A teremtő csodálatos alkotása, a Meteóra, már a XI. században, kelet leghatalmasabb szerzetesi közösségének számított. A thesszáliai alföld valóságos sziklaerődje, Koziaka és Antihászion hegyek közül nőtt ki. A kőfalakon belül, egy szokatlan világ köszönti a szerzeteseket, egy világ mely bizalmat kelt benned és egy időben engedelmességre int. A sziklaerődhöz a hit, megerősödik az akaraterő és kicsiszolódik az egyéniség. Mint a földnélküli paraszt, aki az engedelmességet mindig törvénynek tartotta, aki más fegyvert nem ismert az ima és börtön kívül, aki egy életen keresztül az erős akarat vezérelte, a szerzetesek évszázadokon keresztül hűséges orei voltak a történelmi és nemzeti öntudatnak, amely határain belül művelték a szentírást és az ortodox görögség mesterségeit. A Meteorák ez a fenséges hely, az évek múlásával igazi kulturális oázissá változott, amely mint erős mágnes vonzotta a több ezer aszkétát, akik csak itt találták meg igazán a lelki nyugalmat, az erőt, hogy elűzzék a bűnt és megvalósítsák a gondolatbeli imádságot. A rejtélyes összhangot keltő, irdatlan magas és meredek szikla a magány és csend hatalma, az örök életű kolostorok láttára, néma eksztázisba esik, úgy érzi, hogy szárnyi nőnek és csak egy lépés választja el őket a mennyország kapujától. A sziklák keletkezésének története különös. A geológusok szerint a földtörténeti harmadkorban mintegy 60 millió évvel ezelőtt, a thesszália mai területét tengervíz borította. A gigászi földmozgások megszülték Pindosz magas csúcsait, a tenger pedig lassan levonult a thesszáliai síkságról, otthagyva örök emlékként a furcsa alakú oszlopokká szabdalt több száz méteres hordalékkúpokat, azaz a Meteóra különös rejtelmes világát. A Meteóra 21 kolostorából ma csak hat áll rendelkezésre a látogatók számára. A Nagy Meteora Kolostor, a Varlaam, az Ajia Triada (Szentháromság), az Ajiosz Nikolaosz tu Anapfsza és a Ruszánu kolostor. A többi 15 romba dőlt és lakatlan.