Csoportunk buszos kirándulásra indult a Meteorákhoz, hogy végre megtekinthessük a meredek sziklaoszlopokra települt kolostorokat, a hétköznapok világától elzárkózva élő szerzeteseket, a lenyűgöző panorámát. Egyik ámulatból a másikba estünk, amikor a csipke alakú sziklákhoz közeledve kibontakozott a gigantikus látvány.
Az első kolostorba próbáltunk bejutni, amikor szigorú apácák állták el utunkat, több nyelven közölvén, hogy ide bizony farmernadrágban nincs belépés, és a lányoknak földig érő gumis szoknyákat, illetve nagyméretű kendőket kellett magukra ölteniük, a fiúknak pedig hosszúnadrágot.
Ezután a titokban videózgatókra és fényképezgetőkre komoly hangon ráparancsoltak, hogy azonnal tegyék el e tiltott tárgyakat. Az idegenvezető beszélt, mi nézegettük az ikonokat, mozaikokat, freskókat, fagalériákat, majd a kertben önfeledten egymást fényképezve a furcsa öltözetben észrevettük, hogy eltűnt a csoportunk, és csak hárman maradtunk, a busz nincs sehol, és körülöttünk mindenki idegen. Annak reményében, hogy csak észreveszik hiányunkat, és mindjárt visszajönnek értünk, ott maradtunk, míg be nem esteledett. De nem jött senki. A turistacsoportok is mind eltüntek. Ott lettünk felejtve a morcosnak látszó apácák és szerzetesek között, akik az órák múlásával egyre barátságosabbak lettek, sőt kiderült, hogy egyikük a másik hét nyelv mellett magyarul is beszél. Kedvesen mesélték el történelmüket, máig őrzött aszkéta szokásaikat, hagyományaikat, vallásuk és a meditáció lényegét, valamint bepillantani engedtek mély és csodálatra méltó kultúrájukba. Valami megmagyarázhatatlan bizalmat ébresztettek mindannyiunkban.
Különös vacsorával kínáltak bennünket, valami galuskafélét ettünk, ami kukoricából és más növényekből készült, s megengedték, hogy ott töltsük az éjszakát. Reggel mindannyian valahogy másnak éreztük magunkat, és amikor az értünk küldött autó visszafelé kanyargott velünk a szállásunkra, némaságba burkolózva néztünk kifelé az ablakon, és próbáltuk megfejteni a hirtelen belénk költözött "lelki béke" érzését, amihez hasonlót addig sem, és azóta sem éltünk át. |