Boti Attila Nikos
Boti Attila Nikos

Tartalom

Görögországról
 
Krétáról bővebben
 
Korfu szigete
 
Görögországi utak
 
On-line Foglalás
 
Görög Videók
 
Repülőjegy rendelése
 
Rádió-TV
 
On-line TV
 
Levél a szerkesztőnek

 
Partnereink
 
Naptár
2022. Február
HKSCPSV
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Pontos idő
 
Kultúra
Kultúra : Görög nyelv

Görög nyelv

Nikosz  2004.11.30. 15:14

A régi görögök nyelve, egyik tagja az indogermán nyelvcsaládnak, melynek ősi lakhelye a legnagyobb valószinüséggel a mai Dél-Oroszország pusztáin volt, a fekete-tengertől, Kaspi- és Aral-tótól északra egész a Turánig elterülő vidéken s eszerint testvérnyelve az árja (szanszkrit, irán), balti-szláv, germán, kelta, itál, örmény és albán(?) nyelveknek, mit kétségbevonhatatlan ténynek mutat gyökérszavaikban s különösen nyelvtani szerkezetökben, vagyis ragozási, hajlítási és szószármaztató alakjaikban való megegyezésük.

A G. az indogermán nyelvek közt a legrégiesebbek egyike, a magán- és kettőshangzókat, valamint az ige szókötését tekintve nagyon megőrizte az alapnyelv sajátságait, mig a mássalhangzók tekintetében p. a szankszkrithoz képest szegénynek tünik fel; mindazáltal hangrendszere olyan, hogy hangzatosságával s arányosságával kiváló beszédre alkalmas.

A régiek a görög nyelvjárásokat dór, eol és ión-attikaira osztották. E felosztás tudományos tekintetben nem elégséges, valamint nem elégséges a törzsfa vagy a szétválás elmélete szerint való felosztás sem, mert a nyelvjárásoknak csak részben oka a szétválás és földrajzi távolság; gyakran egy nyelvjárásban keletkezik valamely ujítás és átterjed egy azon területen levő más nyelvjárásra, néha meg különböző és távolfekvő vidékeken merül fel egyszerre ugyanazon változás. Legelsőben is az eol nyelvjárásba (h aiolikh t.i. glvtta) besorolták a régi nyelvészek mindazt, ami sem ión, sem dór nem volt, bár egymástól annyira eltértek, hogy részletekben való összetartozásukra gondolni sem lehet; ujabban általában a leszboszi (ázsiai eol), tesszáliai és beociai nyelvjárásokra szorítják, valamint a Homeros költeményeinek némely alakjaira. A dór nyelvjárásnak (h dvrikh) különböző vegyületei voltak az eollal, de azért e két nyelvjárás régebbi külön egységének felvétele kizártnak tekintendő; időre nézve meg szoktak különböztetni ó-, közép- és uj-dórt, máskép pedig szigoru és szabadosabb (enyhe) dórt, az előbbi az eolhoz, emez az iónhoz áll közelebb. Az ión nyelvjárás (h Iaz, h ixnikh) ázsiai feléről Herodotos ugy nyilatkozik, hogy ama négy alakja, melyekre ő osztja, t. i. a káriai, likiai, kiószi-eritreai és szamoszi, rendkivül eltérnek egymástól; de még nagyobb különbséget állapítanak meg ezeknek és a kiklászok, valamint Eubea és Attika iónjainak nyelve közt, mely utóbbiból az attikai (h atxiz v. attikh) nyelvjárás önállólag fejlődött ki s közép helyet foglal el a dór nyelvjárásnak teljeshangu keménysége és az iónnak lágysága közt. Időre nézve megkülönböztetnek ó-, v. epikus iónt s uj iónt, mely Herodotosszal kezdődik, továbbá ó-, közép- és uj-attikait. A görög nyelvjárásokban, különösen a valódi népnyelvjárásokban nagyon hiányosak ismerteink, mert a régi görög nemzeti nyelvészek csak szórványos, részben bizonytalan s meg nem rostált adatokat szolgáltatnak róluk, az irodalmi nyelv pedig nem hű tükre a görög nép nyelvének.

A költészetben három főműnyelvet szoktak felvenni: 1. az éposz nyelvét, 2. a lira nyelvét két ággal t. i. a kórikus és melikus ággal, melyek közül amaz dór, emez pedig eol szinezetü; 3. a dráma nyelvét, melynek alapját a párbeszédekben époszi alakokkal keverten az attikai nemesbített alakja, a kardalokban pedig a kórikus lira nyelve teszi: csak határozottan honi célokra s kisebb körnek szánt dalokban látunk szorosabb közeledést az illető szójáráshoz. A prózáról is elmondhatjuk, hogy a nyelv műfajok szerint változott s céljának megfelelőleg nagyobb elterjedésre törekedvén, természetesen távolodnia kellett az egyes nyelvjárások sajátosságaitól, s igy nem is lehet egészen megbizható kalauz a nyelvjárásokban. Ily körülmények közt egyedül biztos kisegítők a feliratok, melyek a III. századtól az V-ikig mennek vissza s ez időre s Görögországnak illető részére vonatkozólag a vésés kis és kevés tévedéseit leszámítva, föltétlen pontossággal nyujtanak okulást. Ezeknek a feliratoknak eddigelé mintegy 30 ezernyi a számuk s a mai tudomány ezeknek alapján csoportositja a görög nyelv- és szójárásokat, de ujra ki kell emelnünk, hogy az adatok hiányos volta miatt az összes eddigi csoportosításoknak csak tájékoztató eszköz értékük van s a görög szójárások rokonsági fejlődésére vonatkozólag felvilágosítást nem nyujthatnak. Meyer P., Pezzi, Johansson és Henry a görög szójárásokat két csoportra, ión és nem-ión csoportra osztják, Brugmann több kisebb csoportot vesz fel, de ez eltérés az előbb említett okból lényegtelen. E tudósokat követve, következőleg csoportosítjuk a görög dialektusokat a feliratok alapján, s felemlítünk egyes fontosabb felirati s néhány irodalmi emléket is az egyes nyelvjárásokban:

I. A nem-ión csoport: 1. A dór nyelvjárások. Jellemző bennök egyebek közt az egyes 3. személy ti végzete, a többes 1. személy mez és 3. személy nti végzete s az u. n. 3-ik jövő cselekvőalkatu végzetei. Irodalmok többé-kevésbé eltérő mutatványokkal szolgál, nagyobbrészt csak töredékekben s a másolóktól több tekintetben megrontva. Ilyenek Pindaros (522-448) ódái, különböző lirikusok s idillirók művei, a tragikusok és komikusok kardalai (nem tiszta dór). E nyelvjáráshoz tartoznak: a) a lakón, mely állítólag ma is él. Fölirati emlék a Damonon oszlopa stb.; a nyelvészeknél különösen Hesychios glosszái említendők, az irodalomban pedig Alkman (612 körül) töredékei (leszboszi és éposz alakokkal terhelve), a Thukydidesnél (V.77) található lakón néphatározat, Aristophanes Lysistratájának egyes helyei (81 kk., 980 kk., 1076 kk., 1242 kk., 1297 kk.) melyek meglehetős pontossággal mutatják a lakón sajátságait s végre Plutarchosnál a lakedaimónoknak néhány velős mondata. b) A nagy-görögországi dór, melynek feliratai közül különösen a hérakleiai táblák említendők. Itt valóságos dór irodalom fejlődött ki. Említendők a szirakuzai Rhinthon (300), Blaisos és Skiras hilarotragikusoknak kisszámu töredékei, kószi Epicharmos (500), Sophron (450) komikusok maradványai, melyek az akkori szirakuzai szójárást meglehetős pontossággal mutatják, Archimedes (meghalt 412) némely iratai (több attikaira átirva), krótóni Philolaos és tarentumi Archytas (IV. sz.) pythagoreusok töredékei, Theokritos (III. sz.), Bion és Moschos (II. sz.) idilljei, melyek közül azonban némelyik époszi, néhány pedig leszboszi nyelven van irva. c) A messzeniai, említésre méltó az andaniai felirat. d) Az argoszi. e) A korintusi. E szójárásban vannak irva Diogenes Laërtiosnál (I, 99, 101), Periandrosnak valószinüleg költött levelei. f) A megarai. Meglehetősen hű képe e szójárásnak Aristphanes Acharnaija néhány sora (729 k.), ide tartozik Byzantionnak, Megara egyik gyarmatának valószinüleg apokrif néphatározata, mely Demosthenesnél található. g) A krétai, melyet különösen a fontos és terjedelmes gortini táblákból (V.sz.) ismerünk. h) A szigeti dór (Rodus stb.), irodalmi emléke Timokreon költőnek, Themistokles kortársának töredékei. i) Az achaiai. 2. Észak-Görögország nyelvjárásai, melyekre a dór nagy befolyást gyakorolt s azért pszeudodór névvel is jelöltetnek, fokiszi (különösen Delfi), lokroszi, etóliai, akarnániai stb. Ezek Görögországnak irodalmi nyelvére semminemü befolyást nem gyakoroltak. 3. Az eliszi, melyben különösen az olimpiai feliratok említendők, melyek némi rokonságot mutatnak az etoliai s nyugati-lokriszival. 4. Az arkádiai-ciprusi, számos felirati emlékkel. 5. A tesszáliai sok különös sajátsággal. 6. A leszboszi régi nyelvészek számos adataival, a legrégibb lirikusoknak, Alkaios, és Sapphónak nyelve. Különösen felemlítendő benne a hangsuly hátravonása. 7. A beociai, melyre a dór nagy befolyást gyakorolt, számos felirati emléket mutat fel s a nyelvészek is gyakran említik. Irodalmi használata csekély, említendők Korinna kisszámu és romlott töredéke, Aristophanes Acharnaijában (860 kk.) a boiótok beszéde, mely azonban nem egészen tiszta. E három legutóbb említett nyelvjárás több különös sajátságban egyezik s rokonságot mutat egymással. 8. A pamfiliai (Kis-Ázsia), mely nem igen ismeretes.

II. Az ión csoport, mely csak kisszámu fajt foglal magában, de irodalmát tekintve a legfontosabb. Fő sajátsága az h használata más nyelvjárások a-jával szemben. A régiek szerint legtisztábban kezelte a milétoszi Hekataios (V. sz.). 1. Kis-Ázsia ó-ión nyelvjárása, a legrégibb ismert görög nyelvjárás, mely alapját teszi Homeros énekei nyelvének - legalább is ahogyan ránk maradtak, - valamint az összes époszok nyelvének, melyeket Homeros utánzói irtak. 2. Kis-Ázsia uj-ión nyelve, amint Herodotosznál (V. sz.) és Hippokratesnál (V.sz.) találjuk. A feliratok jelentékeny különbségeket mutatnak fel benne az előbbivel szemben, mig az irodalom csak kevésbé fontos sajátságokban tér el, ami a fentebb mondottak szerint természetes. 3. A szigeti ión (Kyklaszok, Eubea), ugy látszik, a kapcsot képezi az ázsiai és európai ión nyelvjárások közt. 4. Az athéni v. attikai ión, mely a közönséges iónnal szemben megtartja vagy legalább visszaállítja az eredeti a-t i és r után, ugyszintén említendő az is, hogy a magánhangzókat lehetőleg összevonja. Az attikaiak élénk érintkezésben állván a szomszédos dór és ión népekkel, sokat átvettek tőlök s igy nyelvöknek mind nagyobb arányosságot s közös vonást szereztek, vagyis általános érthetőséget minden görögre nézve, ennek következtében nyelvök - különösen az irodalmi remekek révén - föléjök kerekedett a többi nyelvjárásoknak. Tisztán csak a feliratokon található, melyek nagy számban találtattak, az irodalomban kevésbé; különösen a régibb attikai költők nyelvét befolyásolta nagy mértékben az epikus nyelvjárás. E nyelvjárásban vannak irva a görög irodalom legkiválóbb remekei. A főbbek közül felemlítendők Aischylos (525-456), Shophokles (496-406), Euripides (480-406), Aristophanes (444-380), Thukydides (8471-396), Xenophon (445-355), Platon (429-348), Isokrates (436-338), Demosthenes (385-322), Aischines (390-315), Menandros (342-291). Legtisztábban még Aristophanes vigjátékaiban és Platon párbeszédeiben találjuk, 5. Athén hegemoniájának korában s politikai befolyása alatt az atikai nyelvjárás elterjedt egész Görögországban, majd a görög szabadság bukása után - mint az irodalmi remekek nyelve - udvari nyelve lőn a makedon udvarnak, igy a tudósoknak s általában az irodalomnak, elterjedt az egész makedon birodalomban s a belőle alakult országokban, a többi nyelvjárásokat lassankint kiszorítá az irodalomból, sőt a műveltek használatából is. természetes, hogy ily kiterjedés mellett az attikai nyelv nem maradt meg eredeti tisztaságában, sok alakot, kifejezést és fordulatot kellett felvennie a beleolvadó nyelvjárásból, részint más nyelvekből, viszont számos sajátos vonást elvetnie s igy jött létre az attikainak egy uj alakja, az u. n. koinh vagy ellhnikh (köz görög nyelv), mely nem annyira alaki, mint inkább szókincs és mondattani sajátságok tekintetében tér el az előbbitől. A vele élő irókat oi koinoi vagy oi ellhez névvel jelölik. A műveltek szájában s főkép az iróknál eleinte nem volt nagy az eltérés az attikai és a koinh közt, de elszakadván a való élettől, a koinh is elveszté gyökerét, másrészt pedig, kivált a Görögországon kivül élőknél sok idegen szó, makedon-, kopt-, sémi elem tolult belé, mondattani tekintetben is nagyon alkalmazkodott a nem-görög nyelvekhez s igy folyton-folyvást hanyatlott. Ez alakjával szemben az irodalom terén mindinkább erősbödő visszahatás kapott lábra s a római császárok korában majd minden csak valamire való iró is az attikaiban igyekezett irni, igy p. kitünően irt attikaiban halikarnasszusi Dionysios (Kr. e. I. sz.), valamint Lukianos (Kr. u. II. sz.). De bármily hatalmas irodalmi termékek létesültek is ez irányban, a nyelvet illetőleg mégis hiányzik belőlük a valódi élet, meglátszik rajtok az utánzás művészete, vagy keresettsége csakugy, mint a humanisták latin nyelvén. Magában Görögországban tengődtek még egy ideig a régi nyelvjárások többé-kevésbé befolyásolva a koinh nyelvétől, lassankint azonban itt is szégyelni kezdték a honi szójárásokat az idegenek előtt, melyek végre egészen el is némultak. A további fejlemények tárgyalása már az ujgörög nyelv cikkbe tartozik.

A G. vizsgálatával már magok a görögök foglalkoztak s bizonyos irányban oly jelentékeny sikereket értek el, hogy kutatásuk eredményét ma is használjuk. A szofisták (Protagoras, megh. 411.) megkülönböztetik a nevek 3 nemét, az ige időit és a mondatok alapformáit, megalapítják (Prodikos IV. sz.) a szinonimikát; Aristoteles megalapítja a beszédrészek tanát, melyet aztán a sztoikusok kiegészítenek s létesítik a nyelvtani terminológiát. A beszédrészek felosztása a legszebb mindama munkában, mit a görögök a nyelvtan terén végeztek, s kis változtatással ma is megáll: etimologiájuk ellenben a leggyengébb s tőlük származik egy tévedés is, mely egész a IXI. sz.-ig zavart okozott, t. i. a nyelvtudománynak összecserélése a logikával. majd az alexandriai filologusok (Zenodotos III. sz., Aristophanes III-II, sz., Aristarchos II. sz.) statisztikus kutatásait kell említenünk, mignem Aristarchosnak egyik követője, Dionysios Thrax (Kr. e. I. sz.) önállóvá teszi a nyelvtudományt s megalkotja a nyelvtant, mely alapja a középkor összes nyelvtanainak s a lényegben a maiaknak is. E nyelvtan rövid hang- és alaktanból áll. A nyelvtannak mondattani részét Apollonios Dyskolos (Kr. u. II. sz.) alapította meg, ki után már fiát, Aelius Herodianust kivéve, az ókor a nyelvészet terén semmi ujat nem ad. Abban, hogy a XIV. század, a tudományok ujjászületésének kora, az addig alvó kutatásokat a G. terén is uj életre keltette, sok érdemök van az Itáliában működő görög tudósoknak, minők p. Chrysoloras Emmanuel, Laskaris Konstantin, kinek 1476. megjelent nyelvtana - az első görög nyomtatvány - sokáig tekintélyben állt, Gaza Tivadar, Beassarion, Chalkondylas és több más görög menekült. Itáliából aztán tovább terjedt a görög nyelv tanulmányozása; Németországban s Németalföldön p. megalapítói voltak Reuchlin, Erasmus, Melanchthon, kinek nyelvtana (1518) egy századnál tovább uralkodott, említendő itt továbbá különösen Devarius, Vigerius, Weller és Fischer munkálkodása, Franciaországban pedig kivált Vlénardé és H. Stephanusé, kinek Thesaurus linguae (1572) alapul szolgált a mai szótárirodalomnak. A XIX. sz.-ban hatalmas lendületet adott a görög nyelv tanulmányozásának és ismeretét nagyon gyarapította egyrészt a klasszika filologia, másrészt a történeti összehasonlító nyelvtudomány. Amaz kritikailag feldolgozza a görög nyelvemlékeket, gondosan megfigyeli a nyelvszokást, megállapítja és gyüjti a nyelvtényeket; emez pedig, amennyiben kimutatta, hogy a nyelv nem szabályok és kivételek tarka tömege, hanem élettel ható erők működése és a hangváltozás felfedezésével minden szubjektiv önkénytől ment etimologiát állított fel, a szavakat meg birja figyelni minden változásaikban, mérhetetlen időkön s távolságokon való utjokban és igy a görög nyelv fejlődéstörténetét illetőleg nemcsak az irodalmi emlékek korában, hanem a történelmet megelőző időkben is a legfontosabb következtetésekkel szolgál.

Görögország

(néha: Uj-Görögország, hivatalosan Hellasz, l. a mellékelt térképet), királyság Európa DK-i részén. Az ország 1863 nov. 14. megszaporodott a jóni szigetekkel, melyek addig külön államot képeztek angol protektorátus alatt. A berlini konferencia (1880 jun.) megpótolta Tesszáliával és Epirusz egy részével és igy tekintélyesen megnövesztette, ugy hogy ma már (a szigeteket is ideértve) az é. sz. 35° 50' és 39° 54', továbbá a k. h. 19° 20' és 26° 10' fokai közt levő területet foglalja magában. Csak az északi oldalon függ össze Törökországgal (Albánián és Makedonián által), holott a többi három világtáj irányában mindenütt tenger határolja (kelten az Archipelagus, délen a Földközi-tenger, nyugaton a Jóni-tenger). Az ország három főrészből áll: északi Görögországból, a moreai félszigetből és a szigetekből.

Felület és geologiai alkat.

Talajviszonyok, csapadék, éghajlat. Ami a talajviszonyokat és a kőzetlapot illeti, ugy a szárazföldnek, mint a szigeteknek tagozódására különösen két hegylánc volt döntő befolyással. Az egyik a Pindosz, mely tulnyomóan krétamészkőből áll és északészaknyugatról déldélkeleti irányban haladván, nem csupán északi G.-ban érvényesül, hanem a legdélibb délen is, ő adván meg a Peloponnezus két félszigetének, a mainai és monembasiai félszigetnek tagozódása jellegét. A második hegylánc az Olimpus, mely északnyugatról délkeleti irányban vonul. Ehhez több párhuzamos hegylánc tartozik, milyenek az attikai, az eubeai, Morea északi partja (Argolisztól Patraszig) és a Kikladok szigeteinek vonala. harmadik irányul tekinthetők azok a hegyek, melyek az összeköttetést tartják fenn az itt említett két hegylánc közt. Ilyenek a tesszáliai határhegység, a nyugatról keletnek vonuló Othrisz és a makroplagi (Jeránia, 1370 m.) krétatömbje az isztmuszon. Az összes kőzetek közül a mészkő fordul elő legtöbb és legváltozatosabb alakban. Általában a kréta-formáció az, melynek vad és kalandos alakjai G.-ot jellemzik. Délen a Pindosznak hegyrendszere nagyszerü, vadregényes szakadékoktól megszakított hegyes vidékké változik, melynek kiválóbb csúcsai az agrafai hegység, az Oeta-hegyek (köztük a 2152 m. magas Katavotra), a Parnasszus (Liakura, 2459 m.), a Helikon (Palaeo Vuno, 1749 m.), nemkülönben a Kitheron és a Makropelagi is. Az achájai hegyekben is, a Voidiában (1927 m.), az Olonoszban (Erimantosz, 2224 m.) s a hatalmas Ziriában (Killene, 2371 m.) hasonló sürü és nagy mészkőztek fordulnak elő. Ugyanezen elemekből alakulnak déli G. magas, meredek hegyvonalai, melyek függőleges rétegekből állanak. Ilyen a Pentedaktilon-hegység (Taigetosz, benne a 2409 m. magas Hagiosz Hiasz) a mainában és a kissé alacsonyabb Malevo-hegység (Paron 1957 m.). Lakóni nem csupán nagyrabecsült márványokat szolgáltatott, hanem nagyon becses piros porfirt is, mindenekfelett pedig a nagyon keresett pompás zöld oligoklasz porfirt, melyet az olaszok verde antico melléknéven ismernek. Ilyen volt különösen Marathoniszi és Levetzova közt. Egész Eubeán keresztül hosszában vonul egy olyan kristályos palahegység, magában rejtvén a zöldcsikos karisztoszi márványt, a cipolinot (l.o.) is. Az északi szigetcsoport (Sporádok) hasonló összeállításból alakult össze, csakhogy benne az ifjabb és régibb ülepedési kőzetek lényegesebb szereppel vannak. Hővizek és hévforrások ugy a szárazföldön, mint a szigeteken jelentékeny számban fordulnak elő. Tartalmukra nézve tulnyomó bennük a szénsav és a kén. Előfordulnak Termián, Lipszon (egészen 87° C.-ig), Eubeán, Termopilékben, Patradziknál, Korintus mellett, magasan az Olonoszon és még sok más helyen. Barlangokban ugyancsak bővelkedik G., természetesen mindezen barlangok tulnyomóan a krétaképletekben fordulnak elő. Ilyen az antiparoszi (hires arragonit stalaktitokkal), a szillakai (Termián) és sok kisebb barlang a Peloponnezusban, mig egyesekbe az emberek beleépítkeztek (p. megaszpilioni barlangkolostor). Fontos szerepet játszanak a barlangok a természet háztartásában, mint a medencében meggyülekezett vizeknek levezető csatornái. Ilyen medencék közül kiemelendő a tripolitzai, de legnevezetesebbek mégis a kefaloniai partvidék barlangjai, melyek malmokat hajtó tengeri áramlatokat vesznek fel magokba (l. Argosztoli).

Partok és vizek.

Nincs talán az egész földkerekségen ország, melynek térfogatához képest olyan felett tagozódásu partja volna, aminő G. A Partnak hosszasága (a szigeteket bele nem értve) több mint 2000 km. Ez a sajátságos, csipkeszerü jelleg mindig határozottabban érvényesül, minél inkább délnek tartunk. Gazdagabban fejlett és a hajózásra alkalmatosabb a keleti, mint a nyugati oldalon, ahol a part nem ritkán egészen meredeken esik a hullámokba. Ennek tulajdonítható a keleti oldal kereskedelmi fontossága és élénksége is. Az artai öböl, a lepantói vagy korintusi öböl, a pompás messzenei és a még pompásabb lakóniai öböl vetekednek Nauplia, Hidra és egina öbleivel, ide sorolandó még az az öbölszerü ut, amely Eubeát elválasztja Attikától; ez az ut közvetlenül a zitunii öbölbe vezet és a trikeri csatorna által összeköttetésben áll a voloi öböllel. Mindezen öblöknek vize mély, védett és a hajókázásnak kedvező. Tengerszorosok közül fontos a trikerii, talantii és az Evriposz; földszorosok közül a (csatorna által [l. alább a kereskedelemnél] voltaképen megszünt) korintusi stb. más.

Vizrajzi viszonyok. Hiányozván a nagy völgyek, melyek a szárazföldet hosszában barázdálják, hosszabb folyókról sem szólhatni. Ellenben gyakran fordulnak elő a zsákvölgyek, melyek a tengerre nyilnak és a tengerparti apróbb folyók. A legnagyobb folyó a Periszteriből fakadó Aszpropotamo (Acheloos), melynek alsó folyása hajózható; 1881 óta egészen G.-hoz tartozik és Kefalonia szigetel szemben ömlik a Jóni-tengerbe. Vele párhuzamosan folyik a török területen fakadó Artinosz (Aradithosz), mely az artai öbölbe torkol; kelten folyik a Fidari (Evenosz), mely vizét a paraszti öbölbe és a Morno, mely vizét a korintusi öbölbe ömleszti. Keleti irányban folyik Tesszáliában a Kalamvriasz (Peneiosz) számos mellékfolyóival, melyek hol görög, hol török területen veszik eredetöket. Livádiában említendő: az Alamana vagy Hellada (Sperchiosz), a Mavronero (Kephizosz) és a Vuriendi (Asoposz). Ezek közül az első a zituni öbölbe, a második a Topoliasz-tóba, a harmadik az Egei-tengerbe ömlik. Moreában említendők: a Gasztunitiko (Peneiosz) és a Rufia (Alpheiosz), melyek közül az utóbbi a félsziget főfolyama, egyébként egyik is, másik is az arkádiai tengeröbölbe szakad; a Pernitza (Pamizusz), amely a koroni öbölbe és az Iti (Eurotasz), mely Marathoniszi mellett torkol, végül a Panitza (Inachosz), mely a naupliai öbölbe szakad. Habár a források száma eléggé jelentékeny, mégis meglehetősen egyenlőtlenül vannak elosztva. A Taigetosz kelti és a Kitéron nyugati oldalán nagyszámuak, Attikában és Megariszban ritkák, az argoszi sikon pedig egyáltalán nincsenek. Némelyik csak tavasszal és ősszel létezik, nyáron tökéletesen kiszárad. Tavak közül jelentőséggel birnak: Tesszáliában a Karla-tó (Boebe) és a Nezero-tó (Xynias), Livadiában a Topoliasz-tó, a Likori-tó, a Vrachori-tó (Trichonis) és az anjelokasztroni; Moreában a Zakara-tó (Stymphalis) és a phoniai tó. Ugy a Topoliasz-tó, min a Zakara lecsapolása a görög nemzetgazdák élénk érdeklődésének tárgya, az előbbi már is megtörtént, a második nagy mű javában folyik. Mocsarak, láposodások számos helyen fordulnak elő, legkivált Arkádia fensikjain, a Topoliasz-tó környékén és az Aszpropotamo torkolatánál.

Éghajlat és nyerstermények.

G. égalja ugyanazon sokféleséget és változatosságot mutatja, mely földrajzi alakjának általános jellemvonását képezi. Hat szélességi foknak csekély, mondhatni arasznyi területén olyan klimatikus eltéréseket találunk, aminők nyugaton 15 fokra (Közép-Németországtól Sziciliáig) oszlanak el. Mert még a Pindosz és Parnasszus hegyeken uralkodik a bükk és a tölgy, holott kevéssel délre már pálmákra bukkanunk, mig az olajfa, mely északon sokkal magasabban diszlik, az Orisztól északra nem fordul elő. A hegyek által katlan módjára körülzárolt völgyekben (p. Beociában, Spárta környékén és Arkádia belsejében) a hőség nyáron rendkivül nagy (45-50° C.) a hideg télen egész -12° C.-ra hanyatlik. Ellenben ott, ahová a tengermelléki áramlatok behatolhatnak, teszem az attikai sikon, a hőmérő nyáron ritkán emelkedik 30°-nál magasabbra és téli időben ritkán száll alább -4°-nál. A szabályszerü időközökben fellépő tengeri szél, mely délután 2-3 órakor pontosan megjelenik, enyhiti a nyári hőséget. Talán sehol sem olya feltünő ez, mint mikor az utas az athéni gőztramwayval a pireusi kikötő felé megy és egy fordulónál először érzi a tengeri szelet, amint őt megcsapja. A levegő egészben véve rendkivül tiszta és száraz, különösen a hegyeken. Beocia mocsaras mélyedéseiben azelőtt maláriás volt a lég, ugy hogy a lakosok a szántás-vetés befejeztével nagyobbrészt elhagyták kunyhóikat és aratáskor ereszkedtek le ismét. Ujabb időben, a lecsapoló munkálatok folytán lényegesen javultak az állapotok. Az éghajlat kellemes voltához jelentékenyen járulnak a gyakori szelek, bár egyes hónapokban (kivált februárban) heves, mondhatni dühöngő alakot öltenek. Kézzelfogható tanubizonyságot tesz erről a nagyszámu, görbére nőtt fügefa. Az ország magas fekvése is előmozdítja az éghajlatnak kellemes voltát. Az évszakok jellege élesen domborodik ki. Március hónappal köszönt be a tavasz egész szépségében, s eltart egészen juniusig, amikor a nyár lép fel óriás hőséggel.

A nyár vége összeesik augusztus végével. Ezen idő alatt nem esik, a föld kiszárad, legtöbb folyó kavicsmederré változik és a növényzet kizárólag az éjjeli harmatra van utalva, mely egyébként eléggé dus. A görög ég ezen időben tünteti fel teljes csábító szépségét, mindig tiszta és felhőtlen, az éjek csillagosak, s a légkörnek átlátszó volta akkora, hogy a szem élesen és kézzelfogható közelségben látja a legtávolabbi tárgyakat is. Szeptember havában viharos esők köszöntenek be és beáll a bájos ősz, mely szeliden szép tájképeivel vetélkedik a tavasszal. November havában viszont az esős időszak borul Hellaszra, érvényesül a tél, melynek nedvesen hideg napjait azonban minduntalan félbeszakítja a kikelet másodvirágzása. Havazás csakis a legmagasabb hegyeken fordul elő, a Parnasszus és Taigetosz csúcsán egész nyáron is meglátszik. A sikságon ritkán mutatkozik, s ott is gyorsan elolvad, aminthogy a kemény tél általában a ritkaságok közé tartozik. Arkádia völgyeiben, a Liakura (Parnasszus) és a Paleo Vuno (Helikon) csúcsán a Sirokko néha két-három nap alatt is elkergeti a telet, de viszont megesik az is, hogy a hőmérő jóval zérus alá sülyed (néha egészen -12° C.-ig) és igy marad hetekig. Athén középhőmérséklete (az egyetlen városé, amelyre nézve pontos tudományos megfigyelések léteznek) 18,2° C. Egyébiránt nemsokára bővebb meteorologiai anyaggal fogunk rendelkezni, amennyiben Kalmataban, Tripolitzában, Paroszban, Laurionban és Larisszában megfigyelő állomásokat létesítettek.

Földmivelés. G. legtermékenyebb vidékeit néhány nagyobb folyónak völgyei képezik. Ilyenek az Aszpropotamo, Vuriendi, Mavronero, Iri és Pernitza Messzeniában, továbbá a Gasztuni és Rufia völgyei Eliszben. Szigetek közül Eubea, Androsz, Naxosz és Parosz. Egészben véve mezőgazdasági szempontból G. főbaja az, hogy nincs annyi vize, hogy földjét a száraz évszak alatt kellőképen megöntözze, a mesterséges öntöző gépezetek pedig a hosszas háboruk alatt jóformán egészen tönkrementek. G. egész felületéből 1875. mindössze 360624 ha. 1540317 hlit., rozsra 846 ha. 5663 hlit., árpára 67910 ha. 589 649 hlit., zabra 4078 ha. 43289 hlit., tengerire 61816 ha. 982298 hlit., tatárkára 5831 ha. 46328 hlit., kölesre stb. 2808 ha. 22652 hlit. Az egész termőföldnek három ötödrésze meg nem művelt állapotban lévén a lakosságnak is csak aránylag csekély hányada foglalkozik földmiveléssel, alig egy negyedrész. Mindamellett a termelés 1865-1880-ban meglehetősen emelkedett, még pedig nyári gabonánál 50 %-al, buzánál 61 %-al, dohánynál 53 %-al, bornál 33 %-al, aprószőllőnél épenséggel 300 %-al. Ebből érthető, hogy még aránylag jó termés sem képes az egész országnak szükségletét fedezni, sőt a beviteli cikkek közt első helyen éppen a gabonanemüek szerepelnek. Oka ennek a munkaerők hiánya, a földbirtok lekötött volta, a rossz utak, a primitiv közlekedési eszközök és gazdasági gépek, végül a szarvasmarha és lóállomány silánysága. haszonra egyes egyedül az aprószőllőnél, bornál, fügénél, olajnál és selyemnél számíthatni. A földbirtoknak jóformán felerésze állami kézben van, ami törökök kiüzetése után történt. Egyes földterületeket a parasztok önhatalmulag foglaltak le a maguk részére, az 1864. alkotmány X. t.-c.-e pedig nem csak hogy megtagadta ezt nekik, hanem intézkedik a nemzeti földbirtoknak méltányos elosztásáról is. Kísérletek történtek ez alapon egy bérlőosztály megalkotására, azonban aránylag kevés sikerrel, noha a bérleti feltételek a lehető legméltányosabbak (a bérlő a tényleges termésnek 15 %-át fizeti). Sok rizs nő Elisz lankaságain, a főzelék hazája Athén környéke és a Kefiszosz melléke.

A szigeteken kitünő kel és karfiol, országszerte pompás buzér terem. A dohánytermelés szintén nő (kivitel pusztán Egyiptomba évenkint 1783000 oka), hazája Argilosz, Korintus, Kalavrita és Kalamata. A termés fele kimegy. A gyapotot sikeresen művelik enyhébb vidékeken, jelesül Szantorin szigetén, hasonlókép a mákot is. Nagyon tekintélyes és évről évre tekintélyesebb lesz a bortermelés (l. Görög borok). Még nagyobb fontosságu az aprószőllőtermelés, mely G.-nak egyik kiváltságát képezi. Eredetileg Korintusban és a Lepantói-öböl mellékén termelték, de most inkább nyugaton fordulnak elő. Leggyakrabban előforduló gyümölcsfajok a cseresznye, alma és körte, de általában a gyümölcstenyésztés meglehetősen alacsony fokon áll. Fontos termény a füge, mely kivált Messzeniában foglal el óriási területet (1875. 6347 ha.). Az olajfatermelés is megint felemelkedett; tulajdonképeni olajfaerdők vannak Athén, Megara, Szalona, Kalamata, Koron körül és a szigeteken. 1838. harmadfél millióra rugott az olajfák száma, jelenleg bizonyára lesz 9-10 millió, a termelés értéke megközelíti a 20 millió drachmát. Eperfával, melynek termesztése a selyemtenyésztés szempontjából érdekes, 1875. körülbelül 5400 hektár volt beültetve. Terem azonkivül ritka nagyságu dinnye, citrom, narancs, birsalma és gránátalma, szt. Jánoskenyér, barack, nemes gesztenye, mandola, dió, édesgyökér (jelentékeny kereskedelmi cikk). A keretekben megterem továbbá szezám, gummitragant, ánizs, köménymag, rozmarin, zsálya, macskagyökönke, fekete retek, tök; mindenféle festőnövények, cikória, helyenkint len és kender is.

A legelterjedtebb erdei fákhoz tartoznak: az olasz fenyő és olasz tölgy, a levantei vagy paratölgy, a közönséges tölgy, a platán és topolyfa, ritkábbak a juharfa, a tiszafa és rezgő nyárfa. Közönséges bokrok és cserjék: a mastixfa, a boróka és puszpáng. Igazi szép erdők egyébként csak némely vidéken vannak, nevezetesen Ény-i G.-ban, Morea és Eubea belsejében, máskülönben az erdők jóformán egészen ki vannak pusztítva. Némely tartományok és szigetek (Argosz és Attika) csaknem egészen kopárok; egyes hegyeken (Helikon és Pentelikon) alig látni valami zöldet. Az egész erdőterületet 8200 km2 -re áll fenn rendszeres erdőgazdaság 3 felügyelővel és 190 erdővéddel. V. ö. Chloros, Die Waldverhältnisse Griechenlands (München 1884).

Állatország. Ami az állatvilágot illeti, a ragadozó állatok meglehetősen ritkák, csak imitt-amott akad egy-egy farkas, gyakrabban sakál. Akarnániának és Etoliának erdeiben van sok vadkan; gyakori a nyul, a fürj és a fogoly; fácánokra a termopilei szoros mellett és Arkádiában akadunk, szalonkák, császár madarak és mindennemü tyukfélék gazdag prédát szolgáltatnak, kivált őszkor és tavaszkor, azonkivül mindenféle vándormadár, mikor a Földközi-tenger felett átrepül, megállapodik G.-ban. Hébe-hóba találkoznak pelikánok, vadludak és hattyuk, elvétve tuzokok is; a szigeteken nagyon sok a fogoly. Fülemülék a gazdagabb vizü források mentén dalolnak, ragadozó madár meglehetősen sok van. A tenger kitünő halakat, csigákat és osztrigákat szolgáltat.

A marhatenyésztésre vonatkozólag legjelentékenyebb a juhtenyésztés. 1875. ugyanis volt 159153 darab szarvasmarha. 81984 tehén, 794 bivaly, 37514 borju, 97176 ló; 45440 öszvér, 97345 szamár; 179662 sertés; 2291917 birka és 1836628 kecske. A görög birka sajátszerü egy fajta; szarva hosszu, gyapja meglehetősen dus, nem valami jó, tejéből nagyon jó vajat és kitünő sajtot készítenek. (Arkádiában kiviteli cikk). Ahol a juhtenyésztés ki nem elégítő, a kecsketenyésztés szokott helyébe lépni. Ugy a juhok, mint a kecskék, melyek mindketten a szükséges hust szolgáltatják, folyton szabad ég alatt vannak; télen a sikságon, nyáron a hegyeken, G. szarvasmarhája szintén apró fajta (aránylag még a livdiai) és kizárólag az eke szarvánál szolgál. Bivalyok leginkább a Pindoszban fordulnak elő, kocsit is, ekét is huznak. A lótenyésztés még csak most van keletkezőben, a faj (mely középen áll thrák és arab között) kicsiny és jelentételen, de kitartó. öszvérek (melyeket csaknem kizárólag teherhordókul használnak) és szamarak szintén meglehetős számban vannak. Sertések kivált Arkádiában vannak. nagy és veszedelmes ebek jóformán minden faluban akadnak. Jelentékeny a méhészet, mely kitünő mézet szolgáltat (a himettoszi méz már az ókorban hires volt); méz és viasz fontos kiviteli cikket képeznek. nagy lendületnek örvend a selyemtenyésztés. Legtöbb selyem Moreából kerül, hol azt maguk a termelők szokták legombolyítani. A gubók átlagos jövedelme jelenleg évenkint meghaladja a 6 millió drachmát, holott 1840. csupán 650000 drachmára rugott. említendő még a nadálytenyésztés és szivacshalászat, az utóbbi különösen Kalimno és Symi szigeteken, továbbá Tripolisz és Kréta partjain. 1883. 723 csónak volt átlag 2-7 emberrel, akik évenkint körülbelül 2 1/2 millió drachma ára szivacsot halásztak.

Bányászat. a Bányászat legujabb időkig nagyon csekély méreteket öltött, habár még az ókorból köztudomásu dolog volt, hogy nincs hiány ércekben, kivált vasban, ólomban és rézben. Az egyetlen fontosabb termék az ásványországból a márvány volt, igy különösen a paroszi és a penteliai; Szantorin puzzolanföldet szolgáltatott, Eubea barnaszenet, Milosz malomköveket és gipszet. Mióta ujabban (1864 óta) a Laurion hegy antik bányáit ujból művelés alá vették, a bányászat terén igen élénk vállalkozási szellem mutatkozik. 1882. több mint 20 részvénytársaság alakult a régi bányák kiaknázására, azonban az 1883. beállott pénzügyi válság következtében a legnagyobb rész munkáját beszüntette. 1880. az összes érceredményt 7 1/4 millió drachmára becsülték. 1884. a laurioni bányák kiaknázására alakult görög társulat 7786 tonnát bányászott, holott ugyanott a francia társulat eredménye 1883. 106630 tonna ércet tett ki.

Lakosság, ipar, kereskedelem.

G. jelenlegi kiterjedése (az 1889. évi hivatalos adatok szerint) 65229 km2, lakóinak száma a jelenlevő szárazföldi és tengeri katonák (90523) és a távollévő matrózok (5180) betudásával: 2187208 (1879-ben 1979453, még pedig 1133625 férfi és 1053583 nő) mely összeg az ország egyes részei (nomi) között következőképen oszlik meg:

[ÁBRA]

A szaporodás 1870-1879. 1,87 %-ot tett ki, 1879-1889. 1,05 %-ot, tehát a szaporodásban az utóbbi időben némi apadás állott be. A népesség sürüségét tekintve, legtöbb lakos esik Korfura (1 angol mérf 2-re 266), legkevesebb Akarnánia és Etoliára (1 mérf 2-re 34); születés volt 1890. 78226; haláleset 55813; házasságkötés 19899; több születés mint halál 22413 (1881. 9494). A városok közül legtöbb lakosa van Athénnek (107251), utánna Pireusnak (34327), legkevesebb Kalamatának (10696).

A lakosság általában véve két uralkodó néptörzshöz tartozik, melyek közül mindig jobban és jobban érvényesülnek a görögök (ujabb nyelvszokás szerint ujgörögök). Ezek a régi helléneknek utódai; természetes azonban, hogy vérök az idők folyamában nem maradhatott tisztán, hanem erősen keveredett szláv, román és török elemekkel. A görögök kivált az ország déli részében és a szigeteken fordulnak elő tulnyomóan, holott északon és legkivált északnyugaton az albánok (l.o.) érvényesülnek, s ugyancsak ők is lépnek előtérbe. Jelentőségük nem annyira számukban, mint nemzetgazdaságtani szereplésökben rejlik, amennyiben közülök kerülnek ki a legderekabb földmivelők és a legvállalkozóbb tengerészek. A Peloponnezusban már mindössze néhány albán falu van. Azonkivül élnek még G.-ban a Kucovlachok v. cincárok (a Pindoszban és az Aszpropotamo felső folyásánál), a törökök vagy amint őket nevezik koniaridák (hajdan nagyobb számban a tesszáliai sikon, jelenleg nagyrészt kivándoroltak). Akad még néhány örmény, elvétve nyugateurópaiak (frankok) és zsidók. Az 1879. évi népszámlálás szerint volt G.-ban (Tesszáliát és Artát nem számítva) 31969 külföldi, közöttük 23133 oszmán, 3104 olasz és 2187 angol, 534 francia, 364 osztrák és magyar, 314 német, 101 orosz. V. ö. Bianconi, Ethnographie de la Turquie l'Europe et de la Grece (Páris 1877). A görög alattvalók közül 58588 akadt csupán, aki görögül nem tud (többnyire albánok). Ezen számok azonban csak hozzávetőleges képet adhatnak a népesség nyelvi viszonyairól, mert a görög elem nagy beolvasztó képességére való tekintettel egész bátran állíthatni, mikép a bevándorolt elemek már a második nemzedékben egészen elgörögösödnek, ugy hogy a görög nyelv (beleértve a külföldi görögöket is) jelentékeny törzset képez. van ugyanis tiszta görög anyanyelvü görög földön 2200000; Kis-Ázsiában 2 millió, Krétán, Cipruszban és a török szigeteken 4 millió, európai Törökországban 3500000; összesesen 8100000.

Vallás. Felekezeti viszonyaik szerint a mai görögök (1892) következőképen oszlanak el: görög nem egyesült (görög keleti) van 1902800; más vallásu keresztény 14677; izraelita 5792; mohammedán 24165. Uralkodó vallás az országban a görög keleti, mely 1833-ig a konstantinápolyi patriárkának volt alávetve, azóta azonban teljesen független nemzeti egyházzá alakult. Mint ilyennek legfőbb hatósága az állandó szent szinodus, mely öt tagból áll. Ezeket a főpapság köréből a király nevezi ki és határozataik csakis királyi megerősítés mellett érvényesek. A papság száma jelentékeny, bár ujabb időben némi apadás tapasztalható. Az egyházi főhivatalok és méltóságok száma 31, van köztük egy metropolita (Athénben, a szent szinodus elnöke), 14 érsek és 16 püspök. Az időszámításra egészen a juliani naptár szolgál.

Az ipari tevékenység a királyság megalakulásakor csaknem a semmivel volt egyenértékü, s ma sem áll valami magas fokon. Mindazonáltal sikerült a kormánynak, különösen idegen iparosok bevonása által mindenféle iparágakat meghonosítani, annyira, hogy 1859. iparkiállítást is lehetett Athénben rendezni. 1875. G.-ban 108 gyár volt gőzüzemmel (2884 lóerővel), ezek közül a legtöbb Pireusban (33) és Athénben (11). Ezen iparvállalatok közt 44 műmalom, 12 selyemszövő gyár, villanyos világító telep (berendezve Fodor István magyar mérnök által), 10 gépgyár, ugyanannyi szeszfőző, stb. A kisebb iparágak közül említést érdemelnek: a syrai bőr (kivált piros és sárga maroquin), az athéni fezkészítés és selyemszövés, szifnoszi vászon, pireusi szappan, továbbá cukoráruk és csemegék, melyeknek előállításával jóformán minden város foglalkozik. Jelentékeny a hajóépítés, melynek főfészkei Parosz, Syra, Hidra és Galaxidhi a korintusi öböl mellett; évenkint körülbelül 200 hajó hagyja el a kikötőket és hajógyárakat, köztük nem egy 300 tonnás.

A kereskedelem G.-nak és a görög népnek igazi és valódi életeleme. A legfontosabb kereskedelmi pontok közül kiemelendők: Pircus, Syra és Patrasz, mint beviteli kikötők közül; a kivitel terén viszont a következő kikötővárosok tünnek ki: Patrasz, Kalamata, Nauplia és Korfu. jelentékeny lendület jutott a hajózásnak a Korintusi-csatorna szerencsés befejezése által, melyet egy 1881-ben 35 millió frank tőkével alakult társulat létesített és mely 1893 őszén látott először hajókat. A vállalat élén Türr István tábornok állott, a mérnökök is nagyrészt magyarok voltak (Gerster, Kauser). A csatorna folytán, mely 6,3 km. hosszu, az adriai hajók 24 órát, az olaszok 169 km.-t de még a gibraltáriak is 120 km.-t nyernek. (V. ö. Gonda B. felolvasását a magyar mérnök- és építész-egyesületben.) G. kereskedelmi hajóraja bámulatos lendületet vett, s főfészkei a szigetek. 1891. a görög kereskedelmi hajóraj 5880 hajóból állott 265462 tonnával s 22445 embernyi legénységgel. Közte volt 86 gőzös 43131 tonnával. A hajóforgalom, mely legélénkebben mutatkozik Korfuban, Hermupoliszban, Pireusban (Athén) és Patraszban, 1890. a következő adatokat tüntette fel: bejött 6117 tengeri hajó 2476892 tonnával és kiment 5312 hajó 2410081 tonnával. A bevitel, melynek legfontosabb tárgyai gabona, cérnák és szövetek, fa, kávé, cukor, bőrök és prémek, ércnemüek, halak, italok és szefélék, 1890, 120786000 drachma értéket képviselt, a kivitel (aprószőllő, fémek, olaj, füge, borok, bőrök, dohány, szivacs, ólom és szappan) 1890. 95792000 drachmát. legnagyobb mértékben érdekelt államok a kölcsönös csereforgalom dolgában Oroszország, Németország s Ausztria-Magyarország, kevésbé Egyiptom, Amerika, Belgium, az aldunai országok, még kevésbé Németalföld és Románia. A részletes adatokat a következő táblázat tartalmazza:

[ÁBRA]

V. ö. Commerce de la Grece avec les pays étrangers pendant l'année 1892 (Athén 1892).

Közlekedésügy. Szabályszerü hajózás (eddigelé a legfejletteb közlekedési eszköz) a görög birodalom minden irányában számos kőzhajózási társulat által történik. Fő csomópontok a Pireus (Athén) és Syra. A külföldi személy- és áruforgalmat közvetítik az osztrák-magyar Lloyd, francia, orosz, olasz és görög hajók és a német Levante-vonal. Országutak tekintetében azonban G. még a legujabb időben is meglehetős hiányosan van ellátva. A vasutak dolgában élénk terjedés észlelhető. Az összes vonalak azonban magánkézben vannak. Az első vasut, melyet 1869. nyitottak meg, az Athén - Faleron - Pireus-vonal (10 km.), a többi vonalak tervei és engedményei mind 1882-ből származnak, amikor a Trikupisz-kormány erélyesen sikra szállott a vasuthálózat kibővítése érdekében. Forgalomban van ez idő szerint 602 km., épülőfélben 676 km., tervben 367 km. A táviróvonalak hossza 1891. 4686 angol mérf. volt (1884. 5104 km.), a drótoké 5563 mérföld (1883. 6293 km.), táviróállomás volt 182 (1883. 149). 1884 nyarán az összes szigeteket egymás közt és a görög táviróhálóval kábelek utján kötötték össze. A külföldre összesen öt különféle postavonal vezet. Postahivatal volt 281 (1883. 212), melyek 8139000 levelet és levelezőlapot, továbbá 6560000 nyomtatványt és ujságot továbbítottak. A kereskedelem és közlekedés előmozdítására szolgálnak továbbá a különféle kereskedelemi szerződések, melyeket G. a legtöbb európai állammal kötött. Továbbá 10 kereskedelemi kamara, de különösen az 1842 óta életbe lépett nemzeti bank (Athénben) és a jóniai bank (elébb Korfuban, 1864 óta szintén Athénben), miknek kizárólagos joga az államérvényes bankjegyek kibocsátása. 1875. egész G.-ban volt 10 biztosító-intézet, 16 ipar-intézet, 18 bányászati intézet, 5 hitelintézet, összesen 134 millió drachma névértékkel (ebből kibocsátva 74 millió). A törvényes pénzalap G.-ban a drachma.

Alkotmány, közigazgatás, és szellemi műveltség.

A görög királyság az 1843 szept. 3-iki alkotmány és annak 1864 nov. 28. történt reviziója alapján, korlátolt monarkia. Az örökösödés az uralkodó család fiága szerint történik: ennek esetleges a király öccse és ennek utódai következnek. A végrehajtó hatalmat a király egymaga gyakorolja, a törvényhozó hatalom azonban az országgyülés kezébe van letéve, mely országgyülés egyetlen kamarából áll 150 képviselővel, kiket az ország szótöbbség utján választ a 3 évig tartó parlamenti időszakra. Legfelsőbb alkotmányos hatóság a minisztertanács; van hét minisztérium: belügy, külügy, igazságügy, pénzügy, közoktatásügy, hadügy és tengerészügy. A minisztertanács közvetlen felügyelete alatt állanak a számvevőség, az államkincstár, a főposta és a statisztikai hivatal. A közigazgatást illetőleg G. 16 nomoszra van osztva, élükön egy-egy nomarkával (elnökkel), továbbá 70 eparkiára (kerületi főnökök alatt), végül 442 dimarkiára, melyeknek ügyeit egy-egy tanácsos segédlete mellett dimarkok intézik. Ugyanezen hivatalnokok gyakorolják harmadfokulag a rendőri hatalmat, csakis Athén városának van külön rendőrfőnöke. Egyébként az annyit emlegetett rablóállapotok, egyes szórványosan előforduló esetek dacára, megszünteknek tekinthetők. Az igazságszolgáltatást, mint legfelsőbb fórum, az areopág gyakorolja, székhelye Athén városa. Másodfoku biróság 4 van (Athénben, Korfuban, Patrasz- és Naupliában), ennek van alárendelve a 16 törvényszék, melyeken kivül 75 békebiróság foglalkozik kisebb polgári peres ügyekkel.

A pénzügy kezdettől fogva sok nehézséggel küzdött, ami egyébként a jelentékeny beruházások és a politikai események folytán máskép alig is képzelhető. Az ismételt hadi készülődések (1880, 1884 stb.) nem engedték, hogy az egyensuly az államháztartásban helyreálljon. A deficit csaknem állandóan előfordult és jelenleg sincsen elenyésztetve, sőt rendezve sincs. Az államadósság 1892 jan. 1. volt 582119959 drachma. 1892. a görög kormány a nemzeti bankkal és egy konzorciummal a legelső államkölcsönt garantáló hatalmak beleegyezése mellett (Anglia, Francia- és Oroszország) egy 16500000 drachmás kölcsönt kötött 4 %-ra és 60 %-os tőketörlesztésre. Egy-egy részlet tehát 4674277 drachmát tett ki, de 1893. fizetésképtelenség állott be, melyet ugy oldottak meg, hogy a 66 %-ot 30 %-ra szállították le. A bevétel és kiadás 1892. következőleg alakult: bevétel volt 103550792 drachma (1885-ben 66110568 drachma), kiadás ugyanakkor 99986128 dr. (1885. 127798548 dr.) A bevételi jövedelem forrásai: direkt (egyenes) adók 20908629 dr., nem egyenes adók 27407195 dr., bélyeg- és egyéb jövedék(közte az 1098000 drachmányi megváltás a katonakötelezettség alól) 16746210 dr.; monopoliumok (cigarettapapir, játékkártya, gyufa, petroleum stb.) 10722500 dr. A kiadások közül kiemelendők az államadósságra 33516566 drachma, a civillitásra 1325000 dr., a hadseregre 16638375 dr., a tengerészetre 6445653 drachma, belügyi kiadásokra 7482958 dr., külügyre 2135134 dr. (V. ö. Sir Horace Rumbold jelentését az 1885. évi görög budgetről és a görög pénzügyről általában a Reports of H. M's Diplomatic and consular Agents Abroad c. gyüjteményben, IV., London 1885. Hasonlókép Elliot jelentését a görög pénzügyről: Diplomatic and consular Reports, 958. sz., London 1891; de mindenekfelett a Statemans year book c. szakalmanach 1893. évi folyamát.)

Hadsereg és tengerészet. A hadsereg az általános hadkötelezettségen alapszik. A hadkötelezettség az idevágó törvények szerint (1878 nov. 27. és 1882 junius 21.) a 19 évet betöltött ifjakat terheli és a gyalogságnál egy évig tart, minden más fegyvernemnél 2 évig, tartalékban 8- illetve 7 évig és a nemzetőrségnél 10 évig. A kétévi szolgálatra az ujoncokat kisorsolják és havonkint 8-10 drachma zsoldot adnak nekik. Akik érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, 300 drachma lefizetése mellett minden fegyvernemnél csak egy évig szolgálnak. A hadsereg ügyeinek élén áll a hadsereg főfelügyelője és a hadügyminisztérium. Az egész ország hadereje három inspektorátus alá tartozik. melyeknek székhelye Athén, Larissza és Miszolunghi. Az 1887. évi döntés szerint a hadsereg békeállománya 24076 ember; ebből gyalogos 16136, lovas 4877, tüzér és műszaki katona 3063. Háboru esetén mozgósítható 100000 ember. A tartalékkal együtt a hadsereg 104500 ember s ezenkivül a népfelkelést is beleértve, 146000 ember. A gyalogság és a vadászcsapatok a Gras-féle franciarendszerü puskákkal vannak ellátva, a lovasság és tüzérség hosszupengéjü oldalfegyverrel és Gras-féle karabélyokkal, az altisztek forgópisztolyokkal. A tüzérség ágyui (1892. összesen 120) többnyire 7,5 és 8,7 cm.-es Krupp-ágyuk és kiváló minőségüek. A tüzérség és műszaki csapatok különös felügyelet alatt állanak; ugyanide tartozik a fegyvertár, tüzjátékmühely, és lőporgyártás. Régi hiányon, az altisztek hiányos kiképzésén segítendő, még Trikupisz miniszter a Pireusban fennállott hadapródiskolát valóságos katonai akadémiává változtatta. A hadseregnél jóval fejlettebb és előrehaladottabb a tengerészet. 1890 elején a görög hajóraj mindössze két kis páncélosból állott ugyan, de azóta nagyon sok történt ezen a téren. Az egyik páncélos a «Vasilevs Georgios» (1770 tonna), felszerelve két Kruppágyuval és négy 20-fontossal, a másik a «Vasilissa Olga» (2030 tonna), melyen négy 6 tonnás és két 5 tonnás ágyu van. Egy acél páncélos, a «Hydra», melyet 1889. kezdtek el és imént fejeztek be, 6000 tonnás; két hasonló hajó most van munkában Franciaországban. Van azonkivül 27 torpedónaszád, egy torpedóraktár és iskola és 2 Nordenfelt-féle viz alatt járó torpedónaszád. A nempáncélos hadihajók közt van 2 korvett (300 és 1800 tonnával), 2 cirkáló hajó (egy-egy 1000 tonnával), 12 ágyunaszád (6 közülök 1881-84. épült, a többi régi), 5 avizóhajó, 1 yacht és 4 ágyusajka. A legénység 116 tisztnek parancsa alatt összesen 3478 emberből állott, kiket a tengermelléki tartományok lakosságából részint toborzás, részint sors utján válogatnak ki. 1887. a hadi tengerészek szolgálati idejét egy évről kettőre emelték.

A görög nemzeti cimer (képét l. a cimerek mellékletén, IV. köt.) égszinkék mezőben lebegő ezüst keresztet tüntet fel, ennek közepén viszont ezüst és kékre oszló pajzsot. Ebből kifolyólag a nemzeti szin is kék és fehér. A lobogó öt kék és négy fehér csikot tartalmaz, a legfelsőnek bal sarkában a nemzeti cimerrel; a kereskedelmi lobogó ugyanolyan, de cimer nélkül. Rendjelek: emlékérem Görögország felszabadítására és a Megváltó-rend. Az ország fővárosa és a király székhelye Athén.

A tanügy, mely a török hódoltság idején egyenlő volt a semmivel, a nemzeti állam megalakulása óta örvendetesen föllendült. 1834. óta kötelező az elemi iskolai oktatás. Erre és a középiskolára vonatkozólag számos törvény látott napvilágot, melyeket 1876. kodifikáltak. 1832. volt egész G.-ban 75 elemi iskola, 18 hellén iskola (progimnázium) és 3 gimnázium (összesen 11000 tanulóval). 1878. volt már 1030 elemi iskola fiuk számára (kik közül 65 % látogatta az iskolát), 164 leányok számára, 136 kisgimnázium és 18 gimnázium. Ezek a számok azóta meglehetősen fölszaporodtak (1892. volt már 35 gimnázium, 300 hellén iskola, 1800 kereskedelemi iskola, 600 egyéb alsófoku iskola és 80 magániskola), bár a sok népiskola dacára az irni-olvasni nem tudók száma a fiuknál 69 %, a leányoknál épenséggel 93 %. Ezenkivül említendők a felsőbb kulturintézmények sorából a műegyetem, teol. akadémia, 3 teol. szeminárium, 4 tanítóképző, egy felsőbb leányiskola, öt tengerészeti iskola, gazdasági akadémia, katonai főiskola a Pireusban, de mindenek felett az athéni egyetem, mely 1887. ünnepelte fennállásának félszázados jubileumát öt fakultással (teologiai, jogi, bölcsészeti, orvostudományi s gyógyszerészeti), az 50 év alatt 14029 tanulóval és 136 tanárral, akik jelentékeny számu kiváló férfiut neveltek. V. ö. Cserép József, A mai görög középiskolák (Magyar Paedag. 1894). Nagy és szép tevékenységet fejtett ki az athéni régészeti társulat, melynek a különböző muzeumok létesítése köszönhető, s amely jelentékenyen hozzájárult ama szerencsés szerződések kötéséhez, melyek alatt G. külföldi hatalmaknak görög földön a kutatásra engedélyt adott. Igy létesültek magában Athénben az akropoliszi muzeum és legujabban a méltán hires Patissia-utcai muzeum, melyben kivált Schliemannak leletei fordulnak elő. Igy létesültek vidéki muzeumok, különösen az olimpiai. Az Archeol. Társulat mellett figyelmet érdemel a parnasszosz-társaság, mely közművelődési célokat követ; már eddig 9 iskolát állított és ingyenes esti tanfolyamokat tart fönn. (V.ö. Télfy Iván, Ujgörög irodalmi termékek, Budapest 1883, 40-44. l.) Különben is élénk fellendülés mutatkozik a tudományos egyesületek terén, amilyen 12 van az országban., sőt a galata és pérabelieket (konstantinápolyiakat) beleértve, az ország határain tul is; bár az akadémia meg nem alakulván, hiányzik a központi szervezet és a br. Sina áldozatkészsége folytán épült palota üresen áll. Könyvtárak közül első helyen említendő az athéni «Nemzeti könyvtár», 92215 kötettel. Kivüle még 5 nyilvános könyvtár van az országban, részint Athénben, részint Athénen kivül. A török hódoltság idején egész G.-ban sehol sem volt nyomda, mindössze Konstantinápoly, Korfu és Zante dicsekedhetett ilyen kulturintézménnyel. 1878. már 104 nyomdáról emlékezik meg a statisztika, melyek közül egymagára Athénre 44 esett, hasonlókép jelentékeny szám (16) esik Athénre a létező félszáz könyvkereskedő közül. Páratlan lendülettel állunk szemben a hirlapirodalom terén, ami első sorban a korlátlan sajtószabadságnak eredménye. 1891. G.-ban körülbelül 200 ujság és folyóirat jelent meg (1877. még csak 57 ujság és 15 folyóirat). Napilapok, melyek nagyobb politikai befolyással vannak, a következők: Eón, Akropolisz (8000 példány), Anatoliki Epitheorizisz (Keleti Szemle), Efimerisz és Nea Efimerisz, Palinjeneszia, Proia, Óra. 1867-77., tehát a tiz év alat, 1479 könyv jelent meg görög földön.

Története.

Az ókori Görögország történetének szintere nagyobb, mint a mai terület. Magában foglalta az Epirus és Tesszálián kivül az Egei-tengernek kis-ázsiai partjait s elnyult egész a Fekete-tenger mellékéig. Legrégibb lakókul a pelazgokat említi a hagyomány. e név általában a régi lakosság neve; jelentése: a régiek. Valószinübb, hogy görög nép voltak, nem pedig alaródi, szemita v. illir-trák nép, mi egyesek vitatnak. Ezen nép műveltségének alakulása, fejlődése alakítja meg a fejlődési korszakokat Görögországban, mely korszakok a pelazg (őskor), achai (hőskor), végre hellén (történeti kor).

A pelazg kor a patriárkális viszony ideje. Apró törzsekre oszlott a kevés nép, vadászattal, pásztorkodással és földmiveléssel foglalkozott; hitt isteneket, kiket a természet erőiben képzelt és kép, templom nélkül tisztelt. A feniciai telepedés, az innen jövő kereskedők révén hajózás, építési mértékek, irás ismertéhez jutott. Azon ellentétek, melyek a gazdagabb parti lakók s a szegény hegyi lakók közt voltak, rablóhadjáratokra, ezek meg megerősített helyek építésére vezettek. Ezek az u. n. larisszák. Hatalmas kövekből rakott falakkal vettek körül kisebb területet, hol azután a főnök és nemesség lakásai, tanácsház s a fejlődés haladtával a szentély is állott. E kiklopszi falak nem voltak vakolattal alkotva, de mégis volt ragaszték. Schliemann ásatásai mutatják, hogy agyagot használtak ragasztószerül. A népek összeütközései közül a vad dórok és a magnétek tesszáliai viszályai, a parnasszusi lapiták és Orchomenos, Kadmeia viszályai, a pallanditák és az attikai földmivelők harcairól nyujt némi tudomást a hagyomány. E viszályok a népek csoportosulását, az állandó tulajdon becsülését hovatovább jobban kifejleszték. Egyes vitéz férfiak uralmat alapítanak, kialakul az achai korszak. Az achai név a hellén időben Tesszáliában, É-i Peloponnezusban és Eoliszban maradt meg, mint helyi név; jelentése: a nemesek, a hősök, miből következik, hogy eredetileg nem törzsnév, hanem általában a nemesség, ősi családok neve. Természetes, hogy biztos dolog e korban kevés. Hisz a vitézekről szóló hősmondák vannak csak meg. Ezek ugy keletkeztek, hogy az istenek helyi v. diszítő melléknevéből félisteneket alkottak, mitoszi történeteket emberire változtattak, törzsek, korok tetteit egyes emberekre ruházták. Bármily elburkoltan, mégis fölismerhetünk egyes történelmi tényeket e mondákban. Igy az első kifelé irányuló törekvés a feniciai nyomás lezárása (1150-1100); rendezett községek alakulnak; az északi idegen törzsek nyomása vándorlásra indít egyes törzseket; harcias főnökök katonai uralmat alapítanak. ugyanez időben a vallásos összegyülekezések, az amfiktioniák is megkezdődnek. Ezeket bizonyos időben, bizonyos helyen tarták, közös isten tiszteletére s igy egy szentély körül egyesíté a résztvevőket.

A tesszál-dór vándorlás.A hagyomány (Eratosthenes) szerint Trója bevétele után 60 évre, 1124. kezdődött e vándorlás s 80 évig tartott. De a tudományos következtetések szerint 1000 előtt bajosan kezdődhetett s több századig tartott, mig az uj rend létrejött. Jelentősége, hogy ez az utolsó nagy népmozgalom Görögország képét teljesen átalakítja s megnyitja a történeti kort (l. Dórok). A dór törzs előrenyomult. Fegyverrel, szerződéssel leigázta a szomszéd népeket. Sok zavar volt mindenhol. Spártában történt az első kisérlet az uj viszonyok szabályozására a Lykurgosnak tulajdonított törvényhozással (884 táján, vagy inkább 830 után). Spártában valószinüleg az ősi uralkodóház kihalása után két egyaránt rokon Heraklida család versengett az uralomért. A viszályt megunt nép a delfii jóslóhely szavára Lykurgostól kért törvényeket, ki adott is. A királyi hatalom két személyé lőn s igy gyöngült. A döntő hatalom az arisztokrata geruzia (l. Gerontesz) kezébe került. De a királyság biztositva lett s itt állt fönn legtovább. A hódolt nép adó- és hadköteles birtokjoggal, de politikai nélkül. Ezek a perioikok (körüllakók). A levert nép, a heloták, mint az urak birtokainak művelői éltek, politikai s vagyonjog nélkül, de hadiszolgálatra kötelezve. A spártai alkotmány katonai jellegü, zárkózott s a dór érdek célját ápolja. Jogfosztó nép lett a spártaiból. Rokonát, Messzeniát, csekély okból előbb az I. messzenei háboruban (730-710), majd a II-ban (645-628) leverte s a tartományt 4500 földrészletben spártaiak kapták; a messzeniek heloták lettek, vagy kivándoroltak. Fordulópontot tesz a spártai viszonyoknál az 565. év, midőn Tegeát és vidékét szerződésileg füzték a spártai államszövetséghez. Spárta Argosz hatalmát is megtörte s Peloponnezus vezérállamává küzdte föl magát, ugy hogy 560 körül ő az első görög állam. Uralkodó állásra ekkor az eforok jutottak, kik mellett a királyok semmik. Sőt Spárta egész Görögországra is befolyást szerez az olimpiai játékok utján. Az első győző Koroibos Kr. e. 776., melytől a számítás megkezdődött (utolsó játék 393. Kr. u.).

Athén emelkedése. Attikát, melynek története teljesen Athéntől függ, a dór vándorlás megkimélte. Kodrus halála után az arisztokrácia jutott uralomra, mely megszüntette a királyságot. 752. élethosszigra választott Kodrida archonok uralkodtak; 752-712. tiz évre választák már csak, 712. Kodrus nemzetsége elesett az uralomtól s 682. választott, tiz éves archonok uralkodtak, mig végre 682. egy évre 9 archont választottak. A nép, mely 4 törzsre, 12 fratriára, 360 nemzetre oszlott, nem volt megelégedve az eupatridák (nemesek) uralmával; főleg a hegyvidéki szegény nép (a diakrioi) irott törvényt akart, hogy ne itéljenek fölötte tetszés szerint. 620 körül Drakon, a megbizott archon, följegyezte a szokásjogot, de igen szigoru értelmezéssel, mi csak fokozta az elkeseredést s most már a harcosok (hoplites), a földmivelők (argadeis) és a kecskepásztorok (aigi koreis) - a 3 törzs - szintén fölszólalt az eupatridák, a 4. törzs ellen. Az elkeseredést fölhasználta Kilon 612. s kényuralmat akart alapítani. De a szabadságért kibékült nép hiveivel együtt fölkoncolta és a segélyére jött megarai kényur, Theagenes, Kilon veje, csak Szalamisz elfoglalásával állhatott érte boszut. E társadalmi s politikai zavarok közt Solon (l.o.) lépett föl, ki először visszafoglalta Szalamiszt, majd 595. mint archon a népen könnyített az u. n. teherkönnyítéssel, mely a pénz értékét 27 %-al emelte s igy az adósok kevesebb pénzzel törleszthettek. A nép 594. ujra archnonná választá, mikor azután hires timokratikus alkotmányát létesíté. Ez, mig a jogot s kötelességet méltányosan felosztá, a népet az állam alá rendelé, de ugy, hogy erkölcsi szabadsága megmaradt. De hiába terjedt ki Solon figyelme mindenre, a szegény diakrioik mégis elégedetlenkedtek s Solon távollétében ezek segélyével, fölhasználva a nemesség civódását., Peisistratos, Solon rokona, tirannist alapított, melyből kétszer elüzetett ugyan, de 538. végleg megalapítá. A soloni törvényeket majd teljesen meghagyta. Uralma fiaira szállt, de Hipparchos 510. megöletett, Hippias pedig a nemességre s a spártai Kleomenes királyra támaszkodó Kelisthenestől elüzetett. Kleisthenes az alkotmány változtatásokkal - tiz, területileg nem egységes törzs (file), a hivatalok uj rendezése stb. - a nemesség hatalmát 508. csökkenté, a számüzött arisztokraták érdekében támadó Spártát visszaszorítá, az ellene szövetkezett Kalkiszt pedig leverte s területét 4000, részben attikai, gyarmatosnak adta 507. Kr. e. Az alap, hogy Athén Közép-Görögországban főuralomra jusson, le volt téve. Athén most már szembeszállhatott volna Spártával. Elütött jellemök, törvényeik ellentétben álltak. Spártát Korintus támogatta tengeri hatalmával, Athént pedig Beocia szárazföldi erejével. Más állam nem is volt ez időben hatalmas.

A kisázsiai görögök hatalmasan terjeszkedtek keletre. Természetes, hogy ez a terjeszkedés összeütközésbe hozta őket az ottlakó barbárokkal. 716. hatalmas ellenfelök támadt a Mermnada dinasztiában. Gyges lid király a görög városok ellen indult s éveken át harcolt, majd utódai Ardys, Alyates is folytatták a harcot, melyet Kroioss (560-548) befejezett. de alid uralom mérsékelt adón s a felsőség elismerésén kivül mást nem kivánt. Midőn a lid uralom 548. elbukott a persák ellen, a városok megkisérlék kivivni szabadságukat, de 546. persa uralom alá jutottak. A terhes uralom elől sokan idegen földre vándoroltak. Az ottmaradtak vallásukat, nyelvöket, szokásaikat megtarthatták, de adót fizettek s katonákat kellett állítaniok. Szamosz, mely eddig független volt Polykrates alatt, egy, a persák ellen viselt háboruban 522. tönkre ment s Dareios hatalmába jutott. Az összes városok Ionia néven persa tartomány lettek. Minden város élén persa hipparchos (vezér) állott, ki a nagy király szolgája volt. Hűen szolgáltak s 513. a szkíták ellen hajót adtak, hidat építettek a Boszporuszon, Dunán, sőt még e hidak lerombolását sem engedték meg, pedig a persa sereg el lett volna zárva Ázsiától. A föllázadt Histiaios s veje Aristagoras lázadásba vitték a görögöket, valamennyi ión város és az eol gyarmatok egy része 500. fölkelt. Hasztalan segített Athén és Eretria, a szárazon leverettek s már csak a hajóhadban volt remény, e 497. Lade szigetnél ez is leveretett, Miletosz 495. bevétetett, a városok és szigetek pedig ujra kénytelenek voltak meghódolni.

A persa háboruk kora. Az ión fölkelést csak Athén és Eretria segélyezte, de a szárazföldi vereség után ezek is visszavonultak, Spárta semmi segélyt sem adott. A persák elfoglalták Trákiát, Makedonia elismerte a persa felsőbbséget s a görögök mégsem tarták közelinek a veszélyt pedig a persák már megállapodtak, hogy Görögországot el kell foglalni. 492. Mardonios alatt indult is sereg, de az Athosz hegyfoknál hajótörést szenvedett. A veszély utóbb nagyobb lett, mert Kartago Persiának Görögország elleni támadásával egy időben a sziciliai s dél-itáliai görög gyarmatokat támadta. Nem sikerült a terv, a hazaszeretet és lelkesedés győzött: a szabad nép leverte a szolga népet. Ez a foglalatja a persa háboruknak, melyek 490-479. tartottak. 491. jelentek meg a persa követek hódolást kivánva; több görög város megtette, de Athén, Spárta nem. A persa sereg zöme Artaphernes, Datis alatt a számüzött Hippias vezetése alatt 490. betört, de a lelkes kis athéni csapat kevés plateaival szept. 12. marathonnál leverte őket Miltiades vezérlete alatt. Bár ez utóbb szerencsétlenül hadakozott Parosz ellen, az Athénben hatalmassá lett Themistokles a negyedik, legszegényebb néposztály, a thetek érdekében hajókat épít, kiépíti a hires Pireus kikötőt. Themistoklestől számíthatjuk az igazi demokracia korszakát, 493., midőn ő volt első archon. Igy hatalmas segélye lett Athénnek a persák ellen. Kellett, mert Spárta tétlenkedett, Téb Argosz persákkal tartottak, a tesszáliai Aleuadok is meghódoltak, tehát külsegély nem igen volt. A nemesek a demokráciától féltek, a delfii jóslóhely sem bátorított, hanem csüggesztett. Midőn Xerxes 480. támadt, Felső-Görögország meghódolt, Spárta 300 gyalogot adott, s ha Themistokles lángesze s ravaszságával tőbe nem ejti a persa hajókat 480. szept. 20. Szalamisznál, nemcsak Athén, e egész Görögország elvész, mert Leonidas hősi halála után Termopilénél már szabad volt a persák előtt az ut. A szalamiszi ütközettel Themistokles megmenté a szabadságot s lelkesedést szerzett. A gyáva Xerxes menekült az ütközetből, de Mardonios alatt 300000 embert hagyott Tesszáliában. Ez megkisérlé ugyan Athént a szövetségtől elvonni, de Aristeides, az igazságos, kijelenté népe nevében, hogy az athéniek a világért sem adják szabadságukat. Igy a 479. év uj támadást hozott. A spártaiaktól cserben hagyott athéniek kénytelenek voltak ugyan elhagyni ujra a várost, de végre szeptemberben megérkezett Pausaniass most oly sereggel, milyent sem előbb, sem utóbb Görögország ki nem állított. Platea közelében Mardoniost teljesen leverték. E döntő csata a persákat megtörte; de még jobban is megtörettek, mert a leotychides és Xanthippos alatt Kisázsiába küldött flotta Mykale hegyfoknál szárazon és vizen az előbbi harcból elmenekült persákat teljesen megsemmisíté, a kisázsiai görögöket fölszabadítá: Szesztosz, Lemnosz, Imbrosz, kevéssel utóbb (476.) Ciprus, Bizancion görög kézre kerültek. Rövid időre elfeledték a görögök a belviszályt, de már 476. után az áruló Pausanias elitélésénél megkezdi Spárta a viszályt. Féltékeny volt Athénre, mely demokratikusan szervezkedett, ujra felépíté falait, tengerészetét növelte. Spárta árulónak mondta Themistoklest, ráfogta, hogy egy követ fujt Pausaniassal s addig beszélt, mig számüzette. De ott volt Aristeides, kinek sikerült a deloszi szövetséget, mely az egész Égei-tenger mellékét egyesíté, létesíteni, melynek középpontja a Delosz szigeten levő Apollon-szentély volt s a szövetség feje Athén. 466. tehát Athén első tengeri állam lőn.

Kimon és Perikles kora. Aristeides halála után (467) Miltiades fia, Kimon állt Athén élén. Ő a deloszi szövetség csapataival már előbb, a Sztrimon melletti Eiont is elvette a persáktól, leverte a Szkirosz szigeti tengeri rablókat (469), megverte az Eurymdonnál (Pamfiliában) a persákat 466. A szövetséget Athén erős kézzel tartá együtt. A sulyos terhek miatt zugolódó Na

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
GÖRÖG FÓRUM
 
STEFANOS APARTMAN
 
Aréna2000
 
Görög receptek
 
Ajánlott oldalak
 
Kérj Hírlevelet
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Látogatók száma
Indulás: 2004-08-10
 
Letöltések száma
 
Rólunk a médiában
 
Gyógyító videók
 
G-mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
Tartalom

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?