ajánlható, miként a padlizsánsaláta, a fáva (ez a csicseriborsó), a suvlaki (nyárson sült), a kalamári (tintahal) is, de próbára méltó a titokzatos tiropita, dolmádesz, a pastició, sutzukákiát, musaka is... Desszertként például kér-het dinnyét, szõlõt, gyümölcssalátát, ha nem vágyik az igen édes görög süteményekre. Mindehhez étvágyat gerjeszt a raki vagy úzó (már aki szereti a pá-linkát), s a vacsorát leöblítheti fehér- vagy vörös- borral. A fülnek és szívnek kedves görög népzene pedig, miként a görög táncbemutatók és a közös tánctanulás, az estéket teszik emlékezetesebbé (s a magányosakat olykor párossá).

7. Ráadás a történet Santorinit hol eladták, hol elhódították egymástól. A sziget neve is a velenceiektol ered: a Thérán mártírhalált halt Szent Irénrol kapta a Santorini nevet. A velenceieket egy Barbarossa nevu kalózvezér követte, aki II. Szelim szultánnak ajándékozta Thérát. A török befolyás egyre erosödött, 1566-ra már az egész Égei-térség a kezükben volt. 1773-ban orosz segítséggel sikerült elérni, hogy újra görög lett a hivatalos nyelv. Az addig csak politikai ellenállás után 1821-ben a sziget lakosai fegyvert ragadtak. Ekkor már Görögország teljes önállósága volt a cél. 1832-ben Santorini hivatalosan is csatlakozott az anyaországhoz.

A turisták megjelenése gyökeresen megváltoztatta a lakosság életét. Modern aszfaltutak, kikötok épültek, sot hamarosan elkészült egy felvonó és a sziget repülotere is. Az elmúlt 40 évben a jelentéktelen halászfalvakból nyüzsgõ üdülotelepek alakultak ki. Santorini mára Görögország egyik szimbólumává, a turisták kedvelt célpontjává vált

Tovább az oldalra