A beteg Sándor Alexandros minden idők egyik legnagyobb kiterjedésű birodalmát hozta létre néhány év alatt. Macedóniától Indiáig nyúló királyságát azonban nem volt lehetősége élvezni: alig tért vissza indiai hadjáratáról, ágynak esett és meghalt. A történészek eddig úgy hitték, hogy malária vagy tífusz végzett a leghíresebb hellén hadvezérrel, de két amerikai kutató más véleményen van. Mint azt a két kutató az "Emerging Infectious Diseases" című szaklapban megjelent cikkükben állítják, egy komputeres elemzés során jöttek rá, hogy a Nagy Sándorral (Kr.e. 356 - 323) végző betegség nem lehetett más, mint a nyugat-nílusi vírusként emlegetett járvány, ami nemrégiben az Egyesült Államok keleti partvidékén is áldozatokat szedett. John Marr, a Virgina állami egészségügyi szolgálat kutatója és Charles Calisher, a Colorado Egyetem történésze állítását a görög filozófus Plutarkhosz írására alapozza, akinek részletekig pontos leírása máig Sándorról fennmaradt írásos emlékeink egyik legfontosabb alapját képezi. "Mikor Alexandros Babilon kapuit elérte, felhőnyi varjat látott felette keringeni, amik egymást csípték-vágták és néhány holtan bukott a lába elé." - írja egyik bekezdésében Plutarkhosz. A nyugat-nílusi vírus elsősorban Afrikában fertőz, főleg madarakban tudták kimutatni eddig a kutatók. A két kutató szerint a Plutarkhosz által említett varjak valószínűleg hordozhatták a nyugat-nílusi vírust, és moszkítók továbbították azt Alexandrosra. John Marr szerint Alexandros betegségének tünetei is a nyugat-nílusi vírusra utalnak: a légutak fertőzése, máj- és emésztési problémák, kiütés, magas láz. Calisher a Nature magazinnak adott interjújában elmondta továbbá, hogy Alexandrost kimerítette az indiai hadjárat, mértéktelen italozásai és éjszakai dorbézolásai pedig legyengítették immunrendszerét. "Szinte száz százalékig biztosak vagyunk benne, hogy a nyugat-nílusi vírus végzett vele." Thomas Mather járványszakértő ellenben arra hivatkozik - joggal, hogy ebben az esetben a teljes macedón hadseregben járványnak kellett volna kitörnie. "A nyugat-nílusi vírus csak a nagyon legyengült emberekre veszélyes: a hadsereg végigmenetelt fél Ázsián, valószínűleg rosszabb volt az ellátásuk, mint Alexandrosé, köztük miért nem szedett áldozatokat a vírus?" Húsz évesen lett Macedónia királya Macedónia Phlipposz vezetésével vált komoly katonai hatalommá. A korábban a perzsa ellenes ellenállásba be sem kapcsolódó, perzsáknak meghódoló, félig görög, félig barbár makedón királyság uralkodója bevezeti országában az általános hadkötelezettséget, és hatalmas korszerű hadsereget hoz létre. Ez, a hosszú lándzsával fölszerelt nehézfegyverzetű gyalogság zárt sorokban felálló hadrendjéből, a phalanxból és a két szárnyon gyorsan mozgó lovasságból állt. Ennek a haderőnek a segítségével előbb a birodalmának határait stabilizálja, majd lépésről lépésre halad Görögország meghódítása felé. Nem leigázni akarja a görögséget, hanem uralma alatt egyesíteni, és egyesült erővel a Perzsa birodalmat meghódítani. Megszállja Thesszáliát, sorra foglalja el a trákiai görög gyarmatvárosokat, kezébe kerül az égei tenger északi partja a hellészpontoszig. Fellépése megosztja a görögöket, a demagógok élükön az Athéni Demoszthenésszel ellene agitálnak, (Démoszthenész Philipposz ellenes beszédeit filippikáknak nevezik. A Khairóneai csatában Kr.e 338-ban Philipposz megveri az ellene egyesült görög sereget, és a görög városállamok elismerik Makedónia vezető szerepét. Formálisan függetlenek maradnak, de kötelesek engedelmeskedni az összgörög fővezérnek, a Hegemonnak, amely tisztre Kr.e. 337-ben a Korinthoszi Kongreszus Philipposzt választja. Az öszgörög szövetség még ebben az évben elhatározza a perzsa ellenes támadó háborút, amit azonban Philipposz halála miatt nem indítanak meg. Philipposz után fia, Alexandros lesz Macedónia királya. Az apja halálakor még csak 20 éves uralkodó alig győzte kivárni, hogy apja nyomdokaiba lépjen. Az apja halálakor kitört lázadást gyorsan és erélyes kézzel elfolytja, utána pedig Kr.e. 334-ben 30000 makedón, 7000 görög gyalogossal és 5000 makedón lovassal nekiront a perzsa birodalomnak. Az ellene küldött kisázsia perzsa seregeket sorra megveri, végül az Issosi szorosban maga Dareios vezetti ellene a sereget. Alexandros személyes bátorsága, katonái fegyelmezettsége és a remek taktika győzelemre vezeti a makedónokat. Alexandros zsákmánya lett a Dareiosz felesége ,lánya és kincsei is. Alexandrosz ezután Fönícia és Egyiptom felé fordul. Tyrosz városa több mint egy évig áll ellen a hódítónak, ostrommal kell bevennie, lakóit rabszolgának adatja el haragjában. Egyiptomiak felszabadítóként fogadják, és Alexandrosz elég bölcs ahhoz, hogy az ámon papsággal elismertesse magát a napisten fiának. Új fővárost alapít Alexandriát, mely a Ptolemaioszok fővárosa lesz, a városban pedig megalapítja a hírneves könyvtárat. Alexandrosz a ninivei csatában döntő vereséget mér a perzsa seregekre. A vereség után menekülő perzsa királyt megölik és Alexandros elfoglalja Persepolist és egész Perzsiát. A zsákmányolt aranyból és ezüstből pénzt veretett, így most már a világ leggazdagabb uralkodójaként folytathatta a háborút. A győzelem után még 5 évig folynak a csatározások a Perzsa birodalom északi tartományaiban. Alexandros városokat alapít - köztük például Samarkandot, amelyeket szintén Alexandriának nevez el. Kísérletet tesz arra, hogy a görögöket és a perzsákat összebékítse. Ezért Susában ő maga két perzsa hercegnővel és 10 000 katonája és hivatalnoka pedig perzsa nőkkel házasodott össze. Miután az északi tartományokban harcoló seregei nem tudták legyürni a szkítákat a hiúságán esett csorbát India meghódításával akarta kiköszörülni. Seregeivel sikerült átkelnie Afganisztán hegyein és az Indus sivatagos alföldjén Kr.e. 325-ben vereséget mérnie az indiai uralkodó Porosz elefántokat felvonultató seregére, de elgyötört serege megtagadta a továbbvonulást. Babilonba visszatérve - miközben egy flottaegysége felderítette az India és Arábia közti tengeri útvonalakat, a király súlyoysan megbetegedett. Bár több fia is volt, a makedón dinasztia halálával véget ért. Végül fővezérei osztották fel egymás között a birodalmát. Egyiptom Ptolemaiosznak jutott, Szíria Szeleukosz Nikator birodalma lett, Makedónia és ezáltal a görögség is Antigonosz leszármazottai kezére került. Kisázsiában számos független hellenisztikus törpeállam alakult. A görög városok látszólagos függetlenségben éltek Makedón hegemónia alatt. Pártia hamar a Parthusok uralma alá került, akik meghódították a Seleukidáktól Mezopotámiát is. A három nagy utódállam vetélkedését, végül a Római Birodalom használta ki, akinek sikerült mind a hármat meghódítania.