F�radtan emelte fel fej�t. Lass� pillant�s�nak a j�t�ka alatt m�moros k�n sarjadt a f�rfiak v�r�ben. Az olajf�k t�v�n meg�lltak a k�hord� rabszolg�k. Egy gyermekifj� let�rdelt az �t por�ba �s kit�rta a k�t karj�t. De � nem fordult vissza.
    Syrakusa szerette �t �s � nem szeretett senkit.
    Azt besz�lt�k r�la, hogy gyerekkor�ban a tengerbe dobta a sz�v�t.
    Az atyja — a kik�t�beli tolvajs�pred�k volt, az anyja — a hetair�k h�rhedt v�rosnegyede. Ott kezd�d�tt el az �lete. Azt�n �hezett, koldult �s lopott. T�ncolt a hegyoldalon, a nagy ar�n�ban, t�ncolt mez�telen�l a forr� homokos porondon. A nap aranybarn�ra �gette a test�t. Ott hallotta el�sz�r, hogy a szeme m�ly �s z�ld, mint az Arethusa-forr�s vize �s a cs�p�je keskeny �s hajl�kony, mint az Anaposmenti fiatal n�d. Sok mindent hallott �nmag�r�l, amit nem tudott addig. Sok mindent megtanult, amit ez�stp�nzek�rt lehetett eladni a f�rfiaknak.
    Chrysarion kereskedni kezdett a szerelemmel. Olyan veszedelmesen furfangos m�v�szettel kereskedett, hogy mosolyogva kifosztott mindenkit, aki a szem�ben felejtette a tekintet�t. Gazdag �s hatalmas lett. Aranyozott szobra m�r ott �llt a szent v�rosr�sz bab�rliget�ben, a hetair�k Aphrodit�j�nek a temploma m�g�tt. �s amelyik napon learatt�k a syrakusai kertekben a r�zs�kat, tudta az eg�sz v�ros, hogy est�re lakoma lesz k�oszlopos tarka h�z�ban.
    Mikor az alkony felj�tt a parti v�rosban, szinte olyan k�ken, mintha a tengerb�l j�tt volna el�, l�rm�s csoportokban fuvol�s le�nyok, s�t�tb�r� t�ncosn�k, r�zsakoszor�s hetair�k �s f�rfiak haladtak a meredek �ton Chrysarion vend�gv�r� ajtaja el�.
    Az oszlopos udvarban kigy�ltak a f�kly�k. A h�zban zen�be fult a sokhang�, nevet� besz�d. Csengtek a m�rv�nyasztalon a kelyhek.
    Chrysarion egy oszlopnak d�lve n�zett el vend�gei felett �s �pp inni akart, mikor egyszerre elejtette a kelyhet. A mosoly els�padt az ajk�n. Keze a mell�hez markolt. Szem�ld�ke, mint k�t vonagl�, s�t�t gy�k sz�k�tt egym�snak. �s kegyetlen, h�res szeme al�zatosan, szenved�n k�ny�rg�tt seg�ts�get.
    Mintha egy h�r pattant volna el a h�zban, fennakadt az oszlopok k�z�tt a zene �s a t�nc.
    — Elj�tt Chrysarion sz�p perce... s�gt�k egym�snak a f�rfiak �s kegyetlen elragadtat�ssal sereglett�k �t k�r�l. Chrysarion sz�p perce... Pedig ismert�k valamennyien a hetaira arc�n ezt a csod�latos elv�ltoz�st. Sokszor l�tt�k a tobz�d�sok �r�iban a n�ma k�nt �tnyilalni a von�sain szint�gy, mintha egy rejt�lyes �rny�k vet�d�tt volna re� a v�gtelenb�l.
    Szeret�i ezekben a percekben szerett�k �t legjobban. L�t�sa ilyenkor �j v�gyat �s gy�ny�rt adott. De hogy mi f�j neki, mi�rt szor�totta kez�t a sz�v�re, mikor nincs sz�ve, azzal nem t�r�d�tt senki, azt nem k�rdezt�k meg t�le soha. �s mire elmult a perc, � maga is elfeledte.
    Felemelte az elejtett kelyhet a f�ldr�l �s mint egy t�k�rben, megn�zte mag�t a csiszolt, f�nyes ez�stben.
    �jra sz�ltak a fuvol�k. �jra felhangzott a nevet�s �s az ifj� dalnok Praxias, m�morosan ki�ltott bele a zsivajba.
    — Ne a kelyhedben n�zd magad! Az �n szemem legyen a te t�kr�d. Ott szebb �s fiatalabb vagy minden nap.
    Felkapott egy f�kly�t �s Chrysarion arc�ba vil�g�tott vele:
    — Az arcod elfelejti az �veket, az ajkad a cs�kokat �s te a szeret�idet.
    — Az�rt maradok sz�p — mondotta g�nyosan a hetaira. — Az�rt maradok fiatal, mert nincsenek eml�keim.
    Lysias, a bacchanali�k vid�m, v�n b�lcse, felk�ny�k�lt nyug�gy�n �s az asztalr�l egy irist dobott Chrysarion fel�.
    — Igazat sz�lsz! Az embereket �s a n�peket is az eml�kek v�n�tik meg. — Egy pillanatig elgondolkozva tekintett az udvar m�ly�be �s kopasz homlok�n lassan felh�z�dott a b�r. — N�zd a r�maiakat, milyen fiatalok �k, pedig �pp olyan r�gen vannak, mint mi g�r�g�k, de nekik nem kell annyi nagy id�kre eml�kezni�k, mint nek�nk.
    Chrysarion m�r nem figyelt Lysias szav�ra; nem hallotta a megindul� vit�t. B�gyadtan eresztette h�tra a fej�t. Szeme mozdulatlanul b�mult bele egy f�klya meg-meging� f�st�s l�ngj�ba. F�radt volt. Egyszerre leh�nyta a pill�it. �s mint aki �ntudatlanul nagy �tra k�sz�l menni �s b�cs�zva h�tratekint, leh�nyt szemmel hirtelen visszal�tott az �let�be.
    Megl�tta a nagy ar�n�t a hegyoldalon. Szikr�z� feh�r porond. Nyugtalan, liheg� t�meg. �s � t�ncolt a napf�nyben �s nem �rezte a test�n az ord�t� ar�na ezerszem�, buja tekintet�t. Nem tudta, hogy mez�telen. De az utols� mozdulatn�l, mikor a tombol� n�p el�tt h�traszegezte a fej�t, �szrevette a n�z�k k�z�tt Glaukost, az agrigenti haj�st, akit szeretett, miel�tt az anyja eladta az ar�n�ba. Mint egy korb�cs�t�s csapott v�gig rajta Glaukos k�t szem�nek a pillant�sa. A nyom�ban �g� k�n serkedt a test�n. Felemelt karja hajl�s�val fedte el l�ngol� arc�t �s az alakja �sszecsuklott, mintha el akart volna rejt�zni �nmag�ban... Egyszerre felfogta, hogy mez�telen...
    Praxias megker�lte az oszlopot �s visszafojtott l�lekzettel hajolt Chrysarion f�l�. K�t kez�be fogta a hetaira fej�t, azt�n mag�hoz emelte, mint egy halv�ny aranykelyhet, amelyikb�l inni akar.
    Chrysarion sz�ja kiny�lt a cs�k alatt:
    — Glaukos...
    Praxias f�lt�kenyen markolta meg a karj�t:
    — Kir�l besz�lsz?
    A hetaira lassan h�zta v�gig kez�t az arc�n �s hallgatott.
    — H�t m�gis vannak eml�keid!... H�t m�gis volt akit szerett�l? — ki�ltotta indulatosan Praxias.
    Chrysarion szeme egy pillanatra zavaros lett, mintha a f�kly�k f�stje t�kr�z�d�tt volna benne. Azt�n felnevetett. Kinevette �nmag�t.
    — Azoknak, akik a szerelmet arulj�k, nincsen szerelm�k!... Lysias, — sz�lt �t v�n bar�tj�hoz — l�tt�l valaha olyant, aki a b�lcsess�g�vel, vagy a szerelm�vel kincseket szerzett?... Ha l�tt�l, h�t ne higyj neki. az igaziak koldusok maradnak, csak a hazugs�got lehet eladni arany�rt az embereknek.
    — Ez�rt lett�nk mi ketten gazdagok Chrysarion �s ez�rt lettek szeg�nyek szeret�id — nyelvelt cs�fond�rosan Lysias.
    Arcos, a megunt �s kifosztott szeret�, v�lla k�z� h�zta v�r�s fej�t. Hangja rekedt volt, mikor besz�lt:
    — A hazugs�g �pp annyit �r, mint az igazs�g, annak aki elhiszi.
    — �s te mindenkin�l jobban hitt�l — g�nyol�dott Lysias.
    — Mindenkin�l jobban szerettem — felelte Arcos dacosan.
    — T�bbet tudsz mint �n — sz�lt Chrysarion. — Aphrodite Pandemosza! �n nem tudom, hogy annyi szeret�m k�z�l ki szeretett legjobban.
    — �n! Minden istenekre �n! — ki�ltotta t�l a t�bbit Arcos. — Hiszen �n adtam a legt�bb javakat neked.
    — Mert neked volt a legt�bb — nevetett Chrysarion.
    — �n! — d�r�gte a thessaliai Tibios �s hatalmas kez�vel sz�les mell�re csapott. — Legmesszebbr�l �n j�ttem el meg�ll�s n�lk�l te hozz�d.
    Chrysarion kicsinyl�en n�zett az �ri�sra:
    — A hossz� �ton bizonnyal nem tal�lt�l cs�b�t�bb szeret�t, aki visszatartson.
    — �n, �n! — lihegte Chrysarion arc�ba az ifj� dalnok Praxias. — N�lamn�l szebben senki sem �nekelte meg a sz�ps�gedet.
    — T�ged k�noztalak legjobban mindannyi k�z�tt.
    Chrysarion megr�zta a fej�t �s nem hitt senkinek.
    ...M�g m�snap is err�l besz�ltek az Agor�n, mikor Chrysarion a f�rd�b�l j�vet az als� v�roson �thaladt. L�pte �gy hangzott utcahosszant a k�kock�kon, mintha cs�kok csattantak volna ki a saruja alatt. Szemk�zt a t�ren �szrevett�k j�tt�t a f�rfiak.
    — Chrysarion! �n!... �n szeretlek legjobban! — ki�ltoztak fel� mindannyian. �s a d�li napmelegben k�nnyelm�bben, der�sebben csend�lt az a ki�lt�s, mint a tegnapi m�moros �jtszak�n.
    Chrysarion nevetni kezdett. A h�zak �rny�k�b�l v�gan j�tt fel� a v�lasz. Azt�n egy kapualj�b�l. Azt�n a k�t mell�l. Itt is, ott is felnevetett a t�r.
    — Sz�p vagy Chrysarion �s az �r�m j�r veled! — mondotta egy kis utcai t�ncosn� �s b�m�sz ir�gys�ggel n�zett ut�na.
    Ebben a percben l�pett ki a hetaira az utca �rny�k�b�l a ver�f�nyre. Indult a f�rfiak fel�, mikor egyszerre idegenszer�en megingott a teste. L�ba el�tt az �rny�ka is megingott a k�vezeten. Keze a mell�hez kapott �s s�rga peplos�ban mint egy t�ntorg� l�ng �gaskodott fel a t�r k�zep�n.
    — Seg�ts�g! — azt�n miel�tt feltart�ztatt�k volna, �sszeesett.
    — Seg�ts�g! — ki�ltotta Praxias �s fejvesztetten futott fel�.
    — Vizet adjatok neki! — ord�totta Arcos.
    Asszonyok, f�rfiak rohantak el� a h�zakb�l. L�zas kezek szaggat�k le Chrysarion mell�r�l a k�nt�st. Remeg� kezek tartott�k sz�j�hoz az amphor�t.
    — Igy�l...
    De a v�z merev ajka mellett lecsorgott a f�ldre. A teste nem vonaglott t�bb�.
    — Meghal... Meghal... sik�totta a kis utcai t�ncosn�.
    — Meghalt — mondotta Praxias �s iszonyodva eresztette el Chrysarion halv�ny kez�t, amelyiket annyian cs�koltak. A gy�r�s k�z �lettelen s�llyal csattant le a k�vezetre.
    — Chrysarion meghalt...
    A sz� v�gigborzongott a t�ren. Mint egy hideg lehelet bet�dult az utc�kba, azt�n er�re kapott, ki�lt�s lett bel�le �s terjedt a h�zakban, a piacon, a boltokban �s vitte a h�rt, amelyet nem lehetett elhinni.
    Az emberek l�lekszakadva, k�v�ncsian j�ttek minden oldalr�l. �s most, hogy m�r nem volt aki ellentmondjon, �gy besz�lt mindenki, mintha az �v� lett volna Chrysarion. Kik�t�beli hal�szok, k�tr�nyszag� haj�sleg�nyek, nagy urak, kalm�rok, durva tenger�szek, mindannyian az � cs�kjair�l besz�ltek.
    A t�meg pedig csak egyre n�tt a t�ren. A k�r sz�k�lt. Az emberek l�rm�zva �gaskodtak.
    �s k�z�p�tt Chrysarion dr�ga mez�telen sz�ps�ge ingyen hevert a feh�r naps�t�sben, a forr� k�veken.
    Teste �gy maradt �rintetlen�l, ahogy utols� vonagl�s�b�l visszaesett a f�ldre �s szinte val�sz�n�tlen�l t�k�letes lett a hal�lban. Haja, mint egy s�t�t titokzatos kincs, h�tra h�zta fej�t a k�vezet horpad�s�ba. Megt�rt, mozdulatlan szem�be beles�t�tt az �l� nap �s a halott arc�n meg�llt �s megk�v�lt Chrysarion sz�p perce az �r�kk�val�s�gra.
    Mindenki re� n�zett, de senki sem ny�lt t�bb� hozz�. Felette a napf�nyben dongva egy nagy l�gy kerengett.
    A t�megen egy f�rfi t�rte �t mag�t. Messzir�l futva j�tt a kik�t� fel�l. Homlok�n patakzott a verejt�k �s az arca m�gis s�padt volt. Senki sem ismerte �t. A n�p �nk�nytelen�l nyitott el�tte utat.
    Mikor megl�tta Chrysariont, vad k�ts�gbees�ssel szor�totta hal�nt�k�hoz az �kl�t �s egy pillanatig �gy n�zett re�, mintha �k ketten eg�szen egyed�l lenn�nek a t�ren. Azt�n ler�ntotta v�ll�r�l a k�penyt �s eltakarta v�le a halott sz�p mez�telen test�t.
    Enn�l a mozdulatn�l a f�rfi �rny�ka �tsuhant Chrysarion arc�n, de a hetaira kialudt, z�ld szem�ben nem t�kr�z�d�tt vissza annak a k�pe, aki �t legjobban szerette.