A görög karácsony legismertebb alakjai a kalikantzarik (καλικαντζαροι, καλικαντζαράκια), a gonosz manók. A tűztől tartó kis koboldok mélyen a föld alatt élnek, de karácsony és vízkereszt között feljönnek bosszantani az embereket. A kéményen keresztül lepik el a házat: zajt csapnak, eltüntetnek dolgokat, eltörik a poharakat. Krétán úgy tartják, hogy elsődleges céljuk elfűrészelni a Földet tartó hatalmas fageredát, és a Földet kibillenteni a helyéről az emberekkel együtt. Szerencsére a gerenda jó vastag, így nagyon sok idő kell ahhoz, hogy teljesen átvágják. Ha egyszer mégis sikerül nekik, többé már nem jönnek majd fel karácsony este a mélyből. Tizenkét napig vannak köztünk, majd visszamennek tovább fűrészelni. A krétaiak karácsony este és vízkereszt között - mikor a kalikantzarik itt vannak - nem esznek olívát, babot és fügét, hogy ne nőjön bibircsók az orcájukra. Epiruszban tizenkét orsót helyeznek a tűzhely elé, hogy a kalikantzarik azt látván ne másszanak le a kéményen. Grevena városában szokás a házak egyik sarkába egy tuskót állítani és meggyújtani, hogy a láng megvédje a családot a kalikantzariktól. Vízkeresztkor Monastiraki, Volaka, Petrousa, Xiropotamo, Pirgi és a Drama-közeli Kali Vrisi lakói felelevenítik az Arapides szokását. A következő év bőségét és egészségét biztosítani hivatott különleges, varázslatos eseményre összegyűlnek a környékbeliek. A csoportot - melynek középpontjában a beöltözöttek, a Tseta-k vannak - az Arapides-ek, a Giliges-ek, a Nagyapák és a Tsoliades-ek alkotják. Az Arapides-ek fekete kecskebőr gúnyát és csuklyát, derekukon harangokat viselnek, míg a Giliges-ek és a Tsoliades-ek női ruhába öltöznek. Házról házra járva jókívánságokat mondanak és jókívánságokat fogadnak a háziaktól, majd a falu főterén eljátszák a szántást és magvetést. Az esemény tánccal zárul. A pondoszi menekültek lakta makedón, trák és thesszáliai falvakban karácsony este heten Momogeri-k lesznek: a medve, ami az erőt; az öregasszony, aki múltat; a menyasszony, aki a jövőt; a ló, ami a fejlődést; az orvos, aki az egészséget; a katona, aki a védelmet; a kecske, ami az ételt szimbolizálja, valamint még a télapó, aki a napokon belül érkező újévet. A beöltözött csapat egész nap az utcákat járja dobbal és zournas-szal (tradícionális fafúvós hangszer), a hét bolondozó főszereplőt a falu apraja-nagyja követi. Mindegyikük kiválaszt valakit a sokadalomban, és mindaddig nem tágít tőle, amíg az fel nem kínál valamit. Ha az illető nem fizet, a momogeros arcon önti joghurttal. Nem egyszer külön megfizetik a momogerost, hogy öntsön le valakit. A bizánci időkben Pondosban a Momogerik a termékenységet, a török megszállás alatt a korrupciót, a török urak, bírók és más hivatali személyek egymás közötti bőkezűségét és a köznéppel szemben tanúsított zsarnokoskodását szimbolizálták. Pondosban csak a karácsony és vízkereszt közötti 12 nap során tűntek fel, és minden házban megfordultak. A pénzt, amit összegyűjtöttek, az iskolára, a templomra és a szegény családok megsegítésére fordították. A Momogeri szokása a grúziai Neo Haramba faluból származik. Hasonló szokások még többek között a makedón és thesszáliai Rogatsaria, az ipiroszi Zafeiris és az aiginai Leidikos. Az Oiti hegy lábánál fekvő Gorgopotamos öröksége az Ai Giannis ünnep, melynek eredete a múlt homályába vész. Vízkereszt ünnepének délutánján az emberek összegyűlnek a falu kávézójánál, majd minden háznál megállva eléneklik Ai Giannis énekét, ahol Giannis, Gianna, Fotis vagy Fotoula lakik. Az ünnepeltek kolbásszal, süteménnyel és vörösborral kínálják az őket névnapjukon köszöntőket. Végül a falu népe a megmaradt étellel és itallal ismét a kávézóhoz vonul, és reggelig tartó mulatozásba kezd. Sok vidéken karácsonyi tüzet gyújtanak, mely szokás eredete részben a vallásban, részben a mítoszokban kereshető: a tűz melegítette az újszülött Jézust és távol tartja a kalikantzarikat. A falusiak a tűzhelyre teszik a legnagyobb és legjobb tönköt - a Hristoxilo-t (Χριστόξυλο) -, megszórják mandulával és dióval, majd meggyújtják. Bizonyos helyeken a tűzgyújtás előtt háromszor keresztet vetnek és vörösborral is meglocsolják. Máshol az ekevasat a karácsonyi tűz mellé teszik, szénnel és tömjénnel szórják meg, majd a házat és az istállókat tömjénfüsttel járják körbe. Régebben nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy ki kerülhet elsőként kapcsolatba a szent tűzzel. Kiválasztották a család legszerencsésebbnek tartott tagját, aki piszkavassal kapirgálhatta, életben tarthatta a tüzet, miközben a `madarak, kecskék, bárányok, pénz` szavakat mormolta. Vízkeresztre a tönkből hamu lett, mely a hit szerint megőrizte annak jótékony tulajdonságait, és később ezt a hamut szétszórták a földeken. Még évekkel ezelőtt is több helyen élt az újévi Amilito Nero (αμίλητο νερό), a hallgatás vizének szokása. Aki először ébredt a házban - vagy akinek az érmés vaszilopita szelet jutott -, kiment az udvarra és megtöltött egy kancsót kútvízzel, majd visszafelé a házba vágott egy olajfa ágat és vett egy hagymát. Eközben nagyon vigyázott arra, hogy senkivel se váltson egy szót sem. A házba lépve a legidősebb családtaggal kezdve egytől egyig mindenki homlokát megérintette az olajfa ággal és a hagymával, miközben jókívánságokat mondott az új évre. Ezután sorban mindenki megmosdott a hallgatás vizében, és megismételte az áldást. Végül az ágat az ajtóra függesztették, a hagymát pedig elültették a következő évre. Bizonyos helyeken a lányok karácsony éjjel vagy kora reggel vajat, mézet, sajtot, süteményt, olajfaágat visznek a forráshoz. Az lesz a következő évben a legszerencsésebb, aki elsőnek helyezi el a forrás ételét. Néhol úgy tartották, hogy az újév első napján a tündérek kiülnek a falu forrására - anélkül, hogy bárki is láthatná őket - és vidámságot, szomorúságot, szerelmet, meg mindenféle, egy évre elegendő érzéseket szórnak a vízre. Az emberek a forrás vizéből a ház minden szobájában egy keveset kilocsoltak, kispricceltek: így vitték haza a tündérek ajándékát. Máshol a tündérek által megáldott vízzel mosták meg arcukat és kezüket. Nem egy helyen `kiházasítják a tüzet`. A tűz nászának szokása abból áll, hogy fognak egy nőnemű és egy hímnemű nevű ágat, például a cseresznyefáról és egy szúrós bokorról - ami egyébként a kalikantzarik ellen is kitűnő védelmet nyújt -, és a tűz mellé teszik azokat. Thesszáliában a lányok cédrus ágat, a fiúk vadcseresznye ágat tesznek a tűz mellé. Az ágak a kívánságokat és általában a jó szerencsét testesítik meg. Az elsőként meggyulladó ág jelzi, hogy a fiúnak vagy a lánynak lesz-e szerencsésebb éve, illetve hogy ki házasodik majd elsőnek. Igen érdekes szokás a kefalloniai újévi locsolkodás. Kefallonián és a jón-tengeri szigetek egyikén-másikán az emberek az év utolsó éjjelén az utcákat parfümös üvegekkel járják, és miközben éneklkik, hogy `rózsákkal és virágokkal jöttünk boldog új évet kívánni`, meglocsolják egymást. Az év utolsó jókívánsága a `Καλή Αποκοπή` - `Jó szakítást` (az óévvel). A gránátalma a bőséget, a jólétet szimbolizálja, míg az öntöttvas tárgyak az egészséget. Újév napján a ház ura egy gránátalmát összetör a bejárati ajtó küszöbén, miközben egy önöttvas tárgyat tart a kezében. Néhány faluban olajfaágat akasztanak az ajtóra, hogy bőséges legyen a termés az újévben. Újév napján a család a templomban meghallgatja az Agios Vasilios prédikációt, majd a megáldott gránátalmával haza indul. A ház ura becsönget, és megvárja, míg valaki ajtót nyit, mert ilyenkor nem szabad saját kulccsal nyitni az ajtót. Elsőként - feltétlenül jobb lábbal - ő lép a házba a megáldott gránátalmával: így viszi haza az áldást, szerencsét, bőséget, egészséget. Az alábbi szavak kíséretében jó erősen földhöz vágja az almát, hogy annak magjai minél jobban szétszóródjanak: `Με υγεία, ευτυχία και χαρά το νέο έτος κι όσες ρώγες έχει το ρόδι, τόσες λίρες να έχει η τσέπη μας όλη τη χρονιά` - `Hozzon az újév egészséget, boldogságot és örömet, és annyi pénz tömje zsebeinket egész évben, amennyi magja van e gránátalmának`. A gyerekek dolga összegyűjteni a magokat, és megnézni, hogy elég nagyok, kemények és pirosak-e, hiszen minél erősebbek és szebbek, annál boldogabb és áldottabb lesz az újév. forrás: ERT