Olympia titkai

Novobáczky Sándor  2004.09.01. 21:32

Olympia titkai

Olympia enyhet adó, kedves hangulatú völgyben fekszik az emlékekben igen gazdag Peloponnészosz- félsziget közepén. Szinte mindegy merröl érkezünk ide, Árkádia félig kihalt falvai, vad bércei közül, vagy az Athénbõl idáig vezetõ gyorsforgalmi autóúton, úgy érezzük, ebben a kies ligetben mindenképpen meg kell pihenünk.

1. A béke legendája Talán épp e békés környezet szülte a legendát: a versenyek idején szüneteltek a háborúk, a játékok helyszínén pedig szeretet és barátság honolt. A XIX. század végén, amikor feltámasztották az olimpiai eszmét, és 1896-ban Athénben megrendezték az elso újkori játékokat, a hajdani versenyekhez kötodo szép történeteket is felélesztették. Csakhogy újabban a kutatók - Pauszaniaszra és más régi görög történetírókra hivatkozva - immár mást is állítanak: a fegyverek csak ritkán pihentek a játékok alatt, a köztük lévo idoszakokban pedig szinte sohasem. A kincsesházak, amelyeket a városállamok itt, a helyszínen a maguk képviseletében emeltek, dugig voltak hadizsákmánnyal, amit a poliszok a véres harcokban éppen egymástól szereztek.

A kezdetben csak kicsiny antik szentély e mellett fontos zarándokhely is lett, közepén lenyugözõ méretu Zeusz-templommal, ahol trónján a fõisten foglalt helyet. A szobor és a templom irdatlan méreteirõl a turisták ma már csak a malomkerék nagyságú oszlopfok láttán alkothatnak fogalmat, mert az építményt még az ókorban földrengés romba döntötte. Aki mindebben nem lát mást, mint egy rakás követ, legjobb ha az olümpiai látogatást a múzeumban kezdi.

A laikus számára a legérdekesebbek itt a versenyek helyszíneit bemutató rekonstrukciók: a csarnokok, templomok, kincsesházak épületeit ábrázoló makettek. Érdeklodésünktol függõen elmélyedhetünk a területen talált ezer és ezer régészeti lelet tanulmányozásában is. Láthatók itt zarándokok által hozott kincsek, amelyektol roskadoztak a szentélyek, kecses koszobrok, amelyek a templomok timpanonját díszítették, seregnyi sporteszköz, diszkosz, gerely és más kellék, no meg csodálatos épségben maradt vázák, amforák, amelyeken a játékok egy-egy jelenete elevenedik meg.

2. A viadalok gyõztese A gyõzteseknek gazdagság és dicsoség jutott osztályrészül. Életük végéig elegendo étellel-itallal látták el oket, házzal, földdel, jószággal kedveskedtek nekik. Sikerükbol dicsõség áramlott az egész poliszra is: nemegyszer még a városfalakat is lebontották a gyõztesek tiszteletére, mondván: az állam, amelynek ilyen fia van, kõfal nélkül is képes megvédeni magát. Ilyen körülmények között a gyõzelem minden pénzt megért. A már említett Pauszaniasz azon kesereg, hogy "egyeseknek Olympiában semmi sem szent". Utal a szóbeszédre, amely szerint nemegyszer elofordult, hogy súlyos summákkal vesztegették meg a bírákat. Megesett például, hogy az atlétikai vagy a kocsiversenyeken nem a valódi gyoztest hirdették ki nyertesnek, máskor meg behunyták szemüket a még oly durva szabálytalanság elott is.

A 201. olimpián történt, hogy egy bizonyos Srapion nevu versenyzõ Alexandriából váratlanul megfutamodott egy nappal a pankráció döntõje elott, amikor megtudta, hogy ellenfele a spártai Szosztratosz lett. Az ugyanis arról vált hírhedtté, hogy rendszerint eltörte ellenfele ujjait vagy akár egész kezét. De ez még a szelídebb módszer volt. Többször halállal is végzodött a küzdelem, anélkül, hogy a versenybírák beavatkoztak volna.

Ha a gyõzelem érdekében bevetett trükkök valamelyikére fény derült, a vétkest vagy a mögötte álló poliszt pénzbüntetésre ítélték. Ebbol emelték azokat a Zeusz-szobrokat, amelyek szép számban sorakoztak az illetõ városállamok kincsesházai elott. Töredékeiket ma is láthatjuk a múzeumban, az épületek maradványait pedig kint, az olümpiai ligetben. A játékok repertoárja az idõk folyamán egyre bõvült, a kezdeti atlétikai versenyek után késobb már 10-15 sportág szerepelt a musoron.

3. Tiltott nõk Nõk számára szigorúan tilos volt nemcsak a részvétel, de még a stadionokba való belépés is. A legklasszikusabb szám a futás maradt. Ma is megtaláljuk azt a márványcsíkot, ahonnan a mezítelen atléták elrugaszkodtak, hogy végigfussák a stadion 192 méteres távját. Más részlet az egykori arénából nem maradt fenn, de az újkori olimpiai stadion építoi megorizték a hagyományt: Athénban ugyanilyen méreture tervezték az 1896-os olimpia atlétikai versenyeinek helyszínét. Itt áll Zeusz hitvesének, Hérának a temploma is, ahol négy évente meggyújtják a lángot, hogy útnak indítsák az újkori játékok távoli színhelyei felé.

Novobáczky Sándor