Az �reg Aigeus f�j� sz�vvel bocs�totta el a veszedelmes �tra gyermek�t, ki csak k�s� �regs�ge napjaira t�rt vissza hozz�. Mert Th�seus anyja, Aithra, troiz�ni kir�lyle�ny volt, s m�g Aigeus Ath�nben uralkodott, Aithra Troiz�nben nevelte fel gyermek�t. Csak mikor m�r olyan er�s lett Th�seus, hogy atyja fegyvereit ki tudta emelni a f�l�j�k hengergetett m�rhetetlen s�ly� szikla al�l, akkor kereshette fel atyj�t Ath�nben. De m�g be sem teltek fia l�t�s�val Aigeus b�szke apai szemei, mikor az agg kir�ly szerencs�tlen sorsa �s az ifj� hos f�kezhetetlen b�tors�ga megint kiragadta �lel� karjai k�z�l Th�seust. �sz haj�ra f�ldet �s homokot hintett Aigeus, mert ki tudja, l�tja-e m�g valaha fi�t; fekete vitorl�t h�zatott a haj�ra, �s meghagyta Th�seusnak, hogy ha sikerrel j�r s meg�lve a Min�taurost, �ps�gben hazat�r hal�lra �t�lt t�rsaival, cser�lje feh�rre a fekete v�sznat. A k�nny� haj� �s a szel�d szelek elvitt�k Th�seust a dicso Min�s b�szke sz�kv�ros�ba. Megl�tta az ath�ni host a kr�tai kir�lyle�ny, a sz�p Ariadn�, kit illatos �gya anyja l�gy karjai k�z�tt �vott eddig, mint az Eur�tas habjai a mirtust, vagy ahogyan a tavaszi szell� sarjasztja a tarka vir�gz�st. El sem mozd�totta v�gy�d� szemeit az ifj�r�l a kir�lyle�ny, am�g eg�sz test�t �t nem j�rta a szerelem, s Er�s l�ngja el nem hatolt a velokig. Er�s, ki gondokkal keveri az emberek �r�meit, �s Aphrodit�, aki �rn� a szerelem �s a tenger habjai felett, milyen hull�mokon dob�lt�k a szerelmes le�nyt, m�g a sz�ke idegen ut�n s�hajtozott! Mennyi aggodalom t�lt�tte el b�gyad� sz�v�t, hogyan s�padt s�rg�bbra, mint a f�nyes arany, mikor Th�seus jelentkezett a kir�lyn�l, hogy megbirk�zz�k a sz�rnyeteggel, vagy a hal�lt vagy a dics�s�get v�rva ! Titkon megegyezett Ariadn� az idegennel �s egy gombolyag fonalat adott neki. Mert a Min�tauros sz�m�ra Daidalos labyrinthost �p�tett, hatalmas barlangot, melyben zegzugos folyos�k vezettek �s ezek k�zt az is elt�vedt volna, akit esetleg megk�m�l a sz�rnyeteg. De Th�seus Ariadn� fonal�t gomboly�totta, s mikor Pallas Ath�n� seg�ts�g�vel meg�lte a Min�taurost, a fonal ment�n sz�pen megtal�lta a kij�ratot is a labyrinthosb�l. Akkor azt�n megmentett t�rsaival hazahaj�zhatott Ath�nbe �s vitte mag�val a kr�tai kir�lyle�nyt, kinek meg�g�rte, hogy seg�ts�g��rt feles�g�l fogja venni. Meg azt�n Ariadn�nak nem is lett volna marad�sa Kr�t�ban, ha Min�s megtudja, hogy saj�t le�nya seg�tette az idegeneket. Th�seus szerelm��rt elhagyta Ariadn� apj�t, anyj�t �s testv�r�t, de Th�seus hutlen lett hozz� �s megfeledkezett arr�l is, hogy Ariadn�nak k�sz�nheti �let�t. Mikor Dia (vagy Naxos) sziget�re �rkeztek, Ariadn�t elnyomta az �lom. Th�seus partra tette az alv� le�nyt �s �gy haj�zott tov�bb haz�ja fel�. Fel�bredt Ariadn� �s egyed�l tal�lta mag�t a lakatlan szigeten. Hangos panaszsz�val �nt�tte ki keserves haragj�t a hutlen Th�seus ellen, felment a magas hegyekre, ahonn�t messzire el lehetett l�tni a tengeren, majd a tenger remego habjai k�z� futott, meztelen bok�ja f�l� emelve l�gy ruh�j�t. Sz�ja tajt�kzott m�r a v�rfagyaszt� keserves jajvesz�kel�sben: - H�t �gy hagyt�l engem, ki a hazai partokr�l elhaj�ztam veled, itt hagyt�l e mag�nyos szigeten, �lnok Th�seus? H�t �gy t�rodsz az istenekkel, hogy esk�szeg�ssel mersz haz�dba t�rni, engem elfeledve? H�t semmi sem tudta kegyetlen lelked sz�nd�k�t megm�s�tani? Nem volt egy csepp sz�nalom sem benned? Bizony nem ezt �g�rted nekem, hanem v�g menyegzot, a v�rva v�rt n�szdalokat, miket most mind meghi�sultan sz�rtak sz�t a szelek a levegoben. Ne is higgyen t�bb� no a f�rfi esk�j�nek, mert csak addig esk�d�znek, addig nem fukarok az �g�retekben, am�g el akarnak �rni valamit, de mihelyt el�rt�k, amire v�gy�dnak, szavukat felejtik �s nem t�rodnek az esk�vel. �n ragadtalak ki a hal�l �rv�ny�bol �s ink�bb akartam testv�rem veszt�t, mintsem hogy t�gedet, hitszego, a vesz�ly perc�ben elhagyjalak. �m, ez a jutalmam: a vadak t�pnek sz�t �s a ragadoz� madarak pr�d�ja leszek e szigeten, ha meghalok, senki sem hantol a f�ld r�geibol s�rdombot f�l�m. Oroszl�n sz�lt t�ged, mag�nyos koszirten, a kegyetlen tenger hull�mai dobtak partra, valamelyik tengeri sz�rny volt az any�d, hogy �gy jutalmazod azt, aki az �des �letnek megmentett. Ha nem is k�v�ntad, hogy hitvesed legyek, vagy ha nem akart�l idegen asszonnyal �lni lakodalmat, mert att�l tartott�l, hogy mit sz�lnak hozz� haz�dban, akkor is legal�bb hazavitt�l volna, hu rabszolganodnek, hogy szolg�ltalak volna, kedves tagjaidat �d�to f�rdovel simogatva s b�borszonyeggel megvetve pihenore �gyad ! Most hov� forduljak, kitol v�rhatok m�g seg�ts�get? Nincs egy �rva teto e puszta szigeten s a tenger habjai z�rnak k�r�l, nincs r� m�d, nincs rem�ny, hogy elfussak inn�t. Minden n�ma, minden elhagyott, �s minden a hal�lt mutatja. De nem t�r meg addig k�t szemem f�nye �s f�radt testembol nem t�voznak el az �rz�kek, m�g az istenektol nem k�rek a hitszegore igazs�gos b�ntet�st, �s az �giek meg nem hallgatnak hal�lom �r�j�n. Eumenisek, ti, bossz� istennoi, kiknek hajf�rt helyett k�gy�kkal koszor�zott homlok�t lihego kebletek haragja felhozi, jertek ide, jertek, hallgass�tok meg az �n panaszos sz�mat, mert jaj, csak panaszkodni tudok, tehetetlen�l, eszeveszett d�htol elvakultan. De panaszos szavam keblem m�ly�rol j�n, ti ne is hagyj�tok gy�szom bosszulatlan: amilyen lelkiismeretlen�l engemet elhagyott Th�seus, �gy d�ntse gy�szba saj�t mag�t �s azokat, akiket legjobban szeret.
Meghallgatta az �giek kir�lya �s jelad�ssal v�laszolt Ariadn� panaszos szav�ra. Megrend�lt a f�ld �s megr�zk�dtak a tengerek, �s egym�shoz �t�tte a vil�g a ragyog� csillagokat. Th�seus ezalatt m�r messze haj�zott, a feled�kenys�g vak s�t�ts�ge borult a lelk�re. Amint Ariadn�nak tett esk�j�rol megfeledkezett, �gy feledkezett meg atyja szavair�l is. Nem vonta fel a feh�r vitorl�kat, s mikor megl�tta a fellegv�rb�l Aigeus, hogy fekete vitorl�val k�zeledik a haj�, azt hitte, hogy a kegyetlen v�gzet megfosztotta kedves fi�t�l. K�ts�gbeesetten vetette mag�t a szikl�r�l a tengerbe. �gy okozta Th�seus feled�kenys�ge osz atyja hal�l�t, �s �gy teljes�lt Ariadn� �tka. Ariadn� sok�ig n�zett a haj� ut�n, keserves gondokt�l sebes kebellel. De egyszerre a sziget m�sik oldal�n, gazdag vir�gz�ssal feltunt Dionysos, h�mp�lygo menete �l�n, a satyrosok �s a nysai sil�nosok thasos�val.
Ariadn�t kereste, mert Ariadn� ir�nt gyulladt szerelemre. K�s�ret�ben voltak a mainasok, �s orj�ngo bakkhosi m�morukban hangos rivalg�ssal ki�ltoztak: evo�! A fej�k�n repk�nykoszor� volt. Egy r�sz�k a thyrsost suhogtatta, m�sok sz�tszaggatott bikaborj� v�res tagjait dob�lt�k, voltak, akik tekergozo k�gy�kkal �vezt�k fel magukat. Es orgi�t �ltek, m�ly �regu szekr�nyben hordozva k�r�l a szent t�rgyakat, titkos �nnepet, amelyet nem szabad kihallgatniok a beavatatlanoknak. Hossz� tenyer�kkel vert�k a dobot az asszonyok, vagy r�zt�ny�rral id�zt�k elo a csengo-bong� l�rm�t, rekedten b�gtak a k�rt�k, �s a barb�r s�pok borzalmas, sziszego hangot adtak. Ilyen k�s�rlettel k�zeledett Dionysos az elhagyott le�nyhoz, �s Th�seus
hutlens�ge ut�n az isten szerelme vigasztalta meg Ariadn�t.

Magyar Irodalom