Sok vallásban - így a görög mitológiában - is megfigyelhető egy (vagy ez esetben több) teremtéselmélet, amelyek közül a legelterjedtebb a görög mitológiában így hangzik: A mindenség kezdetén a Kháoszból keletkezett Gaia (a Földanya), és alvás közben megszülte fiát, Uranoszt. A fiú megtermékenyítő esőt permetezett anyjára, így szülte meg Gaia a füvet, virágokat és fákat, valamit a hozzájuk tartozó állatokat. Ugyanennek az esőnek a hatására jöttek létre a tavak, folyók, tengerek. A Földanya első, félig ember alakú gyermekei voltak a százkezű ötvenfejű óriások: Briareusz, Gügész és Kottosz. Utánuk született három egyszemű, vad küklópsz: Brontész, Sztereopész és Argész. Ezeket lázadó természetük miatt apjuk, Uranosz letszította a Tartaroszba. (A Tartarosz mély és sötét hely az alvilágban.) Majd később Uranosz megnemzette a titánokat, akiket anyjuk - bosszúból a küklópszok haláláért - rávett, hogy öljék meg apjukat. Meg is tették, mégpedig Kronosznak, hetük közt a legfiatalabbnak a vezetésével. Álmában levágták apjuk nemi szervét. Uranosz véréből néhány csepp Gaiara hullott, így született meg a három Erinnüsz: Alektó, Tisziphone és Megaira. Utána a titánok kiszabadították a küklópszokat és Kronoszra ruházták a legfőbb hatalmat. Kronosz feleségül vette testvérét, Rheiát. Mivel Kronosz azt a jóslatot kapta anyjától, hogy fiai egyike fogja megfosztani trónjától, ezért minden születő gyermekét – Hesztiát, Démétert (Ceres), Hérát (Juno), Hádészt (Pluto vagy Dis) és Poszeidónt (Neptunus) - lenyelte. Rheia felbőszült és harmadik fiát, Zeuszt (Jupiter), elrejtette az Égei-dombon egy barlangban. Kronosznak egy bepólyázott követ adott Zeusz helyett, aki mit sem sejtve lenyelte azt. A felserdült Zeusz Kronosz pohárnoka lett, aki nem tudta, hogy ő tulajdon fia. Zeusz apja borába hánytatót kevert, aki ennek hatására kiöklendezte gyermekeit. Zeusz kiszabadította a közben ismét fogságba esett küklópszokat és százkezűeket, akik hálából neki ajándékozták a villámszórás képeségét, Hádésznak egy láthatatlanná tevő sisakot, Poszeidónnak meg egy háromágú szigonyt. Majd együttes erővel legyőzték apjukat, Kronoszt, és a többi titánnal együtt (Atlasz kivételével) száműzték egy mesze fekvő brit szigetre (vagy ahogy egyesek állítják Tartaroszba), ahol a százkezűek őrizték őket. Atlasz vezérhez méltó büntetést kapott: az égboltot kellett tartania a vállán.

Zeusznak később sok szeretője volt, akiktől gyermekei születtek: például Létótól Apollón (Apollo), a lant, az íj a, jóslás és az orvoslás istene és Artemisz (Diana), a vadászat istennője; Maiatól (Atlasz leányától) Hermész (Mercurius), az istenek szárnyas hírnöke, a tolvajok, kereskedők istene; Szemelétől Dionüszosz (Bacchus), a szőlő, a bor, a mámor és termékenység istene; egyesek szerint Diónétól Aphrodité (Venus), a szerelem és szépség istennője. Többek között anyjával, Rheiával is volt testi kapcsolata. Egyik gyermeke, Pallasz Athéné (Minerva, a bölcsesség, tudományok és a mesterségek istennője) a fejéből pattant ki teljes fegyverzetben. Zeusznak nem csak szeretői voltak, volt egy felesége is, Héra. Hérának és Zeusznak három gyermeke született: Árész (Mars, a háború istene), Héphaisztosz (Vulcanus, a tűz és kovácsmesterség istene) és Hébé.

Rengeteg monda, történet és mítosz kapcsolódik még a görög mitológiához, amelyek nem csak istenekről, félistenekről, hanem más különös lényekről - nimfákról, szatírokról, sőt emberekről - is szólnak és még sokszínűbbé teszik azt. Ezek a történetek hol egy-egy természeti jelenséget próbálnak megmagyarázni, hol egy-egy történelmi eseményt (pl. trójai háború, heten Théba ellen). A görög mitológia tanulmányozása ösztönzőleg hatott és hat az európai művészetre és gazdag forrásanyagul szolgál a modern összehasonlító vallástörténeti kutatás számára is.