Az eltűnt világ IV. rész A sziget alig volt nagyobb 18-20 kilométernél, de az emberek addig soha nem látott gazdagságot és békét élveztek rajta. Ez a látszólag idillikus kis világ egy földtani időzített bombán létezett. A szétszórt égei-tengeri szigetek az azúrkék tengerben becsapják a szemet és az embert hamis, békés hangulatba ringatják. A valóságban a terület geológiai története egy sor katasztrófáról szól. Évek óta dolgozik a kalderában két fiatal német tudós. Merőben más elmélettel álltak elő, mint amit Marinatosz professzor állított. 28. A kaldera belső oldalán négyezer éves házak maradványait fedezték fel. A nagy robbanáskráter minden bizonnyal sokkal idősebb, mint ahogy eddig sejtették. Ha Platónra hagyatkozunk, - aki bonyolult csatornarendszerről, belső tóról számol be -, akkor nem kizárt, hogy a kaldera délkeleti része valóban húszezer éves, északi része viszont minószi eredetű, miután a sziget központi része beomlott és kialakult a jelenlegi északi átjáró.   A minószi vulkanikus tevékenység persze befolyásolta a minószi kultúra gyors eltűnését. Egyéb iránt mivel magyaráznánk, hogy Akrotirit közel 20 méter vastag horzsa- és hamuréteg borította be? A hajdani kitörés következménye mellett szól továbbá a krétai Mokhloszban, a késő minószi villa alapja alatt talált, 20 cm vastag vulkanikus anyag is, amit nemrég tártak fel a régészek. A bizonyíték tehát meg van arra, hogy Krétát is jelentős mennyiségű vulkanikus por lepte be, tönkretéve a mezőgazdaságot, éhínséget okozva elősegíthette a minószi kultúra meggyengülését. A régészeti leletek viszont arról tanúskodnak, hogy a vulkán kitörése után a minószi kultúra még egy évszázaddal tovább élte virágkorát. Úgy tűnik hát, hogy Marinatosz elmélete nem állja meg mindenben a helyét. A tudósok nem vonják kétségbe a vulkánkitörést és annak pusztító következményeit, de magyarázatként a minószi kultúra gyors eltűnésére nem tartják kielégítőnek Marinatosz teóriáit. A vulkán-kitörés következményei mellett számos más negatív hatás is érhette a minószi birodalmat. A "Káin" amerikai tengerkutató hajó, speciális vizsgálatokat végzett a kalderában. A vizsgálat megállapította, hogy Szantorini sziget térségében több óriási beomlásos kaldera van a tenger alatt. Ha meg akarjuk érteni az ősi Théra pusztulását, akkor nem csak a mai szantorini állapotokat kell figyelembe vennünk, hanem azt is, amit a tenger mélye tartogat számunkra. 29. Az Akrotiri feltárás soron kiásott szobákban olyan falfestményre talált Marinatosz görög régész, amelyen egy csapat sziklára mászó kék majom éli vidám életét. A képen a táj megdöbbentő hasonlóságot mutat az ásatás körüli területtel. Akrotiri lakói ragyogó színű, rendkívül élethű, jelképekkel telezsúfolt freskókkal díszített szobákban éltek: a szimbólumok, a jelek szerint mindennapi életük és szertartásaik szerves részét képezték. A minószi település népsűrűségét tekintve, megelőzte a középkor pezsgő életű európai kikötővárosait. A kutatómunkába bekapcsolódtak a geológusok, a fémipari szakemberek, a zoológusok, a botanikusok és még sokan mások. Egy dolog biztos volt még a freskótöredékekből is, Akrotiri eltűnt lakói tehetséges és alkotó emberek voltak, akik jelentős művészi érzékkel rendelkeztek, és akik élvezni tudták munkájuk gyümölcsét. A művészeti ihlettséggel készült, nagyméretű, elragadó szépségű, épségben maradt falfestmények a gondtalan jólét egyértelmű bizonyítékai. Megkapó jelenetet mutat például a bokszoló fiúk freskó is. Az egyik egyiptomi sírban a krétai viseletet átfestették mükénéi divat szerinti ruhára. Ezek szerint hamar elért a fáraók földjére a megváltozott krétai politikai viszonyok híre. A thérai vulkán összeomlása elott Akrotiri város fontos kereskedelmi hely lehetett. Mindennapos kapcsolatuk lehetett Egyiptommal, Palesztinával és természetesen Krétával. A kikötőben partra szálló látogatót biztosan lenyűgözte a part fölé magasodó épületsor látványa. Vannak, akik állítják, hogy Akrotiri provinciális hely volt Kréta meg-megújuló divatjával szemben. Az új divat-áramlat, mire Thérára ért, eltelt közel 50 év, míg Egyiptomban majdnem azonnal megjelentek a krétai kereskedők a legfrissebb áruikkal. Az Akrotiri freskók művészi színvonala éppen az ellenkezőjérol tanúskodik. Sot nem kizárt, hogy saját iskolájukban tevékenykedtek a művészek és minószi palotákon kívül a mükénéi fellegvárban is kedvükre, alkothattak. A minósziak szemében a lélek hatotta át a természeti világot - ezért istenségeik számára szentelt helyeket alakítottak ki a szabad ég alatt. Szantorini mai modern városai: Ija, Fira, Imerovigli mintha a régi atlantisziak üzenetét hordoznák az újszerű kikladikus vonásaikban, s kilométer hosszan húzódnak a kaldera peremén. A szikrázó napfényben különös csodának tűnik Nea-Kameni vulkán kúpján állva a kaldera szélén épült házakat látni. Még elképzelni is borzasztó, hogy a vulkántól leheletnyi közelségben épült városokkal mi történne egy újabb kitörés alkalmával. Tudósok állítják, hogy 15 éven belül újból kitör a Nea-kameni és a következő évezredekben, lassan kitölti a kalderát a fel-feltörő láva. Újból kialakulnak a Platón által említett rejtélyes csatornák és a lagúnák. A hegy súlyát nem bírja el a vulkánkamra mennyezeti fala, s a hegy beomlik a föld mélyébe, és minden kezdődik elölről. Ha még él ember a Földön, akkor újból felfedezik, feltárják a mai modern Akrotirit, vagy a fővárost, Firát és egyszer egy lelkes amator régész filmet készít az egész történetről. Végezetül érdemes a mai szantorini emberek hétköznapi világába is bepillantanunk, s bár 3 hetes ott tartózkodásom kevés volt arra, hogy közelebbről is megismerjem gondolkodásukat, néhány morzsányi titokhoz mégis közelebb kerültem. A szigeten közel négyszáz templom igazolja vallásosságukat. A mai modern sziget egy kicsit zsúfolt a lüktető turizmusával, ahol a pénz az úr. A turisták zöme a kuriózum miatt utazik ide, hogy elmondhassa, Atlantisz-földjén töltötte a nyarat, de nem jutott fel az ősi Théra városába, vagy nem kíváncsi a kiásott Akrotirire. Megragadó a szantorini emberek elszántsága ezen a kis szigeten, valami atavisztikus érzés él ebben a közösségben, a régmúlt dolgok egyfajta öntudatlan ismerete. A thérai gondolkodás könnyedén csapong a valóság és a mítosz, a jelen és a múlt között. Az itt élő embereket hosszú idő óta emlékezteti a menetrendszerűen kitörő Nea-kameni vulkán a korábbi katasztrófákra. Nem tartom kizártnak, hogy a sziget mai lakóinak egy kis része ténylegesen a minósziak, azaz pontosabban az atlantisziak leszármazottjai. Következésképpen nem meglepő, hogy időről időre rejtélyes antik eredetükről árulkodnak, és miközben így tesznek, a legváltozatosabb formában villan fel a régmúlt atlantiszi valóság gyorsan tovatűnő képe. Vajon mi késztette arra ezeket az embereket, hogy ilyen makacsul ragaszkodjanak szigetükhöz akkor is, amikor a talaj már talán mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált? Valami rendkívül erős kötelék fűzheti őket ide. Talán vallási ok lehet? Ez ráillene arra, amit Platón írt Atlantisz fővárosáról. Az 1956-os földrengés alaposan helybehagyta Iját. Lakói néhány méterre a romoktól mégis újra építették otthonaikat vasbetonból, és bunkerszerű, boltíves házaikat fehérre mázolták. A földrengés során óriási kövek zúdultak le a kaldera mélyébe. A romok, mint tanúhelyek teszik fel a kérdést: - mi az ördögnek akarnak mindenáron a meredély szélén lakni a szantorini emberek? Ez a kérdés az egész szigetre is érvényes, és örökké az ember fejében motoszkál. Nehéz megérteni, mi tartja itt azokat, akik itt élik le az egész életüket. A tél nagyon kemény és huzatos. Elszigeteltségben élnek, mert hónapokig a hajók, a repülők nem tudják megközelíteni a szigetet a háborgó tenger miatt, az ivóvizet tartályhajókkal hordják a környező szigetekről. Platón szerint a metropoliszban, nagy becsben tartották az édesvizet. A mai modern világban repülőgéppel, luxushajókkal lehet megközelíteni a szigetet a turista szezonban. Szantorini, az Égei-tenger festőien szép szigete, kedvelt turistacélpont. A Nea-kameni egyik magaslatán a turisták bámészkodó seregének mesél az idegenvezető a thérai kitörés borzalmairól, de nem lehet kihagyni a kaldera szélén a borkóstolót sem, vagy amint egy nagy hajó beleúszik a naplemente aranyhídjába. A vasbaktériumoktól megfestett vulkáni öbölben a növényzet színe is megváltozott. Ezeket a mikroorganizmusokat tervezi a NASA felvinni a Mars bolygóra, mivel a szomszédos vörös bolygón igen mostoha körülmények uralkodnak. A 2004-re tervezett Mars-expedícióval útra kelhetnek a Palea-kameni oldalából fakadó hoforrások atlantiszi vasbaktériumai, hogy a vörös bolygó légkörét - egy ma még utópisztikusnak tűnő terv megvalósításával - alkalmassá tegyék a földi élet számára. Elég, ha az álmok egyszer teljesülnek az életben. Persze lehetőleg minél előbb! Én azt mondom: minél többször! Szantorini is ilyen álom és beteljesülés a számomra. Megbabonázva néztem a forró napsütötte láván állva a vulkanikus kaldera-koszorút, a mesebeli fehér házakat. Alul pedig a kék tengert. Két szín ölelkezik tizennyolc kilométer hosszúságban egymással: a kék és a fehér.   Összeállította: Dr. Móczár István