| Kultúra : Néprajzi jegyzetek a krétai Toplou kolostorból |
Néprajzi jegyzetek a krétai Toplou kolostorból
Nikos Boti Attila 2010.04.16. 10:23
Ó, Mária, Istennek anyja,szent hajlékunk oltalmazója,légy irgalmas hozzád esdeklo
szolgáidhoz, akik most élnek,akik már meghaltak,és akik ezután jönnek a világra.
Én kérem ezt Toled,Gavriel Pantogalos,és a szerzetesek, akik vele együtt sokat munkálkodnak és kegyes életet élnek.Térden állva kérünk, fogadd el munkánk gyümölcsét bunös lelkünk megváltására! Olvasható a krétai Toplou kolostor falán.
Kréta szigetének északkeleti része ritkán lakott, kopár vidék. Megmuvelt földet keveset látni, a sziklák közti sovány földben megkapaszkodó szívós, szúrós növényzeten itt-ott kecskenyájak legelésznek. Még a korábbi évszázadok tengeri rablói sem a boséges zsákmány reményében, inkább a sziget belseje felé utat keresve szálltak partra ezen a helyen.
A tengertol néhány kilométernyire, lakott településektol távol magasodnak egyes feltételezések szerint immár másfélezer éve az Akrotiriani, újabb nevén Toplou kolostor falai. A kolostor alapításának idejét a néphagyomány Kréta történetének elso vagy a második bizánci korszakára (395-828, illetoleg 961-1210 közötti idoszak) helyezi. A régészek nem tartják kizártnak, hogy helyén eredetileg Zeusz vagy az Olimposz valamely más istenségének szentélye állott. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy mai formájában a kolostor a XV. században épült újjá. A helyi hagyomány ugyanakkor a kolostor alapítását ahhoz a múltbeli eseményhez kapcsolja, amikor egy közeli barlangban megtalálták a Szent Szuz ikonját.
Az eros mészko falak túlélték az évszázadok viharait, és erodítmény-jelleget kölcsönöznek az épületnek. Maga a kolostor a viharos idokben erodítményként is szolgált, jó védelmet nyújtva a falai között éloknek a tengeri rablók, a kalózok ellen. Ennek emlékét ma is orzi a bejáratnál található nyílás, amelyen keresztül a nemkívánatos látogatókra a szerzetesek forró olajat öntöttek.
A kolostort madártávlatból megpillantva a falához kívülrol hozzáragasztott kis házak, fülkék tunnek szembe. Virágkorában hosszú idon át száznál is több szerzetes lakott itt, és nem mindenki számára jutott hely a falakon belül. Ok építették ezeket a kis házakat.
A messzirol szembetuno, a kolostor templomától külön álló harangtorony építését is legenda övezi. A környékbeliek emlékezete szerint a harangtorony építése közben az egyik építomunkás álmot látott. Álmában az jelent meg elotte, hogy ha leugrik az állványzatról a kolostor udvarára, azon a helyen forrás fakad, amely elegendo vizet ad az állandó szárazsággal sújtott vidék számára. A forrás ma is bo vízhozammal látja el az ott éloket.
Az épületegyüttes elott álló szélmalom száz éve még a szerzetesek búzáját, árpáját orölte. Élo emlékmuve ez a zárt, önellátásra berendezkedo gazdaságnak, amelynek alapját a kolostorhoz tartozó földek és a rajtuk végzett kitartó munka jelentették.
A nehéz idoszakokban a kolostorok voltak a kultúra utolsó orhelyei. A szent könyvek tanulmányozása, a kolostori muvészet, az ikonfestés mellett iskolákat tartottak fenn, amelyekben tehetséges gyermekeknek ingyenes oktatást biztosítottak. Különösen így volt ez a török uralom idején, amelyet a térség más vidékeihez képest a krétaiak sem kerülhettek el. Ebben az idoszakban a kolostorok voltak a krétai kultúra és identitás központjai. Fenntartásukat a helyi lakosság jelentos adományaival, hagyatékaival támogatta. A tanítást a szerzetesek maguk végezték. A Toplouban a múlt században egy idoben 30 gyermek tanulhatott a környezo falvakból.
A hajdan virágzó kolostori kultúrából mára csak az egyedülálló muemlékegyüttes és a megfogyatkozott számú lakók ellátását szolgáló kert maradt. A jelenleg nagy erovel folyó muemléki helyreállítási munkák a régi életet már nem képesek visszahozni. A szerzetesek élete az egyházi kalendáriumhoz és a napi szertartásokhoz igazodik. Vasárnapok és hétköznapok váltakoznak, a böjtöket ünnepek követik. Az esztendo több mint felében jut ido a munkára, amivel életük alapveto szükségleteit biztosítják. A török idokben számos kolostor kierjedt birtokokkal rendelkezett, az élelem ma is a környezo kertekbol kerül ki. A visszavonult, aszkétikus szerzetesi élet szükségleteit önellátó módon, helyben állították elo. Termeltek szolot, gabonát, juh- és kecskenyájaik a környezo kopár domboldalakon legeltek. A kolostorban préselték a bort, csépelték a búzát, sütötték a mindennapi élethez és a Szent Liturgiákhoz szükséges kenyeret.
Az itt lakók munkára és imádságra épülo életformája napjainkra sem változott. A szerzetesek a napi szertartások és imádságok mellett naponta 6-8 órát töltenek munkával. Amíg nagyobb számban éltek a kolostorban, egy részük a földeken dolgozott, mások az épületeket, az eszközállományt tartották karban, megint mások a fozéssel, beszerzéssel, vagy éppen a vendégek fogadásával voltak elfoglalva. Az elnéptelenedo szerzetes-közösségekben - mint amilyen a Toplou is - az ilyen munkamegosztás változatlan fenntartására azonban mostanában már nincsen mód. A fobejáraton belépve az udvar jobb oldalán áll a Mária Istenanyaságának és Szent Jánosnak szentelt templom. A falán lévo felirat az Istenanya oltalmába ajánlja az épületet és annak lakóit. A kolostori élet virágzó évtizedeiben a templom nemegyszer szuknek bizonyult. A harangtorony itáliai hagyományokat követve külön, az erodítmény falán emelkedik.
Maga a kolostor kétemeletes, nem túlságosan nagy kierjedésu, számos szobából, konyhákból, fogadó- és raktárhelyiségekbol, ebédlokbol, vendégszobákból álló épületkomplexum. A szerzetesek celláit a kívülrol erodítményt idézo, vastagnak, erosnek ható falba mélyítették. A földszinten a szerzetes számára kialakított néhány cella mellett külön raktárak szolgálnak az olívaolaj, a gabona, a zöldség és gyümölcs, valamint az errefelé boven termo, kiváló minoségu bor elhelyezésére. Az elso és második emelet balkonra nyíló ajtói a szerzetesek szuk és minden komfortot nélkülözo celláiba vezetnek.
A kolostor megalapítása óta szerzetesek ezrei élték le életüket ezek között a falak között, magukat az imádságnak és a munkának szentelve, önkéntes vezeklést vállalva a világ vétkeiért. Ha néha szent könyveikbol föltekintettek, szemük megpihent a kelet-krétai táj olajfaligetein, sziklás domboldalain. Testük pedig az Úr szolgálatában eltöltött élet elmúltával a kolostor melletti temetoben lelt örök nyugalmat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
