Az eltűnt világ III. rész 16. Az Égei-tenger égszínkék vize fodrozódik Théra osi szigetének hajdani közepe fölött, mely egy hatalmas vulkánkitörés alkalmával merült a víz alá - mint a mondabeli Atlantisz - több mint 3600 évvel ezelott. Ahogy a világurben felénk száguldhat egy már régen felrobbant csillag fénye - sok ezer esztendővel a csillag kataklizmája után -, úgy érte el Mükénét a minószi civilizáció sugárzása azt követoen, hogy ez a kultúra eredeti formában már nem létezett többé. Az égei-tengeri birodalomra sötétség és feledés borult. A következő évszázadokban a görög mítoszok emlékeznek a minósziak dicső múltjára, szabadjára engedve fantáziájukat. 17. Maga az Atlantisz szó az egyiptomiaktól származik, akik a minósziakat, illetve a krétaiakat Keftiunak nevezték. A filiszteusokat a bibliakutatók a minószi Kréta, sémi nevén Káftor, vagy Keftiu szigetérol érkezett bevándorlóknak tartják. Valószínű, hogy a thérai katasztrófa miatt az otthonukból elmenekült krétaiakról van szó. 18. Minden nagy ókori népnek megvan a saját Atlantisza. Őseink nagyon sok helyen képzelték el az elsüllyedt óriási földrészt. 19. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Atlantisz szót végül is a Nílus deltájában épült Szaisz város papjai említik először, akik minden információt lejegyeztek, aminek a birtokába jutottak és titkaikat archívumaikban orizték. De jó lenne most megismerni az akkori világ titkait! A rómaiak sajnos felgyújtották az alexandriai könyvtárat, amelyben az ókori világ tudását halmozták fel. Bizonyára más kép alakulna ki az emberiségről, az elődökről, ha nem emészti el tűz a feljegyzéseket. A görög Szolón talán mégis bejuthatott a rejtélyes papi birodalomba, mert közvetítésével jutottak el a régi mondák Platónhoz, akit annyira felcsigázott a história, hogy két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban írta meg a mesés földrészt, Atlantisz történetét. A műveket a valóság és a fantázia ötvözte össze. Ha a valóságot sikerül kideríteni, akkor mindenképpen van realitása a nagy álmodozó állításának. Az akkori világban is voltak kalandvágyó emberek, mint például a krétaiak, vagy később a görögök, akik nagy érdeklődéssel járták Egyiptomot és csodálták a fáraók birodalmát. A görögök figyelmét felkeltették az egyiptomiak, krétaiakról szóló színes elbeszélései. Az egyiptomiak évszázadokon keresztül kereskedtek a krétaiakkal, kapcsolatukat számos sírlelet is megőrizte. Aztán egyszer csak elmaradtak a kalmárok, nem hozták el a csodálatos, papírvékony Kameresz vázáikat, de hallottak egy tengeri civilizációról, amely rövid idő alatt elpusztult, és elsüllyedt. Az egyiptomiak értesültek egy sziget, nevezetesen Théra elsüllyedéséről, de kicsi és számukra kevéssé jelentős lévén, ezt a szigetet nem ismerték, nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Így az eseményeket áthelyezték a szomszédos Krétára, arra a szigetre, amelyet borzalmas csapás ért, és a palotaépítőkkel rendkívül hirtelen szakadt meg a kapcsolatuk. Talán az általam kutatott Égei-tenger környezetében lehetett a Platón által is említett Atlantisz. 20. Az időbeli meghatározás is nagyon sok találgatásra adott okot. Ha Atlantisz népét a bronzkorba képzeljük, akkor Platón azon állítása, hogy a sziget kilencezer évvel ezelőtt süllyedt, el nem állja meg a helyét. A több ezer éves leletek, amelyek az ősök jóval nagyobb technikai tudását bizonyították, mint amennyit az utókor feltételezett, sokkal később keletkeztek, mint amikor állítólag Atlantisz földjét elnyelte a tenger. 21. A német tudósokat az izgatja leginkább, hogy ha nem olyan régen élt és virágzott Atlantisz, akkor mi törölte ki az emlékét az emberek tudatából? Erre is akad válasz. A legújabb ékírásos leletek szerint Kr. e. 1200-ban tengeri hajós horda rohanta le az Égei-tenger mellékén élő népeket, akiknek írmagjuk sem maradt, annál is inkább, mert a támadás után özönvizek és földrengések fejezték be a kalózok művét. Mellesleg erre a vandál háborúra Platón is utalt. Köztudomású, hogy Tróját a múlt században egy amatőr német régész Schliemann találta meg, aki a dombtetőn emelkedő erődítményben folytatott ásatásokat, de a környező, a föld alatt megbúvó, nagy kiterjedésű város nem érdekelte. 22. A legkorábbi ismert, földrengéssel és szökőárral kísért vulkánkitörést a tudósok jóval a homéroszi kor elé, Kr. e. 1628-ra teszik. Szinte biztosra vehető, hogy vulkánkitörés miatt pusztult el a Földközi-tenger virágzó városállama, Théra, ahogyan ma ismerik, Szantorini. A fehér szikla körül ma is hatalmas, tenger alatti kráter tátong. A ma is füstölgő Nea Kameni forró kövein lépkedni még hátborzongatóbb, mint a Vezúvon járni. 23. (5. számú zene kb. 25 sec.) Théra összeomlása a központi elhelyezkedése miatt hasonló katasztrófát jelenthetett a szigetet körülvevő ókori világ számára, mint amilyen az atomháború lenne ma nekünk. Emberek százezrei veszítették el otthonaikat és életüket. Egy ilyen erejű katasztrófa egészen bizonyosan nyomot hagyott az Égei-tenger mellékén élő népek kollektív emlékezetében. Dr. Galanopulosz más görög mítoszokat és legendákat, valamint a bibliai exodust is összefüggésbe hozza az iszonyatos erejű thérai kitöréssel. A Deukalióni vízözön leírása kapcsolatba hozható a thérai összeomlással, de a legújabb elméletek szerint a nagy áradás jóval megelőzte a vulkán kitörését. Klimatológusok szerint kilencezer évvel ezelőtt a Golf-áramlat hatására a Balti-tenger és az Északi-tenger közötti átjárónál az irdatlan mennyiségű hó-jég megolvadt és a mintegy nyolcezer négyzet-kilométernyi tömb a "Balti-tóba" zuhant. Hatalmas szökőár zúdult a balti országokra, áthömpölygött a mai Oroszország területén, elérte a Fekete-tengert, végül a Földközi-tenger térségét. Dr. Robert Ballard, a Titanic feltárója a bibliai történet nyomába eredt 2000-ben és hajójával átkutatta a Fekete-tenger jelentős részét. Kutatása eredményes volt, mert bizonyítékokat talált arra, hogy kb. 8000 ezer évvel ezelőtt a Boszporusznál a vékony földnyelv átszakadt és soha nem látott áradás öntötte el, az akkor még édesvizű Fekete-tenger medencéjét. A sós és édesvíz jelenleg is elkülönül egymástól. A part menti városok felett 150 méter magasan hullámzik a tenger. A Dardanellák be-és kijárata igen nagy stratégiai fontosságú hely volt az ókorban és jelenleg is az. Bejáratánál fekszik Trója, kijáratánál pedig az első világháborúban elhíresült Gallipoli. A Fekete tengerben elsüllyedt ókori városokat találtak a tudósok, melyek feltárása jelenleg is folyik. Rengeteg a részeredmény. Ha sikerül a tudós-társadalomnak, a Föld különböző pontjain azonos időben virágzott civilizációinak eredményeit feldolgozni, akkor lényegesen többet tudhatunk meg elődeinkrol. Planétánkat egy sor kataklizma érte az elmúlt tizenötezer év alatt. Sok a teória, kevés a kézzel fogható bizonyíték. 24. Az Albatrosz svéd kutatóhajó a Földközi-tenger keleti medencéjének nagy területéről gyűjtött fúrómagokat a tengeri üledékből. Thérától 150 kilométerre a Nílus-delta közelében kétméternyi minószi vulkanikus hamuréteget találtak a tengerfenekén. A minószi kitöréskor iszonyatos mennyiségű vulkanikus por rakódott le óriási területen. Közel 75 köbkilométer vulkanikus anyag szóródott szét 8oo km-es körzetben. A bizonyítékok sokasága erősíti azt a feltevést, hogy a minósziak voltak az elveszettnek hitt atlantisziak. Théra szigetén találtak egy archaikus görög "Eumélosz" feliratot. Eumélosz Atlantisznak a Héraklész oszlopaihoz legközelebb fekvő részét kormányozta, amely nem lehetett más, mint Mélosz szigete. Ha Héraklész oszlopaihoz a legközelebb eső sziget Mélosz volt, akkor semmiképpen nem lehet azt Gibraltárral azonosítani. Számos feljegyzés van arra, hogy Héraklész oszlopai alatt az ókorban a Peloponnészosz délnyugati csúcsát értették az argonauták. Ez nem kis fejtörést okozott a későbbiekben, mert Platón így írt errol: "akkor még be lehetett járni az ottani tengert, mert a szoros előtt, amelyet ti Héraklész oszlopainak hívtok, volt egy sziget: Atlantisz, amely nagyobb volt, mint Líbia és Ázsia együttvéve?". Platón ezen állítása persze képtelenség, de ha a saját korának ismert világára gondolt, akkor elfogadhatjuk megállapítását, hiszen Afrika északi sávjának ismerete nem jelentette feltétlen az egész földrész, Afrika ismeretét. Ugyan ez vonatkozik Ázsiára is. Akkor az ismert világ központi része a mai Égei-tenger lehetett. A geológusok - a világűrbol készült felvételekre hivatkozva állítják -, hogy az Atlanti óceánban nem süllyedt el ilyen óriási földrész az elmúlt évmilliók során, mert annak nyoma maradt volna. 25. Az elpusztult latin Pompeji előtt másfélezer évvel korábban történt Théra sziget pusztulása. Akrotiri thérai kikötovárost tüzes hamu temette el. Szerencsénkre így most rácsodálkozhatunk egy különösen gazdag kultúra emlékeire. Platón szerint Kréta volt a királyok szigete és tőle nem messze volt egy kör alakú sziget a metropolisz, körkörös csatornákkal, palotákkal ellátva. Elképzelhető, hogy egy vallásos központ működött itt templomokkal. Az Akrotiriben feltárt freskók javarésze hajók sokaságát mutatja be, talán az Akrotiri kikötőről készültek a képek. Különös, szertartásos pózban mutatták be a hajón tartózkodó embereket, és hajóikat virágfüzérekkel díszítették fel. Egyébként templomokkal Krétán nem találkoztak a régészek. Az ókori polihisztor viszont állította azt, hogy a metropolisz központi részén voltak templomok. A beomlás után közel kilencszáz méter mélyre kerülhettek a metropolisz épületei a föld gyomrába. 26. Akrotiri bronzkori várost Marinatosz görög régész ásta ki, és a leánya segítségével restaurálta a freskókat, amelyek egyedülállóak a világon. Mit mond el Platón Atlantiszról? Igen gazdagnak és az életet szerető békés hajós népnek írta le a krétaiakat. Kereskedtek és nem hódítottak! A freskóikon nagyon kevés harci cselekményt lehet látni, annál több virágot, rengeteg áruval megrakott minószi hajót. A minószi kultúra hangsúlyozottan esztétikus volt, a művészet, a kézművesség és az élet örömei felé fordultak. Asszonyaikat - krétai szokás szerint - csodaszép díszes ruhákban, keblüket szabadon hagyva mutatták be freskóikon. Az írást ismerték, a görögök évszázadokkal később teljesen átvettek tőlük szinte mindent, bár ezt nem szívesen vallották be az utókornak, mert divat volt az akkori színházi életben a minósziakat, illetve az isteneit szörnyekként bemutatni. Minotaurusz félig bika, félig ember volt. A labirintusról is számos monda alakult ki. Evans, aki kiásta Knosszoszt, állítja, hogy a palota-rendszer volt a labirintus, hiszen napokig lehetett bolyongani a temérdek sok folyosó és helység útvesztőiben. Evans 1400 szobát tárt fel. Knosszosznak mérete lenyűgöző, de milyen lehetett a vulkán által betemetett Akrotiri? A bronzkori város magasabb infrastruktúrával rendelkezett, mint a XX. század legtöbb városa a világban. Ismerték a vízöblítéses árnyékszéket, az utaik alatt csatornák húzódtak. A város működését önkormányzati módon oldották meg, szolgáltatásaikkal szakosodtak. Érdekes viszont, hogy szinte mindenkinek saját malma volt, amivel a terményt őrölték. Egy csomó rejtélyt még nem sikerült megoldani, mivel Akrotiri csak egy kis részét, alig tíz százalékát tárták fel idáig a bonyolult régészeti megoldások miatt. Nagy az omlásveszély. Nem lehet kizárni, hogy egyszer megtalálják Akrotiri könyvtárat is, és még többet tudunk meg erről az időszakról. A város feltárásakor nem találtak csontvázakat, arany ékszereket. Tudatos kitelepítésről lehetett szó, nem menekülésről. Bár egy idő után voltak, akik újból visszatértek és elkezdték helyreállítani a romokat, majd végleg elmentek Akrotiri teljes betemetése előtt. Marinatosz görög régész professzor megszállottként dolgozott a feltáráson és itt halt meg munka közben. Az ókori földrengések következtében az egész város megsüllyedt Kréta irányába, ezt egy megdőlt lépcsőház is bizonyítja. Síkságok süllyedtek el, öblök helyén most dombok vannak. Szantorini szigetén ma a minószi civilizáció bizonyítékaira kaphatunk választ. A Théra vulkán hamu-és habkőrétege egy rendezett társadalom emlékeit fedte be.