A távolságok és a hegyek miatt az ország régiói között nehézkes az összeköttetés. Görögországot a tenger fogja egységbe, csaknem 14 000 km hosszú partvonala van. Nyugaton a Jón Tengerben, keleten az Égei Tengerben 2000 görög sziget található, ezek közül azonban alig 200 tekinthető lakottnak, itt él az ország lakosságának 11,3 %-a. A legjelentősebb szigeteknek ( Korfu, Kréta, Mikonosz, Rodosz) saját nemzetközi repülőtere van, a többire belföldi járattal vagy hajóval az athéni kikötőből lehet eljutni.

A görögséghez hozzátartozik a népi tánc, a népdaléneklés és általában a festői népviselet. A Görögkeleti vallási ünnepeket a lakosság 98%-a követi.

A nők több módon is hátrányos megkülönböztetést szenvednek. A menyasszonytól hozományt várnak el, esetleg nem kevesebbet, mint egy lakást vagy egy azzal egyenértékű pénzt. Házasság után a feleség nemcsak a férjnek hanem annak hozzátartozóinak is engedelmességgel tartozik.

Időjárását tekintve Görögország nagyon kedvező adottságokkal rendelkezik a turizmus szempontjából. A meleg évszak a májussal kezdődik, s a hőmérséklet hamar eléri a 27 fokot, de nyáron sokszor megközelíti a 40-et. A parton és a szigeteken a hűs szellők gyakran enyhítik a hőséget. Télen is csak a hegyekben havazik.

Peloponnészosz
Görögország déli félszigete változatos tájakban és sokszínû látványosságokban gazdag. Észak-keleti csücskébe zsúfolodnak Epidaurusz, Korinthosz és Mükéné ókori romjai, mindhárom könnyen elérhetõ Nafplióból. A Targetosz-hegy lankáira kúszik Mystras kísérteties, tágas bizánci városa. Kanyargó ösvényei és lépcsõi elhagyatott palotákhoz és freskókkal díszített templomokhoz vezetnek. Ha tovább haladunk dél felé, felfedezhetjük Mani-t, a kopár hegyek és puszta tájak földjét, melyet csak szigorú és tiszteletet parancsoló kõtornyok törnek meg. Bár legtöbbjük elhagyatott, õrszemként vigyázzák a területet. Érdemes még felkeresni az õsi Olimpiát, Monemvasia gyönyörû középkori városát és kipróbálni a hátborzongató Diakofto-Kalavryta fogaskerekû kisvasutat, amint keresztül hullámvasutazik a mély Vouradkos Szurdokon.

Kikládok
A Kikládok megtestesítik a görög szigetek képeslap-szerû képzetét: ragyogóan fehér épületeket élénk kék templom kupolák ellensúlyoznak, miközben az arany partokat akvamarin tenger mossa. A Kikládok számos szigete lelkesen belekapcsolódott az idegenforgalomba, mint pl. Mükénosz, Santorini, Párosz és Iosz .
Más szigeteket - pl. Andros, Kea, Kythnos, Serifos és Sifnos - idegenek ritkábban látogatnak, ezért az athéni nyaralók kedvenceivé váltak.

Forrás: Nu.hu
Kréta
Görögország legnagyobb szigete annak a kétes értékû hírnévnek örvend, hogy az országba érkezõ összes látogató negyedének Kréta a szállásadója. Így is lehetséges némi nyugalmat találni ha a fejletlen nyugati partot, a barátságtalan hegyvidéki területet, vagy ha a Lassithi síkság faluit keresed fel.
Kréta volt a minoszi kultúra központja, mely Európa elsõ fejlett civilizációjaként Kr.e. 2800-tól 1450-ig virágzott. Kréta legnagyobb városától, Irakliotól egy kõhajtásnyira található a legcsodálatosabb minoszi emlék, Knosszosz palotája. Bár Iraklion városa egy istencsapás, a többi nagyváros, Hania és Rethymno gyönyörû velencei épületekkel büszkélkednek. A délnyugati parton lévõ Paleohora-t a hippik fedezték fel a 60-as években és innentõl kezdve a csendes halászfalu napjai meg lettek számlálva, bár a hátizsákosok szívesen pihennek meg itt. Sok utazó tölt el egy napot a 18 km hosszú Samaria szurdokban túrázva, hogy végül Agia Roumeli-be érkezzen a délnyugati parton. Tovább haladva dél felé, a meredeksége miatt nagyobb településeket eltartani képtelen tengerparton találod Loutro és Hora Sfakion falvait, melyeket hajó köt össze. Az éghajlat annyira enyhe délen, hogy áprilistól novemberig úszkálhatunk a tengerben.

Jón-szigetek
Korfu, Paxoi, Kefallonia, Zakynthos, Ithaki, Lefkada és Kythira
A Jón-szigeteket két nagyobb sziget alkotja: Korfu (Kerkyra néven is ismert) Paxoi, Kefallonia, Zakynthos, Ithaki, Lefkada és Kythira. A Görögország nyugati partja mentén sorakozó szigetek alkotják az egyetlen olyan csoportot, amely nem az Égei-tengeren vannak és sok szempontból jobban emlékeztetnek a közeli szomszédra, Olaszországra. Az apró Meganisi kivételével mindet "felfedezték" már, de mint az összes görög sziget esetében, bárki, aki bejárja a hátországot is, az érintetlen falvak örömével gazdagodik. Korfu, a vibráló vadvirágok és a fénylõ olajfa ültetvényekbõl kiemelkedõ karcsú ciprusok bódító látványával, sokak szerint a legszebb görög sziget.

Mükénosz
Mükénosz a legdrágább és a legtöbbet látogatott görög sziget. Itt a legkifinomultabb az éjszakai élet és vitathatatlanul ez Görögország meleg fõvárosa. A csupasz, mélyen fekvõ Mükénosz ugyan nem nyerne egyetlen sziget szépségversenyen sem, de elsõrangú tengerparttal büszkélkedhet. A város varázslatos keveréke az elegáns butikoknak és az álomszerû házaknak, melyek rikító tornácait bougainvillea és klematisz burkolja - egyesek ízlése számára túlságosan is tökéletesen.

Szantorini
Szantorinit (Thira szigeteként is ismert) sokan a leglátványosabb görög szigetnek tartják. Turisták ezrei érkeznek minden évben, azért hogy megbámulják a tenger feltöltötte kalderát, a világ valószínûleg minden idõk legnagyobb vulkánkitörésének maradványát. A minden évben megjelenõ tömeg ellenére Szantorini furcsa hangulata, a Fekete - tengerpart, a magasztos sziklák különleges vonzerõvel bírnak. Ha elmenekülnél a turisták hordáitól, Sikinos, Anafi és Naxostól keletre fekvõ apró szigetek menedéket nyújtanak.

Dodecanesz-szigetek
Rodosz, Kos, Symi és Patmos
A Nyugat Törökország partjai mentén sorban húzódó szigetek sokkal közelebb vannak Kis-Ázsiához, mint a görög szárazföldhöz. Stratégiai és sebezhetõ helyzetük miatt ezek a szigetek sokkal több inváziót és elfoglalást éltek meg, mint Görögország többi része. Az egyiptomiak, a johanniták, a törökök és az olaszok is hódítókként jelentek meg a térségben. Rodosz a legnagyobb a térség szigetei közül és városa a legnagyobb lakott középkori település Európában. A lovagok útját csodálatos középkori épületek szegélyezik, a leglátványosabb közülük a Nagymesterek Palotája, amelyet felújított, de nyaralóként sosem használta gazdája, Mussolini. A tiszteletet parancsoló Lindoszi Akropolisz egy keresztes kastéllyal osztja meg a sziklás fennsíkot, kanyargós utcák és csinosan díszített, fehérre meszelt házak fölött. A dodecanészek más szigetei, Kos, Symi és Patmos is kedvelt nyaralóhelyek. A turisták által elkerült Lipsi- és Tilos-szigeteknek fantasztikus tengerpartja van, a szokásos tömeg nélkül. A nagy kiterjedésû Agathonisi, Kastellorizo és Kassos jó helyek, ha a hagyományos szigeti életbe is bele szeretne kóstolni. Kassos egy sziklás kis hely, Karpathostól délre, csak fügekaktuszok, elszórtan olaj és fügefák, kõfalak, kecskék és birkák lakják.

Pireuszi-öböl szigetei
Az öt sziget nagyon közel van Athénhoz és Salamisz gyakorlatilag a fõváros külterülete. Aegina, Hydra, Spetses és Porosz meglepõen változatos építészetileg és területileg is, de elviselhetetlenül sok a turista és nagyon drágák. Hydrát, egykoron mûvészek írók és szépségek találkozóhelyét ma elöntik a nyaralók, de azért sikerült megtartania a felsõbbrendûség és kiválóság légkörét. A motoros jármûvek (még a mopedek is) ki vannak tiltva a szigetrõl, a szamaraké az uralom.

Kisebb szigetek
Naxos és Amorgos között húzódik a Kikládok egy kisebb szigetláncolata, amelyet különbözõ neveken hívnak: Kisebb szigetek, Hátsó szigetek, vagy Kevesebb szigetek. A szigetek közül csak négynek van állandó lakossága, Donoussa-nak, Koufonisi-nek, Iraklia-nak és Shinoussa-nak. A szigeteket sûrûn lakták az ókorban, ezt bizonyította a nagy számban feltárt sírok sokasága: napjainkban csak egy pár kecske csorda és a növekvõ számú bár még mindig kevés látogató találja vonzónak az õsi szigeteket.
A szigeteken van szállás (domatia) és a kikötõkben tavernák.

Mani
Szívós, zöld cserjék csomóival tarkított szürke, sziklás hegységek jellemzik a Peloponnészosz Mani területét. Az itteniek - állításuk szerint - a spártaiak egyenes leszármazottai, azoké a neves harcosoké, akik inkább a hegyekbe húzódtak vissza, mintsem idegen urak szolgájaként éljenek tovább. Egészen a Függetlenség kikiáltásáig a Manióták klánokban éltek, törzsfõnökök vezetésével. Mivel kevés volt a termõföld, minden napossá váltak a véres ellenségeskedések: ezért a családok tornyokat építettek menedékhelyként. A görögök a mai napig független, királyhû és jobboldali embereknek tartják a Maniótákat. Aeropoli, a Mani fõváros Árészrõl, a hadistenrõl kapta nevét. Az óváros szûk macskaköves utcáin zord toronyházak állnak büszkén és õrködve. Aeropolitól 8 km-re északra találhatók a Diros barlangok, melyeket neolitikus emberek laktak, s a föld alatt észak felé egészen Spártáig húzódott. A látogatók a föld alatti folyón csónaktúrán vehetnek részt, kanyargó csatornákon, roppant termeken át, melyet stalacitok és stalagmitok tömkelege díszít. Délebbre szigorú, csupasz hegyvidék terül el, elhagyott, hatalmas tornyokkal tarkítva. A térség legdrámaibb hagyományos falva Vathai, egy kimagasló sziklán kucorgó kagylószerûen összegyûlt torony házakkal.

Gavdos-sziget
A Krétától délre, a líbiai tengerbõl kiugró Gavdos-sziget Európa legdélibb csücske. A szóbeszéd szerint ez volt az a sziget, ahol Calypso nimfa fogva tartotta a trójai háborúból hazafelé tartó Odüssszeuszt. A szigeten három kis falu és számos kellemes strand található, tökéletes a magányra szomjazóknak. Hotelek nincsenek, de a helyiek közül páran kiadnak szobákat és a vadkempingezés sem szúrja a szemüket. A gavdoszi halászok elviszik a látogatót a távoli lakatlan Gavdopoula szigetre is.