Az eltűnt világ II. rész A felfelé szélesedő, óriási faoszlopok mögött a galéria falát élénk színű freskók díszítették. A palota boltozatos pincéiben hatalmas püthoszoknak nevezett tárolóedények sorakoztak. Egy részükben olívaolajat, más részükben bort tartottak. 13. A minósziak nem hódítók, hanem kereskedők voltak, ezért szívesen látták őket az ősi Egyiptomban is. A krétai ízlés elfogadott volt a fáraók földjén. Mi okozhatta mégis gyors bukásukat? A gyors bukás helyett helyesebb, ha hanyatlásról beszélünk. A kutatások jelenlegi állása szerint az Atlantisz legenda kialakulásáért a minószi birodalom eltűnése a felelős. Ebben két tényező szerepelt, amelyek közül az első segítette elő a második érvényesülését.xc Ez a bizonyos első tényező a Théra vulkán felrobbanása volt. Az errupciót elindító földrengés, majd a későbbi szökőár és a légnyomáshullám, végül, de nem utolsó sorban, a légkörben kavargó hamuhullás olyan helyzetet teremtett Krétán, hogy az ott élő emberek teljesen demoralizálódtak. Ez erőteljes mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az ősi Thérával kapcsolatos eseményeket követő időkben a Krétára beözönlő akháj seregek ne ütközzenek számottevő ellenállásba.   Ezek alapján kiderült, hogy a Földet 3628 évvel ezelőtt nagy vulkanikus megterhelés érte. Akkortájt csak a Szantorini vulkán működött bizonyíthatóan. A szakemberek szerint a krakataui vulkánrobbanásnál négyszer erősebb lehetett a minószi kitörés. A madarak vándorlási szokásai is megváltoztak ebben a térségben, mert messze kikerülik Szantorini szigetét. Az Akrotiriben feltárt bronzkori freskókon a realisztikusan festett fecskék szinte lubickolnak az édenben. Milyen genetikai tiltókód került a vándorlási szokásaikba, hogy elkerülik a vulkanikus szigeteket? A vulkanikus robbanás óriási területeket érintett A vulkáni robbanás óriási területeket érinthetett. Nemcsak az Égei-tenger szigeteinek, hanem a Földközi-tenger egész partvidékének és melléktengeri szigeteinek élővilágára jelentett súlyos csapást a levegőben lebegő óriási mennyiségű vulkanikus por. Attól függően, hogy hol éltek az emberek, bizonyára sokkolták őket a robbanások, a földrengések, az elsötétedő égbolt, s fulladoztak a levegőben kavargó hamutól és a mérges gáztól. A túlélők soha nem felejtették el ezeket az eseményeket. Néhány tudós megállapítása szerint a rémületes események emlékét megőrizték a mítoszok. A vulkánkitörés katasztrófája bekerült Görögország és még távolabbi helyek mondakincsébe is. Hesziodosz gyűjtötte össze Krisztus elott a 8. században népének ősi történeteit: "felforrott a talaj, meg az ég, meg a tenger egészen..."- írta könyvében. A görög mítoszok és legendák egész szigetekről meséltek, amelyek céltalanul sodródtak a tengereken, mint az elszabadult hajók. Mire gondolhattak?   Nagy valószínűséggel a vulkán által a felszínre dobott és szigetekké összeállt habkövekre céloztak, amelyek évekig a víz felszínén lebegtek óriási tömegekben. A minószi kultúrát ért óriási pusztulás a görög filozófust, Platónt egy Atlantiszról szóló mű megírására ihlette. Az eltűnt föld - Platón egyik dialógusának szereplője, Kritiasz szerint - olyan sziget volt, amelyet hideg és melegvizű források tápláltak. Peloponnészosz félszigetén veszedelmes vetélytársai támadtak a minósziaknak, ők voltak a mükénéiek. A vallást, a művészetet és az írást a krétaiaktól tanulták, de haditechnikában felülmúlták őket. A mükénéiek fordulékonyabb, gyorsabb hajókat ácsoltak, a krétaiak viszont kitartottak az ódon formájú, de nehézkesebb bárkák mellett. 14. Az akhájok a vulkáni katasztrófa végső fázisában hajóikkal éppen a nyílt tengeren tartózkodtak, körülbelül 50 km-re lehettek a kitörő vulkántól, és a következőket mesélték: "Szívünkbe félelem költözött, mert a hold elfedte arcát, és gyászba borult a csillagtalan ég. Az égboltról ereszkedett ránk a fekete káosz. Nem tudtuk, a vízen vagyunk-e még, vagy Hádész - az alvilág - felé sodródunk ". Az akhájok közelről látták az eseményeket és közvetlen tanúi voltak a vulkáni hegy összeomlásának. Mindezeknek a számukra - és számunkra is - oly lenyűgöző és fantasztikus eseményeknek története rövidült le és őrződött meg Talósz és az argonauták legendájában. A tsunami a nyílt tengeren veszélytelen, de ha a hajókat egy sziget partja mentén éri el, akkor falevélként kapja fel azokat, és miközben szilánkokká zúzza, messze bedobja a szárazföldre. Így semmisülhetett meg az egész minószi flotta. A mai napig nincs pontosan datálva az egyiptomi Ipuver-papirusz, amely mintha a Szantorin kitörésének jegyzőkönyve volna: " Teljes a zurzavar, iszonyatos a hangzavar. Kilenc napja nem lehet elhagyni a palotát, és még a közvetlen szomszédok arcát sem lehet látni. A városokra hatalmas áradat zúdult. Felső- Óriási áradás öntötte el Kréta északi részét Egyiptom elnéptelenedett. Vér, vér mindenütt. Betegség ütötte fel a fejét..." A krétaiakat legyengítő mükénéi kultúrát, az argonautákat, vagy akhájokat is meglehetős hirtelenséggel érte el a végzet. Kr. e. 1200 körül csodálatos civilizációjuk véglegesen elpusztult, legalább 200 évvel az után, hogy a thérai kitörés meggyengítette a minósziakat. A történészek a mükénéi összeomlást a dórok, egy északról jött titokzatos nép inváziójának tartják. A kutatók a későbbiek során arra a következtetésre jutottak, hogy nem lehet az argonauták pusztulását csak a dór invázióra fogni. Ez idő tájt az egész mediterrán medencében jöttek-mentek a népek, valami más is történhetett! A régészeti és meteorológiai megfontolások együttesen alátámasztják azt a nézetet, hogy hirtelen klímaváltozás ment végbe. Az addig nedves és viszonylag nyugalmas periódust, súlyos aszályos időszak váltotta fel, amely a fejlett mezőgazdasági kultúrát rövid idő alatt tönkre tehette. Az éhínség, a palotai adminisztráció megszunése, illetve bürokráciája is hozzájárulhatott a mükénéiek bukásához.   A püloszi Nesztór palotában talált több ezer agyagtábla a mükénéiek óriási gazdagságáról tanúskodott. A mükénéiek eltűnésével megszűnt az írásbeliség és a kontinuitás a görög szárazföld népeivel. Az elkövetkező századokban a görög szigetekre is sötétség borult. Egy idő múlva senkinek sem volt személyes élménye arról, hogy milyenek lehettek a mükénéiek és a minósziak, hogyan öltözködtek, hogyan beszéltek, és milyennek képzelték el a természeti világot? Az elhagyott földekre a hegyvidéki, barbár északról primitívebb népek érkeztek, akiknek kisebb igényei voltak, mint elődeiknek. Ezek a sajnálatos események is homályossá, titokzatossá tették a mükénéiek és a minósziak csodálatos kultúráját, maradtak a mítoszok és a mondák. Az atlantiszi legenda kialakulásához az átmeneti görög írásbeliség megszűnése is hozzájárulhatott. A mükénéiek és a minósziak a későbbi görögökre hagyományozták vallásuk néhány elemét, amelyek azután a klasszikus görög kultúra részeivé váltak. A ködös, eltorzított, az istenek mítoszaival vegyített, de mindenképpen valós emlékhalmaz Homérosz monumentális eposzaiban és a görög mitológia óriási kincsesházában vált egy új és írástudó civilizáció részévé. (6. zene tovább) Évtizedekig ez az anyag szolgáltatta a világ egyetlen, nem régészeti kapcsolatát a minószi és a mükénéi civilizáció aranykorával. A régészeti kutatások hozták előbbre az eltűnt civilizációk megismerését, de más tudományok, mint például a geológia is elősegítették, hogy többet tudjunk meg a régmúlt időkrol. Bár a tudósok többsége ódzkodik a gondolattól, hogy a mai korszerű technológia ismeretében az atlantiszi legenda végére járjon. Attól félnek, hogy egy új, ma még ismeretlen lelet esetleg fenekestül felforgatja elképzeléseiket, és akkor "felsülnek" a nyilvánosság elott. Őket köti a tudomány szabályzata: még a publikációikban található vesszőkért is felelniük kell. A magyar dr. Hédervári Péter, aki megszállott híve volt az atlantiszi legenda kutatásának, részletesen és tárgyszerűen foglalkozott Théra földtani helyzetével. Számításokkal mutatta be, hogyan csúszik Afrika kéreglemeze Európa alá. A föld mélyében lezajló, tektonikai hatásokra gyűrődtek fel Európában az Alpok hegyláncai. Évmilliókkal ezelőtt Európa több ezer kilométerrel délebbre helyezkedett el. A kontinens vándorlása következtében egyre északabbra kerül a vén szárazföld. Kelet-nyugat irányban egy óriási törésvonal mentén fekszik Kréta és Szantorini szigete. A Földközi-tenger vidékén igen gyakoriak a földrengések.   15. A Földközi-tenger édenvilágáról, valamint Gibraltár szerepéről számos könyv jelent meg a közelmúltban, mint pl. David Attenborough könyve "Az első édenkert " címmel. A világ óceánjai jelentősen megemelkedtek a jégkorszak után az irdatlan mennyiségű hó és jég olvadása következtében. Óriási árvizek pusztítottak mindenfelé a Földön. Nem lehetett ez másképp a Földközi-tenger medencéjében sem. A gibraltári szárazföldi-híd átszakadt az Atlanti-óceán roppant víztömege előtt és soha nem látott áradással öntötte el a félig kiszáradt Földközi-tenger medencéjét. Ezek a katasztrófák később élénken megmaradtak az ott élő népek emlékezetében, mondák, eposzok formájában. Nagyon sok katasztrófa érte az emberiséget és mivel az írásbeliség nem terjedt el az egész Földön, mint ma, ezek a kultúrák némák maradtak számunkra. A kövek, a tárgyak is mesélnek a szakembernek, de mégis más például Platónt eredetiben olvasni, mint a régészeti emlékeket vallatni. Ha több generáció nem tudja egymásnak a stafétabotot átadni az elődökrol szóló hiteles történetekről, akkor az idő múlása magával hozza az ábrándot, a valóságtól eltérő meséket.   Összeállította: Dr. Móczár István