Gondoskodott r�la, hogy �lelemben ne legyen hi�nya, de a pinc�t Dana� egy pillanatra sem hagyhatta el, nehogy a sz�rny� j�slat beteljesedj�k. A fogoly kir�lyl�ny f�jdalmas panasza az istenek ur�nak is a f�l�be jutott. Zeusz megsajn�lta a szerencs�tlen le�nyt, s aranyes� form�j�ban lesz�llt a pinc�be, �s pomp�s ragyog�ssal el�zte bel�le a f�ld alatti s�t�ts�get. Az istenek atyja megszerette Dana�t, s a kir�lyl�nynak nemsok�ra fia sz�letett, akinek a Perszeusz nevet adta. Akrisziosz kir�ly egyszer a v�rudvaron s�t�lt, s hirtelen megtorpant. Gyereks�r�s �t�tte meg a f�l�t. Szerette volna elhitetni mag�val, hogy a v�rtornyok k�r�l s�v�t� szelet hallja, de a s�r�s er�s�d�tt, s a kir�ly meggy�z�d�tt r�la, hogy a pinc�b�l hallatszik fel. Akrisziosz r�m�lten futott a vasajt�hoz, kinyitotta, �s berontott a pinc�be. Dana� a nyak�ba borult, �s s�rva k�rte kegyelmezzen a kis Perszeusznak, s kim�lje meg az � �let�t is. De a kir�ly eltasz�totta mag�t�l, �s visszasietett a v�rba. A hal�lf�lelem annyira elt�lt�tte a lelk�t, hogy k�ny�r�letnek nem maradt hely benne. Megparancsolta az �r�knek, hogy l�ny�t �s unok�j�t egy nagy l�d�ban a tengerbe vess�k. Az �r�k teljes�tettek a parancsot, s alkonyatkor m�r a tenger hull�mai j�tszadoztak a l�d�val, amelyben a boldogtalan Dana� �lt, fiacsk�j�t �lelve. A l�da keskeny r�sein kereszt�l csup�n a t�volod� partot �s a k�k hull�mok feh�ren habz� taraj�t l�tta. Lesz�llt az �jszaka, s a l�da m�g mindig a v�gtelen vizeken himb�l�zott. Hull�mok ringatt�k, �rv�nyek g�rgett�k, s a sz�l ismeretlen part fel� kergette. A f�lelemmel teli nyugtalan �jszaka ut�n a l�t�hat�ron felt�nt egy sziget, amely egyre k�zeledett, egyre n�vekedett. A sz�l sebesen hajtotta a l�d�t a part fele. A v�z sz�l�n �ll� hal�szok �ppen ki akart�k vetni h�l�jukat, amikor valami furcsa t�rgyat pillantottak meg a habokon. Cs�nakba ugrottak, �s kih�zt�k a l�d�t a homokos partra. Sietve lefesz�tett�k a tetej�t, azt gondolv�n, hogy kincset rejt mag�ban. De a l�legzet�k is el�llt meglepet�s�kben, amikor a l�d�b�l egy sz�p fiatalasszony l�pett ki, alv� gyermekkel a karj�n. Danae s�padtan a ki�llt gy�trelemt�l �s remegve a hidegt�l, elmondta a megment�inek, hogyan vetette �t ide a sors. A j�sziv� hal�szok szerf�l�tt elcsod�lkoztak a hallotakon, majd �tellel �s itallal kin�lt�k Dana�t, �s amikor kiss� kipihente mag�t, a leg�regebb hal�sz a v�rosba vezette a sziget kir�lya el�. A kir�ly j� szivvel fogadta az idegen kir�lyl�nyt �s fi�t. Dana� es Perszeusz �j otthonra tal�ltak a kir�lyi palot�ban, �s semmiben sem szenvedtek hi�nyt. Az uralkod� k�s�bb feles�g�l vette Dana�t, �s Perszeusz kir�lyfi m�dj�ra nevelkedett a palot�ban. A tenger egyhang�an mosta a sziget partjait, s a palot�ban nyugodtan teltek-m�ltak az �vek. Perszeusz m�r nem j�tszadozott a kert p�zsitj�n, hanem a fegyverforgat�st tanulta, s ny�ll�v�sben, d�rdavet�sben versenyzett egykori j�tsz�t�rsaival. A kir�ly nyugtalanul figyelte, hogyan gyarapszik Perszeusz ereje �s �gyess�ge. F�ltette a tr�nj�t, �s azon gondolkodott, mik�pp szabadulhatna meg Perszeuszt�l. S�rk�nyokr�l, �ri�sokr�l, h�stettekr�l mes�lt neki, �s Perszeusz lelkesen hallgatta szavait. - Sok h�res h�sr�l �nekelnek a dalnokok- mondta egyszer a kir�ly -, de egyik�knek sem siker�lt lev�gnia Meduza fej�t. - Ki az a Meduza ? - k�rdezte Perszeusz. - Messze nyugaton - felelte a kir�ly -, ott, ahol az �r�k �j birodalma kezd�dik, h�rom n�ver �l, a Gorgok. R�t, sz�rnyas sz�rnyetegek �s haj helyett k�gy�k tekerg�znek a fej�k�n. Ketten halhatatlanok k�z�l�k, a harmadik Meduza, haland�. Aki a Gorgok mozdulatlan, cs�f arc�t megpillantja, rem�let�ben k�v� dermed. Ha eny�m lenne Meduza feje, megmutatn�m ellens�geimnek, �s minden csat�t megnyern�k. Ett�l fogva Perszeusz sz�ntelen�l a Gorgokra gondolt. Cs�b�totta a kaland, amelyre m�g egyetlen h�s sem v�llalkozott. A hossz� �tt�l nem f�lt, �s szent�l hitte, hogy ha a Meduza val�ban haland�, akkor j� kardj�val �s er�s karj�val k�nny�szerrel legy�zi. Csak dics�s�gre gondolt, a vesz�lyre nem. - Elmegyek - mondta egy este anyj�nak -, �s elhozom a Meduza fejet. - Danae s�rva fakadt. F�lt, hogy Perszeusz sohase t�r vissza a vesz�lyes �tr�l. De a kir�ly helyeselte az ifj� elhataroz�s�t, s dics�rte b�tors�g�t. �r�lt, hogy Perszeusz ily vesz�lyes feladatot v�llalt mag�ra. Perszeusz felk�sz�lt az �tra, s a kalandv�gyt�l f�tve azonnal elindult. A le�ldoz� nap ir�ny�ba haladva j�rta a tengereket �s sz�razf�ldeket. Vad�llatokt�l, madarakt�l hemzseg� erd�k�n kereszt�l t�rt utat mag�nak, hegyeket h�gott meg, �s foly�kon g�zolt �t. Hossz�, hossz� ideig v�ndorolt, egyre nyugatnak tartva. Pallasz Athene, a b�tor f�rfiak v�delmez�je nyomon k�vette �tj�t. Kedv�t lelte a mer�sz ifj�ban, s meg is jelent el�tte. - B�tor vagy Perszeusz, - �gy sz�lt hozza-, de ez nem el�g. Fogadd meg tan�csomat, ha �ps�gben, eg�szs�gben akarsz hazat�rni. Nem szabad r�n�zned a Gorgokra. De ha nem l�tod Meduzat, nem tudsz megk�zdeni vele. Egy r�zpajzsot aj�nd�kozok neked. �gy ragyog, mint a t�k�r. Ha belen�zel, szemmel tarthatod a Gorgokat, mert a t�k�rk�p�k nem tesz k�rt benned. De ez m�g nem minden. K�z�ns�ges karddal nem lehet lev�gni Meduza fej�t, ez�rt adom neked oda ezt az ac�lsarl�t. De m�g ez se el�g, meg kell szerezned a nimf�kt�l a sz�rnyas sarut, a var�zstariszny�t, meg a l�thatatlann� t�v� sisakot. Csak h�rom v�nasszony mondhatja meg neked, hol �lnek a nimf�k. Gyere, megmutatom a v�nasszonyokhoz vezet� utat. Perszeusz k�sz�netet mondott az istenn�nek, mag�hoz vette a f�nyes pajzsot meg a sarl�t, �s elindult a kijel�lt ir�nyban. Kop�r, k�ves vid�kre �rt, ahol egy rozoga visk� �llott. Abban lakott a h�rom v�nasszony, a Gorgok testv�rei. Perszeusz m�r messzir�l hallotta civakod�sukat. H�rmuknak �sszesen egyetlen foga �s egyetlen szeme volt, amelyet felv�ltva haszn�ltak, de sohasem tudtak megegyezni abban hogy ki a soros. Alighogy az egyik mag�hoz vette a szemet �s k�r�ln�zett, m�r is r�vetette mag�t a m�sik, hogy � is n�zni akar. De mihelyt a m�sik v�naszonyhoz ker�lt a szem, mindj�rt elvette t�le a harmadik. A fogon ugyan�gy civakodtak. - Ki az? - ki�lltottak a v�nasszonyok. Nem l�tt�k Perszeuszt, csak a l�pteit halott�k, mert �ppen a szemen marakodtak, �s egyik sem tudta megkaparintani. - B�rki legy�l is - kiab�lta az els� v�nasszony, - gyere ide �s t�gy igazs�got k�zt�nk! - T�gy igazs�got, hogy megkapjam a szemet! - rik�csolta a m�sodik. - Ne higgy nekik - sipitozta a harmadik-, most rajtam a sor, engem illet a szem. Perszeusz �tvette a v�nasszonyok kez�b�l a szemet meg a fogat �s �gy sz�lt: - Szivesen igazs�got teszek k�ztetek. Elveszem a szemet meg a fogat �s v�ge lesz a veszeked�snek. A v�nasszonyok hangos jajgat�sba kezdtek. �gyetlen�l tapogattak maguk k�r�l, meg akarv�n fogni Perszeuszt. De vakok voltak �s csak a leveg�t fogdost�k. Bel�tt�k, hogy minden igyekezet�k hi�baval�, �s ez�rt k�ny�r�gni kezdtek: - Add vissza a szem�nket! Teljesitj�k k�v�ns�godat, ha ideadod a szem�nket meg a fogunkat. - Mondj�tok meg, hogyan jutok el azokhoz a nimf�khoz, akik a sz�rnyas sarut, a var�zstariszny�t, �s a l�thatatlann� t�v� sisakot �rzik - mondta Perszeusz. - Ha teljes�titek k�v�ns�gomat, visszakapj�tok a szemeteket meg a fogatokat. - K�v�nj valami m�st! - �b�gattak a v�nasszonyok, de Perszeusz hajthatatlan volt. A v�nasszonyok megijedtek, hogy Perszeusz elmegy, �s mag�val viszi a szemet meg a fogat. Jajvesz�keltek, s�rtak, de v�g�l m�gis el�rult�k a nimf�khoz vezet� utat. Perszeusz visszaadta a szem�ket meg a fogukat, �s elhagyva a kietlen vid�ket, elindult a nimf�k fel�. Min�l jobban t�volodott a v�nasszonyok visk�j�t�l, annal szebb lett k�r�l�tte a t�j. Eleinte csak elv�tve t�nt fel egy-egy f�csom�, de kes�bb mindenfel� �de r�tek z�ldeltek. A mag�nyos, torz f�kat gy�ny�r� illatos ligetek v�ltott�k fel, �s a legnagyobb ligetben, amely tele volt tark�n viragz� bokrokkal, mezitl�bas nimf�k t�ncoltak egy tiszt�son. Perszeusz elk�rte t�l�k a sarut, a tariszny�t meg a sisakot �s a b�jos nimf�k szivesen odaadtak neki mindent. Az ifj� l�b�ra csatolta a sz�rnyas sarut, feltette fej�re a sisakot, amely l�thatatlann� tette, �s v�g�l v�ll�ra vetettte a b�v�s tariszny�t. Sark�val elrugaszkodott a f�ldt�l �s felemelkedett a leveg�be. Minden l�p�se egy-egy sz�rnycsap�s volt, amely gyorsan el�re vitte. Semmi sem akad�lyozta a rep�l�sben. A f�k koron�ja �s a hegyek cs�csa felett uszott a leveg�ben. Az illatos ligetek lassan elt�ntek alatta, az �de r�tek is elmaradtak, �s Perszeusz ism�t zord vid�k f�l�tt rep�lt. K�l�n�s form�j� fekete sziklat�mb�k meredeztek alatta. �llatokra, emberekre eml�keztett�k. Valaha mind �l�l�nyek voltak, de megl�tt�k a Gorgokat �s k�v� v�ltak. Az idet�vedt madarak is fekete k�darabokk�nt hulltak a f�ldre, mihelyst a Gorgok k�zel�be �rtek. Perszeusz elford�totta az arc�t a kihalt, fekete k�ves vid�kt�l, �s belen�zett a f�nyl� pajzs�ba. De az is ezt a vigasztalan k�pet t�kr�zte. Nemsokar� felfedezte benne a Gorgokat is, akik egy mozdulatlan felsz�n� t� partj�n aludtak. Sz�rny� fej�k, amelyen k�gy�k gomolyogtak, m�g �lmukban is iszonyatot �rasztott maga k�r�l. - Ne t�tov�zz! - biztatta Perszeuszt Athene istenn� halk hangja, - a k�z�ps� Gorgo Meduza. Perszeusz lesz�llt az alv� sz�rnyeteg f�l�. A k�gy�k meg�rezt�k a betolakod�t �s vadul sziszegtek. Perszeusz belen�zett a pajzs�ba, s meg�llt a Gorgok mellett. Felemelte �les sarl�j�t �s egyetlen csap�ssal lev�gta Meduza fej�t. Amint a fej lehullott, a sz�rnyeteg nyak�b�l kiugrott Pegazosz, a sz�rnyas l�, kit�rta sz�rny�t, �s a meglepett Perszeusz szeme l�tt�ra elt�nt a felh�k k�z�tt. A Meduza fej most �lettelen�l fek�dt a f�ld�n. Olyan nagy volt, hogy Perszeusz att�l tartott, nem f�r bele a tariszny�j�ba. De a var�zstarisznya olyan k�nnyen mag�ba fogadta a terhet, mint egy kavicsot, �s olyan s�lytalan maradt, mintha m�g mindig �res lett volna. Perszeusz megemelte sz�rnyas saruba b�jtatott l�b�t �s felemelkedett a magasba. A halhatatlan Gorgok fel�bredtek a zajra. K�r�ln�ztek �s amikor megl�tt�k halott testv�r�ket, f�ktelen haragra lobbantak. Sz�tt�rt�k s�rk�nysz�rnyukat, �s vadul keringve a t� f�l�tt a b�n�st kerest�k. Fej�k�n v�szj�sl�an �gaskodtak a k�gy�k, de Perszeuszt nem b�nthattak, mert a sisak l�thatatlann� tette. S a Gorgok hi�ba cik�ztak d�h�dten a leveg�ben. Senkit sem l�ttak, akire lecsaphattak volna. Perszeuszt pedig sz�rnyas saruja sebesen vitte otthona fel�, �s az ifj� repes� sz�vvel v�rta a pillanatot, hogy meglephesse anyj�t meg a kir�lyt. De hirtelen vad sz�l kerekedett �s ellenkez� ir�nyba vitte. Perszeusz megpr�b�lt ellen�llni, de a sz�l er�sebb volt n�la, s eg�szen Afrika f�ldj�re sodorta. Itt v�gre al�bbhagyott a vihar ereje, �s Perszeusz f�radtan lerogyott a f�be. Szeme �gett a sz�lt�l, teste sajgott. Nagyon v�gyott a pihen�sre. - Mit keresel itt? - sz�lalt meg f�l�tte egy mennyd�rg� hang. Az erd�sz�len Atlasz, a hatalmas �ri�s �llt. - Engedd hogy itt maradjak egy ideig. - k�rte a f�radt Perszeusz-, megpihenek �s folytatom utamat. - Menj, ahonnan j�ttel - mordult r� Atlasz. Bizalmatlanul v�gigm�rte Perszeuszt, majd �gy folytatta: - Ki tudja mi sz�l hozott ide? Tal�n bizony aranyalm�ra v�gysz? Hord el magad, de gyorsan! Perszeusz d�h�sen felki�ltott: - Ez�rt a sz�v�lyes fogadtat�s�rt jutalmat �rdemelsz! - �s elford�tva arc�t, kivette a tariszny�b�l Meduza fejet. Amint Atlasz Meduza borzalmas arc�ba n�zett, menten szikl�s hegyre v�ltozott. Szak�lla �s haja belefolyt a hegy hajl�saiba, �s bozott�, erd�v� magasodott. Ahogy n�tt�n- n�tt, majd hegys�gg� tereb�lyesedett, amely m�ig is ott �ll Afrik�ban, �s az Atlasz nevet viseli. Perszeusz vissza tette tariszny�j�ba a Meduza fejet, lefek�dt a f�be �s elaludt. A h�s�k m�ly �lm�t aludta, am�g f�l nem �bresztett�k az afrikai nap perzsel� sugarai. Teljes sz�lcsend volt, �s Perszeusz abban rem�nykedett, hogy m�g napnyugta el�tt viszont l�tja �desanyj�t. Felrep�lt �s folytatta l�gi �tj�t. �tk�zben a Meduza fejb�l cs�p�g� v�r �titatta a tariszny�t, �s amint a v�rcseppek a f�ldre hulltak, menten m�rges k�gy�kk� v�ltoztak. Az�ta van Afrik�ban annyi hal�lhoz� k�gy�. Perszeusz m�r nagy utat tett meg, amikor hatalmas ember t�meget l�tott maga alatt. Az emberek a tengerpartr�l a sz�razf�ld belseje fel� futtottak, mintha f�ldreng�s el�l menek�ln�nek. Perszeusz lesz�llt a f�ldre, elvegy�lt a t�megben, �s megk�rdezte mi t�rt�nt. - Nagy csap�s �rte orsz�gunkat - panaszolt�k a riadt emberek. - Kir�lyn�nk Kasziopea azzal dicsekedett, hogy szebb, mint b�rmelyik tengeri nimfa. Ezzel mag�ra harag�totta Posszeidon istent, aki most kem�nyen b�nteti az eg�sz orsz�got. A tengerb�l mindennap kil�p egy r�ms�ges sz�rny, ny�jainkat puszt�tja �s embereket fal fel. Ma a kir�lyl�nyt, Andromed�t �ldozz�k fel neki. Most vezett�k szeg�nyt a tengerpartra. Elk�sert�k, de m�ris menek�l�nk, hogy ne l�ssuk pusztul�s�t. A sz�rny nemsok�ra felmer�l a habokb�l. Perszeusz nem t�tov�zott, hanem h�tat ford�tva az embereknek, a parthoz sietett, �s a tenger f�l� emelkedett. Egy sziklaszirten megpillantotta a megk�t�z�tt Andromed�t, s nem messze t�le, a homokos parton a kir�lyt meg a kir�lyn�t. A sz�l�k nem tudtak elv�lni a szeretett l�nyukt�l. A tenger egyszerre csak szilaj hull�mokat vetve tombolni kezdett. A v�zb�l kiemelkedett az �ri�si sz�rnyeteg pikkelyes, ny�lk�s teste, s a felkorb�csolt hull�mok vadul �rv�nylettek k�r�l�tte. Andromeda r�m�lten felsikoltott �s k�ts�gbeesett sz�lei hangos zokog�sban t�rtek ki. A sz�rny egy tajt�kos hull�mot maga el�tt sodorva a szirt fel� tartott, ahol Andromeda feh�r tenyer�vel eltakarva szem�t, sorsa beteljesed�s�t v�rta. Perszeusz a sz�rny f�l�tt meg�llapodott a leveg�ben, s kivonta kardj�t. A sz�rnyeteg d�h�sen kapkodott a h�s ifj�nak a v�z sz�n�re t�kr�z�tt �rny�ka ut�n, de Perszeusz kardja m�ris les�jtott r�. Most a sz�rny a v�z sz�ne f�l� ugrott, de Perszeusz sz�rnyas saruj�val a magasba menek�lt el�le. Majd ism�t d�h�dten vagdalta a sz�rny test�t, m�g v�r�t�l v�r�s nem lett a tenger. A sz�rny tekergett, vonaglott, vedekezett. Mintha Perszeusz kardcsap�sait meg sem �rezte volna. V�res szem�vel kitart�an leste az ifj� minden mozdulatat. Ez a borzalmas tekintet esz�be juttatta Perszeusznak Meduzat. Gyorsan kivette tariszny�j�b�l az iszonyatos fejet �s megmutatta a sz�rnynek. A hatalmas kigy� nyomban k�v� dermedt, s less�llyedt a tenger m�ly�re. Nagy meredek �rv�ny jel�lte a helyet, ahol a tengerfen�kre zuhant. Andromeda levette arc�r�l tenyer�t �s Perszeusz �gy �rezte, mintha hajnalcsillag ragyogott volna fel �jszakai vihar ut�n. Pajzs�t, fegyvereit, s a Meduza fejet rejt� tariszny�t letette a partra �s a l�nyhoz sietett, hogy megszabad�tsa bilincseit�l. Andromeda sz�ps�ge val�s�ggal elb�v�lte. A kir�ly meg a kir�lyn� el�be ment a b�tor Perszeusznak, hogy k�sz�netet mondjon neki. - Fogadj el t�lem annyi aranyat, ez�st�t, dr�gak�vet �s r�ad�sul annyi rabszolg�t �s nemes ver� lovat, amennyi j�lesik! - mondta a kir�ly. - Minden aranyn�l, ez�stn�l �s minden egy�b jutalomn�l kedvesebb nekem a l�nyod, kir�ly -felelte Perszeusz. - Add hozz�m feles�g�l, ha � is akarja. Andromeda boldogan igent mondott. - �r�l�k, - mondta a kir�ly, - hogy ilyen b�tor f�rfi feles�ge lesz a l�nyom. H�rman indultunk el szomor�an a palot�mb�l, �s n�gyen t�runk vissza, boldogan. Perszeusz felemelte a f�ldr�l a tariszny�j�t, �s el�mult. A f�sz�lak megk�v�ltek a tarisznya alatt �s korall� v�ltoztak. Azokb�l a f�sz�lakb�l, amelyekre r�sziv�rgott a Meduza v�re, piros korall lett. A korallok�rt elj�ttek �jszaka a tengeri nimf�k �s a v�z alatt el�ltett�k �ket. �gy lett tele a tenger m�lye korallcserj�kkel. A kir�lyi udvarban hamarosan megkezd�dtek az el�k�sz�letek az esk�v�re. A lakodalomban mindenkit ter�tett asztal v�rt. Mindenki annyit ehetett, ihatott amennyit b�rt. S a kir�lyt �s a kir�lyn�t k�r�lvev� f�emberek egy�tt �r�ltek a n�ppel Perszeusz �s Andromeda boldogs�g�nak. Vid�man csengtek az ez�st serlegek, a palot�t t�mj�n- �s vir�gillat lengte be, �s minden�tt pengtek a lantok. De a der�s mulatoz�s zaj�ban v�ratlanul fegyvercs�rtet�s has�tott bele. Harcost�rsai k�s�ret�ben Phineusz rontott be a lakodalomterembe. Phineusz r�gebben megk�rte Andromeda kez�t, de amikor a kir�lyl�nyt a pusztul�s vesz�lye fenyegette, gy�v�n a sors�ra b�zta. Most pedig kez�ben l�ndzs�val, ott �llt a terem ajtaj�ban �s �gy ki�ltott: - Elj�ttem megbosszulni Andromeda elrabl�s�t. Engem illet a keze. Azt�n teljes erej�b�l elvetette a l�ndzs�j�t, de c�lt t�vesztett. A l�ndzsa Perszeusz k�zel�be egy v�nkosba f�r�dott. Phineusz emberei mintha csak erre a jelre v�rtak volna, nekirontottak a vend�geknek, kegyetlen v�rf�rd�t rendeztek, majd beker�tett�k Perszeuszt. Perszeusz elsz�ntan v�dekezett, suhog� kardja szinte �tt�zesedett a tenyer�ben. De amikor l�tta, hogy a t�ler�vel nem tud megk�zdeni felki�ltott: - Aki bar�tja Perszeusznak ford�tsa el az arc�t! � maga is elford�totta tekintet�t, kir�ntotta tariszny�j�b�l a Meduza fejet, s ellens�gei el� tartotta. Phineusz h�vei nyomban mozdulatlans�gba merevedtek. K�v� v�ltak. L�ndzs�t, kardot emel� kez�k megk�v�lt, s v�r is megfagyott ereikben. Perszeusz a k�harcosokat ker�lgetve Phineusz keres�s�re indult. A gy�va k�r� egy sarokban kuporgott, s mikor Perszeusz el�be �llt, elford�totta arc�t, �s kegyelem�rt k�ny�rg�tt. - El�g b�tor volt�l ahhoz, hogy idegen v�rt �nts �s b�k�s embereket gyilkolj - mondta Perszeusz. Az ilyen b�tors�g szobrot �rdemel. - El�je tartotta a Meduza fejet, �s Phineusz ajk�n elhalt a sz�, teste mozdulatlann� v�lt. De m�g k�v� dermedt arc�r�l is ler�tt a gy�vas�g, s k�teste gelenken gubbasztott a sarokban. Perszeusz nem sok�ig maradt idegen f�ld�n. Nagyon v�gyott m�r �desanyja ut�n. Haj�ra sz�llt teh�t Andromed�val, �s nemsok�ra �jra ott �llt, ahonnan kalandos �tj�ra elindult. Mostohaapja alig titkolta csal�d�s�t, amikor megl�tta az �ps�gben hazat�r� Perszeuszt, sz�p, fiatal feles�g�vel az oldal�n. - Tal�n bizony m�g Meduza fejet is elhoztad? - k�rdezte g�nyosan. - Elhoztam - felelte Perszeusz mosolyogva. - Tudtam, hogy vakmer� vagy - mondta a kir�ly ep�sen -, de nem tudtam hogy vakmer�en tudsz hazudni. - L�tni akarod a Meduza fejet, kir�ly? - k�rdezte Perszeusz. - Ne akard, mert aki r�n�z k�v� v�lik. - Csak az istenek tudj�k, kit fejezt�l le - csipkel�d�tt a kir�ly. - Lehet, hogy kost, lehet hogy kecsk�t. - Perszeuszt felb�sz�tett�k a kir�ly szavai. Elford�totta arc�t, kir�ntotta tariszny�j�b�l Meduza fejet, �s megmutatta a kir�lynak. A hitetlen uralkod� menten k�v� dermedt. Danae ezalatt megtudta szolg�l�it�l, hogy fia hazat�rt, s el�be sietett. Boldogan �lelte �t Perszeuszt �s ifj� nej�t. - �vakodj a kiralyt�l-, s�gta azt�n, - a vesztedre t�r. - M�r nem kell f�ln�nk t�le - felelte Perszeusz, �s elmondta anyj�nak, mi t�rt�nt. A meg�resedett tr�nt Perszeusz foglalta el. Szeretett Andromed�j�val �s �desanyj�val boldogan �lt a szigeten, de a r�gi j�slat el�l nem menek�lhetett. A szomszed kiraly megh�vta egyszer a maga v�ros�ba, ahol �nnepi j�t�kokat rendeztek. A j�t�kokban Perszeusz is r�szt vett, �s olyan szerencs�tlen�l haj�totta el diszkoszt, hogy az a n�z�k k�z� rep�lt, �s bez�zta egy aggasty�n kopony�j�t. A halott �regemberben Akriszioszt ismert�k fel, Perszeusz nagyatyj�t, aki �t anyj�val egy�tt l�d�ba z�ratta, �s a tengerbe vettette. Annyira f�lt a j�slat beteljesed�s�t�l, hogy megsz�k�tt palot�j�b�l �s �lruh�ban bolyongott a vil�gban. De a sors r�tal�lt, �s a j�slat beteljesedett. Perszeusz eltemette szerencs�tlen nagyatyj�t �s m�lys�ges gy�szban visszat�rt otthon�ba. Mindv�gig b�lcsen uralkodott. A var�zserej� aj�nd�kokat visszadta Ath�nne istenn�nek, csak Meduza fejet tartotta m�g mag�n�l meg egy ideig. Ellens�g nem mert bet�rni Perszeusz orsz�g�ba. Meduza feje j�l v�dte az �des b�k�t.